A kórházi szoba harmadnapra zavaróan szürke lett, hiába világított a hologramos redőnyről a tavaszi tájkép. Három napja tartották benn és az orvos mindennap megállapította, hogy a fejsérülése szépen gyógyul. Pontosan ennyi ideje tudta azt is, hogy Karla Jenkins-nek hívják és egyedüli, szerencsés túlélője egy borzalmas autóbalesetnek.
Mégsem voltak emlékei. Bárhogy erőlködött, ezek az információk nem voltak többek száraz, tövigrágott morzsáknál, amit sajnálkozva elé szórtak.
Karla óvatosan felült. A feje még mindig zúgott, de ebben a zúgásba mindig bevillant egy lánc csörgése is. Egy szerencsekarkötőé. Ez volt az egyetlen, ami az elmúlt napokban az eszébe jutott. Egy vékonyszemű lánc, rajta tíz kis szerencsehozó dísszel. Talán az övé volt, de a tárgyai között nem találtak ilyesmit.
Karla a falnak támasztotta a hátát. Újra és újra felidézte magában a láncok hangját, hátha bevillan még valami...
"A nevem Spicey..."
Karla egész testében megremegett az elméjét kitöltő nő hangjától, majd a következő pillanatban éles sikoly szakadt fel belőle, maga sem értette miért.
ESTÁS LEYENDO
100 szónak is... (Writober - 2023)
De TodoA "100 szónak is..." egy saját kihívás volt novemberben, amiben a 2023-as Inktober szavaira naponta egy történetet írtam. Valamelyik mini novella hosszabb lett, valamelyik rövidebb, akadnak köztük versek... ami éppen aznap az adott szóról az eszemb...
