Kényszerházasság

Első fejezet

Bianca Soler

Egy hete, hogy betöltöttem a 20-at. Édesapám azóta nem nyugszik, párt keres nekem.

Apám egy vallásos és a kultúrát méllyen tisztelő ember. Őszintén szólva, ha engem kérdeztek...én beszüntetném ezt a kényszerházasság dolgot.

-Apa nem muszáj ezt tedd!-nyavajogtam.

-Pedig lebeszéltem egy sráccal egy kávet-kacsintott.

-Nem hiszem el-csavargattam a szemeimet.

-Kisasszony! Ne csavargasd a szemeid nekem

-Sziasztok!-nyílt a bejárati ajtó.

-Nahát abuela-öleltem meg.
-Nem gondoltam, hogy ilyen hamar haza értek...hol is voltatok?

-Európában drágám!-mosolygott.

-Gyors vissza jöttetek-jegyezte meg édesanyám.
-Talán Latin Amerika jobb?

-Hmm nem is tudom-vont vállat abuela.
-Bianca drágám hoztam ajándékot még a szülinapodra-nyomott a kezembe két csomagot.

-Nem kellett volna-nevettem.

-Már 20 éves vagy azta mindenit-mosolygott.

-Apa meg férjhez adna-mormogtam.

-Ohh-legyintett.
-Én is kényszerházasságba kényszerültem.

-Akkor te a nagyapával-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen, de időközben megszerettük egymást.

-Ez érdekes-sóhajtottam.
-Apa mikorra kell menjek a kávézóba?

-Tízre-kiáltotta.

-Jézusom hamarabb is szólhattál volna-szaladtam a cipőmhöz majd felhúztam.

-Így akarsz menni?-nézett rám apa majd elhúzta a száját.

Egy szót sem szóltam csak a fejemben átkoztam őt és már át is vettem a ruhámat.

-Oké így már biztosan nem érek oda-mormogtam.

-Hová mész?-jött le az emeletről a bátyám, Kevin.

-Apa egy sráccal intézett nekem találkozót-motyogtam.
-Várjunk csak! Neki miért nem kell elvennie feleségül senkit?-akadtam ki.

-Mert ő férfi-felelte egyszerűen apám.

-Majd én elviszlek-mondta Kevin.

-Kössz-sóhajtottam.

Amit apa mondott az a szívemig hatolt. "Mert ő férfi."

-Köszi, hogy elhoztál-pattantam ki a bátyám kocsijából.

-Szólj ha jöjjek érted-felelte.

Lassan, de biztosan besétáltam a kávézóba. Mondtam egy ott dolgozó nőnek, hogy van egy asztalfoglalásom mire oda mutatott az 1-es asztalhoz, ahol ült egy férfi.

-Remek-motyogtam.
-Köszönöm!-biccentettem a hölgynek.

Odamentem a sráchoz.

-Szia!-szólaltam meg.

-Szia!-vigyorgott.

-Ezt nem hiszem el-sápadtam le amikor megláttam ki is ő.
-Max, hogy a fenébe vettek rá erre a hatalmas hülyeségre?

-Apám mondta, hogy segítsünk nektek, hisz mi is sokat köszönhetünk a te apukádnak.

-Haza megyek akkor biztos, hogy megölöm-mormogtam.

-Nem lehet nehéz eljátszani mások előtt a szerelmest-vont vállat.

-Na ja, de én is mint sokan mások az igaz szerelemre vágyom, s nem egy megjátszott szarra, ahol semmi kedvem haza menni-sóhajtottam.

-Két hónapunk van mindenre, nem?-kérdezte.

-Két hónap a maximum, de hamarabb is meglehet kérni a nő kezét-magyaráztam.

-Na látod, lehet...megszeretjük egymást-nyugtatott.

-Te is pontosan jól tudod, hogy nem vagy a kedvenc emberem-húztam fel a szemöldökömet.

-Igen a 18. szülinapodon kifejtetted-bólogatott.

-Jó oké kicsit sokat ittam-kuncogtam.
-De te sem vagy szent!

-Nem hát, bevallom-emelte magasba a kezeit védekezésül.
-Látod lehetünk mi jóban-vigyorgott.

-Hogy a fenébe lehetsz te a bátyám haverja?-gondolkoztam el a dolgon.

-A legjobb haverja!

-Chh, pláne-csavargattam a szemeimet.

Max-szel ittunk egy kávét majd kimentünk a kávézóból.

-Akkor ennyi volt a tali?-kérdeztem.

-Hülye lennék csak egy kávét elfogyasztani veled miközben itt vagyunk São Pauloban-mosolygott.

-Úristen!-csaptam a homlokomra.
-Ma péntek van, versenyhétvége

-Pontosan!
-Gyere kimegyünk a pályára-invitált az autójához.

-Deee, hogyan fogok...-keztem bele majd felmutatott egy belépőt.

-Felkészült vagyok szivi-ült be az autóba ő is.

-Szivi?-néztem rá lekezelően.

Ig & Tiktok: rebs_writer