Talán mégis szeretlek (18+)

1. rész

Magamat emésztem, a hegyekre néző szobámban ülve egy gyönyörű tájat rajzolgatva, hegyekkel, folyóval, és virágzó fákkal díszítve. A kedvem rossz, mert boldognak kéne lennem, az egyik legnagyobb törzs trónörököse vagyok, szerető családdal, és nem mellesleg egy gyönyörű kastélyban élek, de én mégis elégedetlen vagyok a jövőmmel kapcsolatban.

Kislány koromban egészen máshogy képzeltem el a felnőtté válásomat; szerető pár, egészséges házasság, és most itt ülök a születésnapom másnapján, szembesülve a ténnyel, hogy szerelem nélkül kell házasságot kötnöm, egy olyan emberrel akivel még sosem találkoztam, de hát ez van. Apám nem nagyon fog engedni, a vissza nem térő ajánlatból, végül is egy boldog leány ide vagy oda, a királyság jövője biztonságban van.

Na de vissza a valóságba, holnap érkezik a leendő férjem és családja ebédre, ezért már ma ki kell választanom a ruhámat, mert fontos az első benyomás, és édesanyám szerint ezt legfőképpen a megjelenés segíti elő, de hát legyen ahogy mondja,végülis ez nem az én nagy napom lesz, hanem Phillip Marlowe-é, aki megkötheti élete nagy egyezségét. Mi lehetne kecsegtetőbb egy királynak mint 2 legyet ütni egy csapásra, a nép jövőjének biztosítása, és egy másik törzs félig tulajdonba vétele?!

Háromszor kopogtattak az ajtómon, ami nem jelent mást minthogy Charlotte, a szobalányom megérkezett. Bár sose tekintettem rá így. Az anyja is a kastélyban dolgozik, pontosabban a konyhán, mivel Lotte apja régen meghalt mikor még nagyon pici volt, így sokszor hozta el őt is az édesanyja mikor jött dolgozni, és így magától adódódik, hogy együtt nevelkedtünk. Nem tudtak a folyamatosan készülő ételek mellett egy három éves kislánnyal is foglalkozni, ezért anyám engedélyezte hogy a dadusom Charlotteot is felügyelje. Hamar összebarátkoztunk, és azóta is nagyon szoros a kapcsolatunk, így hát amint elég idős lettem hozzá, hogy nem dadusra, hanem szobalányra van szükségem, addigra Lotte is munkába állt, és hezitálás nélkül őt választottam.

Kedves barátnőm természetesen nem ok nélkül jött most, mert ugyebár holnap tündökölnöm kell a családi ebéden, ezért hozott pár eléggé elegáns, de hozzám illő ruhadarabokat. Volt közöttük csipkés, ujjatlan, fodros, földig érő, szóval kedvemre válogathattam.

Egy bordó bársony ruhán megakadt a szemem, ezért egyből azért nyúltam, hogy a díszes paraván mögött felpróbálhassam. Gyorsan bele bújtam, viszont a fűző meghúzásához Charlotte segítségét kellett kérnem, belépett hozzám, hátat fordítottam neki, es ő pedig erőteljesen megrántotta a két madzagot, én ezt egy gyors, mély levegő vétellel díjaztam, hamar kötött rá egy szoros masnit és mar kész is voltam. Kimentem a paraván mögül, fordultam egyet és szembe néztem a tükörképemmel.
Nem fogok szerénykedni, igenis tetszett amit láttam, úgy néztem ki mint egy igazi királyné. Végig simítottam a dekoltázsból induló, egészen a derékig tartó fehér csipke soron, majd megigazítottam a finom fodrokat ami a felső rész aljától egészen a földig kísérte a ruha alsó felét.

Egyszerűen gyönyörű volt.

- Csodálatosan áll neked ez a darab- álmélkodott Lotte is, a tükörképemet nézve.

A délután hamar elment, Charlottetal még sokáig beszélgettünk, és elmesélte hogy a faluban megismerkedett egy fiúval. Én csak mosolyogva hallgattam legjobb barátnőm mondandóját, és egy pillanatra meg is feledkeztem mi vár rám holnap.