Egyperces Novellák

Egy szilveszteri nap az Odúban

– Fred! George! – csattant fel Mrs Weasley az Odú konyhájában szilveszter délelőttjén, miután ikerfiainak egy megbűvölt és elszabadult csillagszórója égő fejével egyenesen belerepült az ebédre szánt, már a tepsiben terpeszkedő hús kellős közepébe. – Hányszor szóljak még? Ne itt bohóckodjatok!

– Bocsi, nem volt szándékos – trappolt le a lépcsőn vigyorogva Fred, és összeszedte a szökevény pirotechnikai terméket. Anyja, aki rosszalló morgás közepette az ebéd megmentésével foglalatoskodott, nem vette észre, hogy égetnivaló csemetéje jó maréknyi Hop-port zsákmányolt a konyhai kandalló párkányán álló virágcserépből. Pedig sokakat megmenthetett volna, ha jobban figyel...

Fred azonban sietősen visszaiszkolt a szobájába George-hoz, hogy tovább kísérletezzenek az éjféli műsörhöz... Izé, illetve műsorhoz! Ne gondoljon rosszra senki.

Ginny az Odú szűk nappaliját díszítette fel Harry, Ron és Hermione aktív segédletével, ám amikor az ikrek egyik varázspetárdája lesüvített az emeletről, és a nappaliban körbemanőverezve gondosan és egyenként felgyújtotta az összes papírdíszt, egyenletesen lángba borítva ezzel a helyiséget, Ginnyben felment a pumpa. Miközben a híres trió a lángokat igyekezett megfékezni – nem mellékesen ezzel árvíz sújtotta világháborús csatatérré változtatva a nappalit –, Ginny ingerülten felrobogott bátyjai szobájába, hogy az elmúlt évek egyik leghangosabb üvöltözésével járó legorombításban részesítse az ikreket. Végezetül úgy rájuk vágta az ajtót, hogy az azzal szemben lévő ablak megadta magát a hirtelen jött kozmikus lökéshullámnak, és keretestől kizuhant a hófödte kertbe. Mr Weasleynek nem kevés idejébe került biztonságosan visszarögzíteni a falba – igaz, teljesen feleslegesen, mert a fiúk egy újabb kísérleti robbantása ismét kivitte tokostul-mindenestül.

Ginny ezenközben visszatért a gyakorlatilag ennél csak jobb napokat látott nappaliba, és a következő egy órát azzal töltötte, hogy Harryt és Ront próbálta megtanítani a legalapvetőbb és legprimitívebb háztartási bűbájokra. Azon ritka alkalmak egyike következett, mikor még kevéssé tehetséges bátyjával sem vallott teljes kudarcot: Ron aránylag profi szinten elsajátította a szárító és portalanító bűbájokat, amint egészen pontosan annyit jelentett, hogy már nem grillezte meg szárítás címén extramagas hőfokon a szőnyeget. Harryvel jóval könnyebb dolga volt a lánynak: elégnek bizonyult beígérnie egy-két fincsi dolgot éjszakára, és a fiú máris perfektül használta a varázspálcáját. Később aztán a másikat is, de ne szaladjunk ennyire előre.

A nappali kínkeserves renoválását követően a kvartett újfent nekikezdett a díszítésnek, mikor is az ikrek odafent minden valószínűség szerint tévedésből egy csomag dinamitot helyezhettek üzembe, ugyanis az egész épület megremegett, a tető felrepült aztán visszaesett a helyére, Fredék szobájának igencsak megtépázott ablakából sűrű, fojtó, lilásszürke füst gomolygott elő, és hullani kezdett a vakolat.

Ginny ezen a ponton sokallt be végérvényesen. Pálcáját függőlegesen felfelé szegezve Bombardát kiáltott – a jól sikerült átok nyomán jelentős méretű kráter keletkezett a mennyezeten és egyben a Weasley-ikrek szobájának padlóján, amelyen keresztül a két jómadár zuhanórepülésben érkezett le másfél emeletnyi magasságból a földszintre, egyenest a cseppet megviselt kanapéra. A hirtelen jött sokktól kicsit megszeppenve bámultak habzó szájú húgukra, ám mielőtt az szóhoz juthatott volna, Mrs Weasley rontott be a nappaliba, eszelősen hadonászva egy fakanállal.

– Azt a füttyös fúriáját neki! – tajtékzott. – Az ember azt hinné, hogy ekkora kölköket már össze lehet ereszteni anélkül, hogy a földdel tennék egyenlővé a házat, erre tessék! Ha még egyszer meg merészeltek nyikkanni, mindannyiótok pálcáját elveszem, és vissza se kapja senki a téli szünet végéig, erre mérget vehettek! Most pedig azonnal rakjatok rendet!

Mrs Weasley ezzel a végszóval kiviharzott, Ginny pedig bátyjaihoz fordult:
– Hallottátok, mit mondott anya, igaz? – mosolygott rájuk mézesmázasan. – Na ez kismiska ahhoz képest, amit tőlem fogtok kapni, ha nem moderáljátok magatokat!

Azzal Ginny egy nem épp gyengéd varázslattal a kráteren keresztül feltoloncolta az ikreket a szobájukba, és visszapakolta a mennyezet leszakadt részét a helyére. Ezek után többé-kevésbé zavartalanul fejezhették be a nappali díszítését – már csak Hermione macskája szabadult be a helyiségbe és döntött romba mindent, mire Ron, nem törődvén a lány tiltakozásával, grabancon ragadta az állatot, és kipenderítette a kertbe a térd fölé érő hóba.

Épp készen lettek a dekorációval, mikor Mrs Weasley ebédelni hívta őket. Az étel nagyon finom volt, csak Percy jegyezte meg halkan és csodálkozva, hogy az ő hússzeletének enyhe hamuíze van...
– Mert a drágalátos testvéreid belelőttek egy égő csillagszórót! – fortyogott az anyja, mire a fiú egy „ja, akkor már mindent értek”-szemforgatással reagált.

A délután csodával határos módon különösebb katasztrófa nélkül telt, csak az ikrek szobájából szűrődött ki olykor némi sistergés és az időzített bomba hangjához hasonló ketyegés. Ron végre hajlandó volt visszaengedni a lakásba az időközben mozgó hókupaccá átlényegült Csámpást, de csakis azzal a feltétellel, hogy Hermione bezárja a szobájába, és ki sem engedi, amíg véget nem ért az ünneplés. A sértett macskatulajdonos ezt mereven elutasította, és lesújtó véleményének kinyilvánítása után elvonult felolvasztani házikedvencét.

Végre-valahára beköszöntött az este. A Weasley-család az ünnepi vacsora elfogyasztása után áthurcolkodott a teljes díszben pompázó nappaliba, és kezdetét vette Fred és George szilveszteri műsora. A fiúk szigorúan tűzbiztosra varázsolt petárdák és tűzijátékok miriádját eresztették szabadon a földszinten, igen hatásos fényeffektusokat érve el ezzel. A gondok csak a Hop-porral kezelt csillagszórók begyújtásával kezdődtek: akikhez ugyanis akár csak egyetlen szikra hozzáért, az egyszerűen eltűnt, mint a kámfor, nem kis riadalmat okozva a többiek körében. Csak később derült ki, hogy a szikrák arra a helyre röpítették áldozataikat, amely abban a pillanatban az eszükben járt. Így került Percy a Mágiaügyi Minisztérium fogadócsarnokába, Hermione az újonnan épült és átadott, gigantikus Abszol úti varázskönyvtárba, Mr Weasley egy mugli barkácsáruházba, és az éppen csókolózó Harry és Ginny egy Karib-szigeteki nyaraló hálószobájának hatalmas, puha, fehér franciaágyába. És meg sem fordult a fejükben, hogy haza kéne menni. Inkább bevállalták Mrs Weasley másnap délelőtti, történelmi méretű letolását, de ez az éjszaka, az új év első éjszakája csak az övék volt, és maximálisan ki is élvezték...

„Szilveszter alkalmából, nem kívánok egyebet, csendes lépteid kísérje szeretet.
Szívedbe béke, lelkedben nyugalom,
Légy boldog a következő 365
napon.“

Boldog szilvesztert, és Boldog Új évet kíván a Weasley család!
B.U.É.K.!🥳❤️