Láss

Imádkozni bárhol lehet

Végre csend van.

Egyedül tartózkodom egy kis ablaktalan helyiségben. (Igen, ott.) A kápolnába nem volt még lelkierőm belépni, nem, nem kívánok Jézus előtt ilyen egzaltált lélekkel megjelenni. Tudom, hogy ő bármilyen állapotban is szeret minket, de én szeretnék teljesként elé állni. Ki nem állhatom, amikor imádság közben elkalandoznak a gondolataim. Behúzódtam inkább ide, testileg és lelkileg is megfésülködni. Amíg rendbe nem állnak azok a gondolatok, nem hagyom el a mosdót.

Lehunyom a szemem, és háttal a falnak dőlök. Most végre csend van. Lassan megnyugszom. A csempe hideg, mégis takaróként ölel át a félhomály. Számomra alig látható, de a kézmosó csapja peremén lassan csepp-formába gyűlik össze a maradék víz. A szellőztető berendezés halkan zúg, a csövekben víz zubog, valahol léptek dobbannak. Én meg itt vagyok. Itt vagyok, és várok, hogy megérkezzek önmagamhoz.