William kíváncsian dőlt a hajókorlátra. A mellette álló matróz sebhelyes arcán mosoly játszott, minél közelebb kerültek Ankuran városához és vele együtt a hatalmas fához.
- Ismered a legendát, kölyök? - bökött a matróz a fa felé.
- Még szép! - vont vállat William. - Volt a Holdleány, aki beleszeretett a Tengeri Titánba, de mert nem lehettek egymáséi, sírni kezdett. A könnyeiből lettek a szigetek, amiket a Titán óriás csigákkal horgonyzott le. Így lettek a Szigetállamok.
- Pontosan! - paskolta meg William fejét a matróz, aki erre elhúzódott. - És a fa? Arról mit tudsz?
William bosszúsan fújt egyet, mielőtt megfelelt volna a kérdésre.
- Az egy Holdfa. Miután a csigák meghaltak, a házukból egy fa nőtt ki, ami az égig ért. Amikor Ankuran meg akarta mászni, a holdfényben a fa eltűnt alóla, ő meg lezuhant és a testét örökre elnyelte a tenger.
A matróz bólintott és kihívó mosollyal nézett a fára, pont úgy, ahogy egy halálra ítélt néz szembe a hóhérával.
ESTÁS LEYENDO
100 szónak is... (Writober - 2023)
De TodoA "100 szónak is..." egy saját kihívás volt novemberben, amiben a 2023-as Inktober szavaira naponta egy történetet írtam. Valamelyik mini novella hosszabb lett, valamelyik rövidebb, akadnak köztük versek... ami éppen aznap az adott szóról az eszemb...
