Első fejezet, amit nem Angi perspektívájából írok. Fura érzés.
Szerettem írni ezt a könyvet, bár sokszor hetekig állt vázlatként egy-egy rész, amin megakadtam. Szerettem az atmoszférát és a nyárias hangulatot (főleg mivel a kemény mínuszok és fagyok nem tartoznak a kedvenc időjárásaim közé).
A karaktereimet - bár nagyon látszik rajtuk, hogy egy író "elsői": szinte ugyanolyanok, nem különböznek eléggé, nincsenek részletesen kidolgozva - is sikerült a szívembe zárnom.
Néhány dologgal nem vagyok elégedett, leírom őket, mert miért ne:
1. Angi és Barni kapcsolata. Valahogy több utálat és lassabb "most már nem utállak" dolog kellett volna.
2. Néhol a fogalmazás borzalmas szerintem :,)
3. A storyline-okat néha bevezetem, néha nincsenek jelen. Gondolok Kocsisra, a Szirtesre, arra a figyelemre, amit a fülszöveg alapján kapna a piros csapat. Angi alig kommunikált a külvilággal, pedig ő nem egy Major Sára. Vannak kint barátai és szerető családja.
De elég az önutálatból!
Köszönök minden egyes kommentet és csillagot, nagyon sokat jelentettek nekem. 💕
És azoknak a csendes olvasóknak is köszi, akik "csak" a readeket szaporították, és akikről nem fogom megtudni, hogy kik. 💕
Hiányozni fog, hogy ha feljövök Wattpadre, nem "kell" valamin dolgoznom. Lehet írok más könyveket is, de nehéz lesz, mivel itt egy más ember által kitalált sémára épült; ott nekem kell kitalálnom.
Nem tudok többet írni, ami ironikus, azt nézve, hogy a fejezetek végén az író jegyzeteknél sokszor elszaladt velem a ló, és regényt írtam dőlt betűkkel. De lehetséges, hogy bővítem még, ha eszembe jut valami.
Ááá. Szia IOV, sziasztok feketék, sziasztok sötétkékek, sziasztok szeretett piros csapat, szia Barni, szia Angi!
Itt a vége, fuss el véle!
DU LIEST GERADE
Versenyben - IOV ✓
JugendliteraturSáráék egy évvel ezelőtti győzelme után már nem a Szirtes diákjai térnek vissza piros melegítőben az Iskolák Országos Versenyére. A budapesti Teller Ede Gimnázium négy kiválasztottja érkezik a versenyre, ahol a csapatszínük miatt mindenki igen maga...
