Bianca Soler
Egy hete, hogy betöltöttem a 20-at. Édesapám azóta nem nyugszik, párt keres nekem.
Apám egy vallásos és a kultúrát méllyen tisztelő ember. Őszintén szólva, ha engem kérdeztek...én beszüntetném ezt a kényszerházasság dolgot.
-Apa nem muszáj ezt tedd!-nyavajogtam.
-Pedig lebeszéltem egy sráccal egy kávet-kacsintott.
-Nem hiszem el-csavargattam a szemeimet.
-Kisasszony! Ne csavargasd a szemeid nekem
-Sziasztok!-nyílt a bejárati ajtó.
-Nahát abuela-öleltem meg.
-Nem gondoltam, hogy ilyen hamar haza értek...hol is voltatok?-Európában drágám!-mosolygott.
-Gyors vissza jöttetek-jegyezte meg édesanyám.
-Talán Latin Amerika jobb?-Hmm nem is tudom-vont vállat abuela.
-Bianca drágám hoztam ajándékot még a szülinapodra-nyomott a kezembe két csomagot.-Nem kellett volna-nevettem.
-Már 20 éves vagy azta mindenit-mosolygott.
-Apa meg férjhez adna-mormogtam.
-Ohh-legyintett.
-Én is kényszerházasságba kényszerültem.-Akkor te a nagyapával-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, de időközben megszerettük egymást.
-Ez érdekes-sóhajtottam.
-Apa mikorra kell menjek a kávézóba?-Tízre-kiáltotta.
-Jézusom hamarabb is szólhattál volna-szaladtam a cipőmhöz majd felhúztam.
-Így akarsz menni?-nézett rám apa majd elhúzta a száját.
Egy szót sem szóltam csak a fejemben átkoztam őt és már át is vettem a ruhámat.
-Oké így már biztosan nem érek oda-mormogtam.
-Hová mész?-jött le az emeletről a bátyám, Kevin.
-Apa egy sráccal intézett nekem találkozót-motyogtam.
-Várjunk csak! Neki miért nem kell elvennie feleségül senkit?-akadtam ki.-Mert ő férfi-felelte egyszerűen apám.
-Majd én elviszlek-mondta Kevin.
-Kössz-sóhajtottam.
Amit apa mondott az a szívemig hatolt. "Mert ő férfi."
-Köszi, hogy elhoztál-pattantam ki a bátyám kocsijából.
-Szólj ha jöjjek érted-felelte.
Lassan, de biztosan besétáltam a kávézóba. Mondtam egy ott dolgozó nőnek, hogy van egy asztalfoglalásom mire oda mutatott az 1-es asztalhoz, ahol ült egy férfi.
-Remek-motyogtam.
-Köszönöm!-biccentettem a hölgynek.Odamentem a sráchoz.
-Szia!-szólaltam meg.
-Szia!-vigyorgott.
-Ezt nem hiszem el-sápadtam le amikor megláttam ki is ő.
-Max, hogy a fenébe vettek rá erre a hatalmas hülyeségre?-Apám mondta, hogy segítsünk nektek, hisz mi is sokat köszönhetünk a te apukádnak.
-Haza megyek akkor biztos, hogy megölöm-mormogtam.
-Nem lehet nehéz eljátszani mások előtt a szerelmest-vont vállat.
-Na ja, de én is mint sokan mások az igaz szerelemre vágyom, s nem egy megjátszott szarra, ahol semmi kedvem haza menni-sóhajtottam.
-Két hónapunk van mindenre, nem?-kérdezte.
-Két hónap a maximum, de hamarabb is meglehet kérni a nő kezét-magyaráztam.
-Na látod, lehet...megszeretjük egymást-nyugtatott.
-Te is pontosan jól tudod, hogy nem vagy a kedvenc emberem-húztam fel a szemöldökömet.
-Igen a 18. szülinapodon kifejtetted-bólogatott.
-Jó oké kicsit sokat ittam-kuncogtam.
-De te sem vagy szent!-Nem hát, bevallom-emelte magasba a kezeit védekezésül.
-Látod lehetünk mi jóban-vigyorgott.-Hogy a fenébe lehetsz te a bátyám haverja?-gondolkoztam el a dolgon.
-A legjobb haverja!
-Chh, pláne-csavargattam a szemeimet.
Max-szel ittunk egy kávét majd kimentünk a kávézóból.
-Akkor ennyi volt a tali?-kérdeztem.
-Hülye lennék csak egy kávét elfogyasztani veled miközben itt vagyunk São Pauloban-mosolygott.
-Úristen!-csaptam a homlokomra.
-Ma péntek van, versenyhétvége-Pontosan!
-Gyere kimegyünk a pályára-invitált az autójához.-Deee, hogyan fogok...-keztem bele majd felmutatott egy belépőt.
-Felkészült vagyok szivi-ült be az autóba ő is.
-Szivi?-néztem rá lekezelően.
Ig & Tiktok: rebs_writer
YOU ARE READING
Kényszerházasság
Fanfiction•Bianca Soler 20. életévét betöltve apja noszogatására találkozik egy sráccal. Az édesapja megmondta Bia-nak, hogy 2 hónapjuk van megismerni egymást azt követően esküvő. A lánynak ez az egész egyáltalán nem tetszett hisz ő is mint mindenki igaz szer...