Nyolcadik fejezet

119 12 1
                                    

Bianca Soler

-Mi az, hogy más férjet?-kérdezte Lando.

-Hát...-motyogtam.

-Kényszerházasság-mondta Max.
-Vagy nem is kényszer?-pillantott rám én pedig Charles-ra.

Charles-ral kicsit sem viselkedünk egy párként...gyorsan vége lesz így ennek a játéknak...

-Nem tudom-motyogtam nagyon halkan.

-Charles a barátod, nem?-kérdezte Carlos.

Most őszintének kell lennem...
Gyerünk Bianca, menni fog!

-Vagy csak féltékennyé tenni valamit...-mondta Charles.
-Nem vagyunk együtt!

Nem tudtam rá haragudni, kicsit könnyebb lett a lelkemnek is, hogy tudják az igazságot.

-Féltékennyé tenni valaki?!-értetlenkedett Lando.

-Igen-feleltem halkan.
-Vagy csak bosszútállni valakin aki hazudott...

-Ez én vagyok!-kiáltott fel Max.
-Várj, most bosszú vagy féltékennyé tétel?-hajolt hozzám közelebb.

-Mindkettő?-suttogtam.

Max kicsit meglepődött és elpirult.

Ő pirul el?! De én vagyok kellemetlen helyzetben!

-Mindegy!
-Inkább...négyszemközt beszéljük ezt meg!

-Uuuu, négyszemközt, mi?-kacsintott Lando.

-Lando! Nem hozzád beszéltem, és még mindig nem...rólatok van szó-mutogattam közte és Carlos közt.

-Akkor majd beszélünk...négyszemközt-nézett mélyen a szemembe Max majd a kezét a combomra tette.

Ezt persze a többiek nem vették észre mert az asztal mindent eltakart.

Max az asztalon lévő Ferrari sapkára nézett majd vissza a szemembe.

-Ezt tartsd meg magadnak, Charles-mondta a holland a sapkára mutatva majd levette a fejéről a Redbullos-at és a fejemre rakta.

A szívem zakatolni kezdett, levegőhöz is nehezen jutottam, főleg mert Max keze a lábam közé mozdult.

A testem azonnal reagált rá, de tudtam, hogy biztonságban vagyok hiszen hosszúnadrág van rajtam.

-Elmegyek mosdóba...-sóhajtottam majd Max kiengedett a helyemről.

Muszáj volt kiszabadulnom ebből a helyzetből.

Kicsit kifújtam magamat a mosdóban, amikor valaki bejött az ajtón.

Persze, hogy Max volt az és nagy léptekkel indult felém, én hátrafelé araszoltam, amíg a hátam nem tapadt neki a falnak.

Max gyors léptekkel odajött hozzám, megragatta az arcomat a két kezével majd hevesen megcsókolt.

Viszonoztam a heves csókot. A kezeimet a nyakába raktam ő pedig a derekamra tette a kezeit.

Max nem bírt magával így a kezei a fenekemre vándoroltak, amit megfogott és felkapott. A lábaimat a dereka köré fontam, majd a srác a mosdóban a kézmosó pultra ültetett.

Az ajtó nyílása zavarta meg ezt a meghitt pillanatot.

Ne feledjük el, hogy ez még mindig a női...

Zihálva néztük, hogy ki jön be az ajtón, a szívem még hevesebben kezdett el dobogni amikor tudatosult bennem, hogy egy ismerős ember jön be a női mosdóba.

Anyukám...

Én a kézmosó pulton ültem Max pedig előttem állt, anyukám sokkosan az ajtóban megállt, nem nagyon értette a helyzetet.

-Ajajj...-szólaltam meg.

-Végülis...nem kell másik férjet keressünk, ugye?-kérdezte anyukám kicsit ijedten.

-Határozottan nem, Mrs. Soler!-mosolygott Max majd megcsókolt.
-Még találkozunk!-felelte majd kiment a mosdóból.

Most komolyan magamra hagyott ebben a kínos helyzetben??!

Ig & Tiktok: rebs_writer

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 17 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

KényszerházasságWhere stories live. Discover now