Szerelmünk Rögös Útja

Életem előtted

A falu ma reggel kifejezetten csendes. Vajon elkéshetek a saját cukrászdámból? Greace már az üzlet előtt vár toporogva mind ha úgy hamarább oda érnék. De Olív miért nem engedte be? Talán el aludt. Egy megszokott öreg rekedtes hang szólal meg mögöttem miközben leszállok Blue hátárol. Ez csak is az öreg lovász Jack lehet! Szerencsém hogy vigyáz az én kékszemü fekete ördögömre.
~ Jó napot Jack!
-Szép napot Agnesz! Kezdődik a sütögetés?
Kérdezi rekedtes, de mégis lágy hangon. ~Igen kezdődik, majd nyugodtan jöjjön be egy pitére tudom hogy mennyire szereti!
-Ohh kislány elkényesztetsz!
~Ez a legkevesebb miután miattam korán kel és vigyáz a lovamra! Megsértődök ha nem látom ma a cukrászdában!
Mély lélegzetet vett és a botjára támaszkodva felállt a hinta székből. -Rendben benézek de előbb lecsutakolom és kiviszem a kis udvarba Blue-t.
Mire ezt ki mondta már mellém ért és megfogta Blue kantárját. Rámosolyogtam.
~Rendben akkor majd várom önt!
A bácsi vissza mosolygott majd elkezdte bevezetni a lovam az istállóba. Errefelé mindenki lóval jár úgyhogy jól jött az öregnek hogy a falu szívében van egy kisebb lovardája kevés pénz ellenében foglalkozik a lovaddal, míg vissza nem mész érte. Ezen elmélkedtem, mikor dühös trappolásokat hallottam a hátam mögül. Greace volt az. Az én mostoha hugicám 2 évvel fiatalabb nálam de már van férje és úton van a baba is. Kicsit lehet elvagyok maradva, vagy ő ugrott túl fiatalon házasságba. Elvégre csak 18 éves. Dühös pillantással rám nézett majd az arcom a nyomta a karoráját.
- Látod ezt? Már 6 van, fél 6-ra kellett volna ide érned, mi lesz így a sütéssel, mindjárt nyitunk, de a kemence nincs be gyújtva, a zsákok nincsenek elörre hozva, Etel is mindjárt érke...
~Greace! Nyugi! Minden meglesz oldva, nézz csak fel, füst gomolyog valószínűleg Olív már befűtötte a kemencét és készülődik a nyitásra.
- Jó, jó de akkor is hol voltál már kezdtem aggódni!
~Ha túl sokat aggódsz az nem tesz jót a kicsinek, és tudod jól hogy én a falu határán lakom és az erdőn át kell belovagolnom. Meg amúgy is nehezen keltem. Na de mindegy is menjünk be hűvös még a reggel.
Kinyitottam a cukrászda ajtaját és előrre engedtem Greace-t. Keresztül mentünk a vendég váron, majd a kiszolgáló pult kis billenő ajtaján hátra mentünk a sütöde részbe. Egyszerre köszöntöttük Oliv-ot.
-Greace! Agnesz! Jó reggelt mindkettőtöknek!
Szólt vidám és energikus hangon. Tőlünk jobra a lábosok zörkése riasztott meg minket. Amint oda pillantottam megláttam Thomast Olív 6 éves kisfiát. A kis seprüjét felénk emelte és szomorú hangon mondta a következőket: -Sajnálom, csak segíteni akartam hogy ne keljen annyit dolgoznotok.
Mire kimondta a hangja már szinte el akart csuklani a sirásba. Oda mentem hozzá legugoltam mellé és a vállára tettem a jobb kezem.
~Semmi baj Tom nagyon szépen köszönjük a segítséget nagyon ügyes vagy!
Mosolyogtam rá. A kis fiú rá mutatott a földön heverő lábosokra majd szomorúan rám pislantott. Felemeltem az egyiket és megkocogtattam
~Látod? Semmi baja! Ezeket nem olyan könnyű ám eltörni! A jóindulat vezérelt, ezért sose kérj bocsánatot! Ez fog elölről vinni az életben, tudod?
Rám mosolygott és át ölelt majd elkezdte vissza pakolni amit leborított. Olív oda jött hozzám
- Agnesz én annyira.
~Ne is szavatkozz Olív jóra tanítok a fiad ez tisztelendő!
-De hol van Katarina?
Kérdezte Greace kissé feldult és meglepődött hangon
-Nem tudom de általában már itt szokott lenni.
Felelte Olív
~Biztos nem sokára itt lesz mi addig elkezdhetjük a munkát tojásos Etel nem sokára ide ér és úgy is hallgathatjuk majd a legfrissebb helyi pletykákat!
- Na azt legalább várom, mindig szaftos híreket hoz!
Mondta Greace egy enyhe mosollyal az arcán
~Igen de ideje neki látni a feladatoknak!-Mondtam, és a többiekre néztem
A lányok rám bolindottak és mindenki elkezdte a sajátos reggeli tennivalókat. Olív és én előrre hoztuk a lisztes zsákot míg Greace vizet forralt hogy átmossuk az eszközeinek. A kicsi Tom pedig nézte hogy legyen elegendő parázs a kemencében, habár fiatal, nagyon okos fiú, így ezt rá mertük már bízni az efféle apró cseprő feladatokat is. Lihegve tettem le a zsák azon oldalát melyet én fogtam. Olív pedig szelíden elvágta a cérnát melyet a malmos asszony vart be hogy ki ne ömlődjön annak tartalma.
- Lassan jönnie kell a következőnek, hisz ez az utolsó Agnesz.
~Igen én is tudom Olív de ha minden igaz péntekre ér ide Boby, úgyhogy be kell osztanunk
- Péntekre??
Sóhajtott fel ilyedten Greace, miközben törölgette a vizes lábosokat Tom társaságában
~Igen de meg fogjuk oldani ne aggódjatok
- Ugyan miért tennénk?
Felelte egy magabiztos erős női hang mögüllem. Katarina volt, sietve lépte át a sütöde küszöbét, majd kihúzva magát hogy a szemembe nézzen, elém állt, amit mellesleg nem nagyon értettem hisz magasabb volt nálam pár centivel, gondolom azt hitte így meghátrálok
- Sajnálom hogy késtem, dolgom volt-Mondta kissé lenéző hangnemben.
~ Elhiszem hogy dolgod volt de hiába kakaskodsz mind egy suhanc, nem fog előrébb vinni. Mind látod nélküled is jól elboldogultunk most is, és előtted is jól el voltunk.
- Értettem.
E szó után kissé össze húzta magát majd el ment átöltözni. Borzalmas múltja volt és ez a stílus tartotta eddig életben.
- Nem hiszem hogy jó ötlet volt felvenni őt ide, nővérem-Felelte Greace ingerült hangon.
~ Okos lány de az élet jól meghurcolta
-Honnan veszed ezt Ags?-Kérdezi Greace
~Látom a szemében.
- Szépnapoooot!
Mindannyian vásárlótérre néztünk Etel volt az. Greace megetette a kovászt majd futva rohant a megözvegyült tojásos Etelhez. Én is előrre mentem addig a lányok neki kezdtek a sütéshez.
~Jó napot Etel asszony!
Milyen fura terentés a férje halála óta nem mondhatjuk ki a vezeték nevét csak úgy hivhatjuk hogy Etel asszony.
Átadtam a pénzt amit egyszerre zsebre tett majd oda adta a két hatalmas rekeszt amik mind boldog házi kapirgálók által termelt tojást rejtettek.
Greace ott maradt vele pletykálni egy kicsit míg én hátra vittem a tojásokat. Majd ő is hátra jött és megkezdődött a munka, pakoltam a frissen készült süteményeket és pontban 7-kor kinyitottam a cukrászdát. Toldultak be az emberek volt aki itt reggelizetek nálunk a friss kenyérből és csak szalonnát vagy a kolbászt hozták magukkal a végét pedig lefolytották valami édes finomsággal. A nap hamar el szállt és az öreg Jack is igéretéhez hűen beült egy szelet pitére. Miután az utolsó vendég is haza indult már csak 3-man maradtunk mind dolgozók mert Greace haza ment lepihenni. Össze szedelőcködtünk Katarinával és a kijárat felé vettük az irányt. Olív zárta a helyet mert a cukrászda udvarán lévő kicsiny épületben szállt meg a fiával. Nem hagyhattam őket az utcán és kiváló munkaerőre tettem szert általuk. Elnéztem balra és láttam hogy Jack bácsi már felnyergelve kihzota a lovamat.
~ Akkor jóéjszakát
Feleltem Kata-nek. És megindultam, egy lágy kezet éreztem a vállamon ami maradás ösztönzött, hátra néztem.
- Sajnálom hogy olyan undok voltam veled reggel. Egy nagyszerű munkát ajánlottál és sokkal tartozom neked mindent elkövetek hogy egyszer viszonozzam.
~Tudom Kata.
Bolintottam majd elindultam Blue-hoz. Egy ugatásra lettem figyelmes. Brúnó volt az az én hatalmas jószívű medvém. Habár nem volt igazi medve, külseje színe és termete elnyerte ezt a becenevet. Minden este eljött a cukrászda elé hogy hazakisérhessen. Integettem Jack nek és hazaindultam. Még szürkület volt de mire haza értem teljesen besötétedett. Blue-t leszereltem és megettettem, Brúnó is megkapta vacsoráját majd én is kerestem magamnak valami harapni valót. Miután minden házkörüli teendőket el végeztem hanyadtvágodtam az ágyon. Nagyon jó érzés volt elterülni a hatalmas puha ágyon, viszont kerülgetett a magány gondolata. Gondolataiba merülve aludtam el.