Utoljára a folyóparton találkoztam veled. A kezemben tartott papírlámpás holdsárga fénnyel világította meg az arcodat. Rám mosolyogtál és némán a vállamra tetted a kezed. Nevetésed szellőként borzolta a hajam, ujjaid könnyed érintésére kirázott a hideg. Gyenge fuvallattal léptél el mellettem.
Egy mély sóhajjal elengedtem a lámpásomat, ami száraz falevélként ereszkedett a folyó szelíd hullámaira. Még egyszer rám mosolyogtál, mielőtt beleültél a lámpásba és megkezdted utad az ismeretlen felé.
A folyón aztán más lámpások fénye csatlakozott hozzád, hogy együtt ringatózzatok tovább az ég kékjébe.
Már nem vagy egyedül.
Távolodó lámpásaitok fénye csillagokként ragyogják be az eget, apró fényfoltjaitok új történeteket írnak az itt maradtak életébe.
Mélyet sóhajtok. Könyvek, jegyzetek jelennek meg mellettem, amikben az én történeteim íródnak, de amint megtelnek a lapok, a történetekből új lámpás születik.
YOU ARE READING
100 szónak is... (Writober - 2023)
RandomA "100 szónak is..." egy saját kihívás volt novemberben, amiben a 2023-as Inktober szavaira naponta egy történetet írtam. Valamelyik mini novella hosszabb lett, valamelyik rövidebb, akadnak köztük versek... ami éppen aznap az adott szóról az eszemb...
