Kényszerházasság

Hatodik fejezet

Egy szállodai szobában ébredni úgy, hogy fogalmam sincs hogyan kerültem ide...kellemetlen!

De talán kellemetlenebb, hogy épp a csípát törlöm a szemeimből és csak úgy rárontok Leclercre, aki a fürdőben van egy szál semmiben.

-Jézusom, bocsi!-csaptam be az ajtót.

-Jó reggelt neked is!-kiáltja.
-Bejöhetsz, ha akarsz, felvettem a törcsit

Meghúztam a számat, majd benyitottam. Kissé féltem, hogy hazudik, de hála istennek volt rajta valami.

Megmostam az arcomat ő pedig felvette az ékszereit.

-Emlékszel bármire is tegnapról?-kérdi a srác.

-Azt sem tudom, hogy kerültem ide!

-Gondoltam-nevetett fel.
-Tegnap tettél egy kijelentést, hogy ha nem rugsz be úgy, hogy semmire se emlékezz, akkor holnap inkább csak hazamész és letiltod Maxet-kezde el magyarázni, mire minden beugrott.

-Jó ne folytasd! Emlékszem!

-Hát nem hiszem, hogy mindenre-húzta el a száját.

-Micsoda? Mit csináltam?
-Vagy te mit csináltál?!

-Héj kislány!-kerekedtek ki a szemei.
-Nem kell rám fogni!

-Csak mondd már!-csavargattam a szemeimet.

Kimentünk a fürdőből, hogy tudjunk készülődni Charles pedig elmondta mi történt.

-Előszöris velem jöttél haza a pályáról mert ugye kamu kapcsolatban vagyunk-magyarázta.

-Erre emlékszem-legyintettem.

-Akkor a lényegre térek!
-Kifogtunk egy bulit ahol ott volt Max is, Landoval-vágtam bele.

-Bulizni mentek úgy, hogy ma kocsiba ülnek?-vágtam képet.

-Én is elmentem bulizni és még ittam is-tette hozzá a srác.
-Nameg nem ittak ők olyan sokat, te viszont...-húzta el a száját.

-Charles csak mondd mi történt!

-Úgy kellett elcipelnem téged a kocsimba, mert enyhén fogalmazva is kevés volt rajtad a ruha ahhoz, hogy maradj, arról nem is beszélve, hogy felálltál az asztal tetejére

A szemeim hatalmasra nyíltak, miközben mesélte. El sem hiszem, hogy ez én voltam...

-Ugye más nem történt?

-Max és Lando végignézte.
-Az egészet!

-Azt a részt is, amikor a kocsiba vittél?

-Főleg azt!
-De az a cél, hogy Max féltékeny legyen, nem?

-De!-feleltem magabiztosan.

Kicsit elgondolkodva ültem le az ágyra.

-Szereztem neked ruhát-hozta elő a srác egy vállfára akasztva a ruhadarabokat.

-Köszönöm!
-Most hazamenni nem lenne túl okos döntés szerintem-sóhajtottam.

-Ja és igen, ezt kihagytam!
-Házibuli volt, és a bátyád egyik haverja szervezte-nézett a szemembe Charles szinte úgy hogy "Most ne ölj meg, sajnálom!"

-Oh atya ég!
-Ilyenek a véletlenek-nyavajogtam, majd a fürdőbe mentem, hogy felvegyem a fehér outfittet és a Ferraris sapkát.

-Ezt muszáj?-mutattam a fejemre.

-Igen!-jelenti ki hangosan a srác.
-Egyénként ki kell osonni, mert Max is ebben a szállodában szállt meg

-Milyen sok a véletlen ezen a hétvégén!-mondtam cinikusan.