Szerelmünk Rögös Útja

Veled vagy Nélküled?

Arra keltem hogy hatalmas fájdalom nyilalt a csuklómba. Most már tényleg elkell indulnom az orvoshoz. Felöltöztem. Kifele menet Brúnó fogadott boldogan csaholva, megsimogattam hatalmas buksiát majd elindultam Blue-hoz. Brúnó természetesen elkisért. Lecsutakoltam majd elkezdtem felszerelni a lovat ami nagyon fájdalmas volt de férfiasan türtem. Mire elindultam már csaknem teljesen felkelt a nap. Lassan sétáltunk Blue-val át az erdőn még Brúnó is elkisért minket. A faluba érve már javában zajlott az élet amihez nem nagyon vagyok hozzá szokva hiszen már 5 éve folyamatosan én nyitottam a cukrászdát szünet nélkül. Befordultam az utcában ahol a doki dolgozik.
Kikötött Blue-t és Brúnó-t is leületettem mellé hogy addig maradjon ott. Miközben nyitottam ki az ajtót egy kis csengő csilingelt ami felé volt kötve. A csilingelő hallatán Dr.Fischer asszisztense Sherol nézett rám a pult mögül odamentem hozzá. Az arcára volt írva hogy mennyire örül hogy lát! Persze ez nem igaz utált mert a szerelme engem akart én pedig hiába mondtam hogy bob nekem aztán cseppet sem szimpatikus sosem hitt nekem! Mondjuk azt sem értem hogy egy ilyen kicsiny falu orvosának minek kell asszisztens! És miért pont egy 15 éves kislányt szerzett maga mellé. Szegény Sherol Ugyan úgy veszetette el az édesanyját mind én de sose akart velem beszélni most viszont muszáj lesz neki!
-~Szia Sherol Dr.Fischer itt van?
-Mit gondolsz miért van nyitva az ajtó és én miért ücsörög itt ha nem lenne rendelés?
Kérdezte szemetforgatva.
~És vannak bent nála?
-Nincsenek, mindjárt szólok neki!
Mondta ugyan olyan flegmán. Viszont mikor felállt elég bátortalanul indult Dr.Fischer ajtajához. Szerényen bekopogott majd a "tessék" hang hallatán nyitotta ki csak az ajtót. Majd bement. Egy kisebb párbeszéd után amit nem is nagyon hallottam megint nyílt az ajtó Sherol szeméből egy könnycsepp csordult le és majdnem el is sirta magát amint vissza ült a helyére.
Már emlékszem miért is utálom ezt az embert ennyire!
-Gyere csak be Agnesz!
Szólt Dr.Fischer. Feláltam és bementem az ajtón közben ránéztem a Sherol-ra aki a könnyét törölte le gyors mozdulattal hogy ne is lássam meg. Becsuktam az ajtót magam után majd lelütem a doktorúrral szembe. Még nagyon új arc, a régi doktor nyugdíjba ment és ez az ember lett helyette de valahogy nekem sosem volt szimpatikus sőt zavar a közelsége. Lehet azért is halogattam ennyire az idejövetelem.
-Miben segíthetek kedves?
~A csuklóm nagyon fáj
A kezével mutatta hogy mutassam meg neki. Odatartottam majd elkezdte nézegetni.
-Szabad kérdeznem hogy mi történt?
~Elestem
-Csak kiugrott simán visszarakom!
Jelentette ki majd egy rántással helyére tette a csuklóm. Nyikkantam eggyet fájdalmában de türtem és nem akartam ki mutatni neki mennyire is fájt. Bekötötte a kezem. Felírt valami bogyót és mondta hogy mennyibe is került. Kifizettem majd elkezdtem elindulni az ajtó felé.
-Agnesz
~Igen?
-Gyönyörű vagy nem is emlékeztem hogy ilyen csinos lettél!
~Köszönöm! Szerencsére nem kell sokat ide járnom valószínűleg ezért ilyen meglepett!
Rámosolyogtam majd gyorsan kimentem az ajtón és becsaptam magam után.
Ránéztem Sherol-ra
~Jól vagy Sherol?
-Nem mindegy neked?
~Hát rendben akkor vigyázz magadra!
Majd kimentem az ajtón, Brúnó nézett rám csaholva.
~Szia te kis mackó
Mondtam ki hangosan és megsimogattam a fejét.
-Mackó? Ez a neve?
Szólt egy meleg hang. Nagyon ismerős volt. Szinte bisztos hogy! Felnéztem és igen Nathan volt az! A munkásokkal volt akik a cukrászdában szoktak reggelizni. Egy koszos trikó volt rajta ami kimutatta az izmait a sötét gesztenye barna haja pedig begöndörödött az izzatságtól. Frissen borotfálkozott, hát nagyon jól nézett ki be kell hogy valami saját magamnak!
~Nem! Brúnó-nak hívják!
Szóltam kissé meglepett hangon. Azokat a gyönyörű sötétbarna szemei engem néztek majd elmosolyodott.
~Mi az mi olyan nevetséges?
-Semmi kis pimasz csak örülök hogy látom!
~Ne örüljön ennyire a fejének van dolga nem?
Mondtam miközben felültem a lóra. Az ifjú oldalra nézett az egyik munkás pedig hangosan nevetett majd ideordította hogy "nem kellesz nagyon Agnesznek Nathan jobb ha lekopsz nem mindenkinek jön be ez a szar duma!"
~Nos halgathatnál az újdonsült cimborádra talán jobban járnál vele!
-Abban meg mi a móka?
Kérdezte fülig érő vigyorral az arcán.
-Amugymeg!
Folytatta miközben felemelt egy félig elmajszolt kalácsot.
-Finom de közel se olyan ízletes amit a magácska két szép keze csomagolt nekem tegnap!
Nézett rám kacérkodó szemeivel! Én is néztem és szinte beleolvadtam a szemeibe. Egy hang szakította félbe a már kissé kínosan is hosszú pillantásunkat.
-Gyere Nat sok még a munka a földeken ne bántsd a mi drága Agneszünket! Van elég gondja nélküled is!
Szólította meg Jaspher aki a telektulaj. Rengeteg szántófölde van amiket általában bérbe szokott adni kivéve ami a falu határán van azt mindig ő műveli és az emberek akiknek munkát ad ezek szerint Nathan még sem csak átutazóban van itt!
-Megyek Jaspher csak még egy perc! Tudja szépségem a vacsora még mindig áll úgyhogy már csak az igenre várok!
Gúnyosan nézet rám míg a többiek csak nevettek!
~Álmodik a nyomor te beképzelt tuskó!
Hatalmas nevetés tört ki a munkások között és hallottam olyan beszolásokat mind pl: "ezt most megkaptad", "most talán vissza veszel egy kicsit" és társai ezen már nekem is nevettem kellett! Meglepődve nézett rám de ő is mosolygott.
-Rendben kispimasz ezt a csatát te nyerted de ne feledd nem adom fel egykönnyen!
Elég határozottan jelentette ki Magabiztos!
~Sebaj majd el múlik! És ne hívj pimasznak!
-De ha egyszer az vagy!
Jelentette ki majd elindult. Olyan gyorsan elment hogy időm se volt visszavágni. Nem is baj beugrok kicsit a cukrászdába eszek valamit és megnézem hogy mi újság náluk. Lassan baktattam Blue-val Brúnó pedig csaholva követett minket. A cukrászda elött kikötöttem a lovam majd bementem. Hűha elég sokan vannak ma! Beálltával a sorba elvégre nem sietek sehova. Kisebb várakozás után rákerültem. Greace fogadott fülig érő vigyorral. Hú hát valami szaftos hír mindig van ha így fogad!
-Agnesz!
~Greace!
-Volt itt valaki aki téged keresett! Talán ki ki volt! Várj segítek nagyon helyen és kedves és tegnap koptattad le!
Mondta vigyorogva gúnyos hangon!
~Tudom találkoztam vele!
-Igeen és végre elmész vele találkozni???
~Nem
-Tudod nagyon lelombozó tudsz lenninéha!
~Igen azt tudom
-Agnesz! Figyelj! Elhiszem hogy félsz és hogy James óta nem nagyon bízol a férfiakban de kéne adnod annak a helyes idegennek még egy esélyt! Nem minden férfi olyan mind ő volt!
~Te ezt nem értheted! Szerettem! És ő mégis ahh hagyjuk!
-Rendben!
-Örvendetem gyönyörű kedvesem! És a szépséges nővére!
-Rick!
Kiáltotta Greace, boldogan, oda rohant hozzá és a nyakába ugrott!
~Szépnapot Rick
Mondtam mosolyogva miközben a gerlepárt néztem.
-Szerelmem két isteni hamuba sült pogácsát szeretnék!
-Adom is!
Greace vissza ment a pultba és kiszolgálta szerelmét. Rick elővette a pénztárcáját és ki akarta fizetni.
~Azt tedd el Rick
Mondtam kedves hangon miközben rámosolyogtam.
-Dehát
~Semmi dehát ez csak két pogácsa és amúgy is rokon vagy! Az itt dolgozók se fizetnek érte és ez szerintem így van rendjén!
-Hát rendben Agnesz ha így szeretnéd!
Válaszolta míg eltettem pénztárcáját. Éppen bele akart harapni az egyik pogácsába mikor hirtelen elvette a szájától és rám nézett.
-Agnesz!
~Igen Rick?
-Tudod hogy nem sokára itt az arató bál
~Igen tudom 2 nap múlva lesz!
-A bál idén a 3 falu között nálunk lesz megtartva!
-Uram Atyám Tényleg??
Kérdezte Greace igen izgatottan!
-Igen ma beszéltem a másik két falu polgásmesterével és a mai év az rajtunk áll! Úgyhogy szeretném felkérni a cukrászdát hogy süssön a bál-ra
~Rendben lehet róla szó
-Köszönöm Agnesz!
~Szívesen De nem szeretnék a pultba lenni! Körbe szeretnék majd nézni Greace-el a a Bál elötti felvonuláson!
-Rendben akkor ezt holnap megbeszéltek a szabad napodat nem akarom munkával töltened!
Mondta majd csókot nyomott Greace homlokára a pulton keresztül. Intett nekem majd sarkon fordulva kibicegett a cukrászdából. Gyermekkori balesetben sérült meg a jobb lába olyan súlyosan hogy majdnem el is vesztette úgyhogy futni se tud! Szerintem már annak örül hogy járni még képes! De lehet hamar megtanul majd újra rohanni mikor a kis gyerek után kell majd futniuk Greace-el!
~Én is indulok szerintem Greace!
-Mi a terv mára?
~ Haza megyek megcsinálom a háztáji dolgokat majd pihenek egész nap!
-Kiválóan hangzik!
~Szerintem is!
Mondtam neki mosolyogva. Ő vissza mosolygott rám és egy bejövő vásárlóra kezdett koncentrálni. Kifelé indultam majd az ajtóba érve visszanéztem. Greace is rám nézett, intettünk egymásnak majd kimentem az ajtón. Felültem a lóra majd Brúnó-val 3 elindul szépen lassan hazafelé. Amikor a kicsiny erdei ösvényen mentünk keresztül Brúnó felfigyelt valami hangara és elindult rohanva a hang felé ami az erdő szívében lévő kicsiny vízesés-től jöhetett. Utána irányítottam Blue-t. Aggódtam érte úgyhogy vágtára ösztökéltem a lovam aki szélsebesen és megállíthatatlanul kezdett el vágtatni árkon bokron át. Amint a vízesést és a belőlle keletkező kis tavat körül ölelő dombokon elé érkeztem utol értem Brúnó-t. Leszáltam Blue-ról és megfogtam a kutyát. Már én is hallottam azt amit Brúnó. Mind a kutya ugatás! Valami nagyon kis termetű kutya ugatása lehet. Brúnó kitépte magát a kezeim közül és szél sebesen rohant a vízesés bejáratához. Megfogtam Blue-t és utána mentünk. Amint a bejárat szerüség elé értünk megláttam Brúnó aki egy apró fehér kutyust ugrál körbe csaholva. Rámnézett a pici kutya. A bundája hófehér a fején lévő szőrt pedig egy piros szalaggal volt felkötve masnival hogy lásson. Oda mentem hozzá majd legugoltam elé. Brúnó leült mellém.
~Hát kié vagy te szépség?
Kérdeztem majd megsimogattam a fejét amit láthatóan nagyon élvezett.
-Kedvel téged ami érdekes mert utálja az idegeneket!
A hang a tó felül jött. Oda néztem és megláttam Nath-et ahogy a tóban áll csurom vizesen és meztelenül. Csak egy alsó nadrág szerüség volt rajta hogy takarja amit nagyon kell. Izmos felőtestén gyorsan gördültek le a víz cseppek ahogy kiemelkedett a vízből. Haja csurom vizes volt amit megrázott majd a kezével igazította meg. Meleg barna szemei engem néztek és kellemesen mosolygott rám.
~UR ISTEN ELNÉZÉST ÉN NEM AKARTAM, NEM TUDTAM HOGY TE IS IT VAGY!
Kiáltottam fel zavartan és elpirultan fordítottam neki hátat a kezemet a szemem elé tartva.
-Semmi baj!
Mondta nevetve majd így folytatta.
-Az a szemtelen kisasszony Lilith a kis kutyám!
~i-igen n-nagyon aranyos!
Mondtam zavartan és még mindig a szemem elött volt a vonzó fiú képe. Nem is értem mi van velem teljesen megbabonáz már csak a tekintetével is! Nem hogy még ezzel a látvánnyal!
-Ide adnád a törülközőt?
~P-persze hol van?
Kérdeztem de annyira zavarban voltam hogy az elképzelhetetlen!
-Ömm khm-khm
Köszörülte meg a torkát hogy nézzek oda. Bátortalanul rá pillantottam hát igen! Ahogy állt csurom vizesen a tóban! Valami ruhakupac felé mutatott ahol kikandikált egy törülköző szerüség is!
~Ohh igen! Persze!
Elindultam a ruhák felé. Mikor oda értem és felvettem a törülközőt Lilith odajött megint simit kérni Brúnó társaságában.
-Esetleg magácska nem szeretne bejönni?
Kérdezte enyhén gúnyos hangnemben.
~Nem köszönöm de ezt a lehetőséget ki hagynám!
Mondtam miközben megsimogattam a két kutya fejét. A törölköző-vel a kezemben elindultam felé és így már nem nagyon tudtam leplezni hogy olyan piros a fejem akár egy paradicsomnak. Oda mentem a parthoz, egy kicsi távolságot tarva majd felé nyújtottam a nagy lepedőszerű törülközőnek nevezett valamit.
-Közelebb!
Jelentette ki mély hangon aminek következtében kissé tesze toszán de előrébb léptem.
-Még!
~Ahogy hallom szeretsz utasítani másokat!
-Dehogy de ha ilyen messze állsz men nem fogom elérni. Mivan kiscica félsz a víztől?
~Ne hívj így! És nem, nem félek a víztől!
Amint ezt kimondtam annyira a part szélére álltam hogy néhány centi választott el a víztől. Felém nyújtotta a kezét majd elvette a törülközőt és mellém dobta. Egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezem majd berántott a vízbe. Azt hittem hogy teljesen elmerülök úgy hogy befogtam az orrom. De a szabadon maradt kezével megtartotta fejem hogy ne merüljek el. Segített felállni majd idegesen rálocsoltam a vízet.
~Mit képzel magáról ilyenkor? Csupa víz vagyok és nagyon hideg van!
Mondtam miközben próbáltam kiebickélni a partra.
-Ezt imádom
Jelentette ki miközben csurom vizesen reszketve néztem rá.
~Ugyan mit? Hogy fázom?
-Nem hanem hogy ha ideges vagy rám akkor elkezdesz magázni.
~Aha
Feleltem de annyira fáztam hogy már vacogtak a fogaim. Ismét elötte álltam a parton mostmár csurom vizesen. Ő a vízben állt előttem és nézett rám.
-Tényleg ennyire fázol?
Kérdezte kedves de enyhén szomorú hangon
~Igen ennyire!
Jelentettem ki ingerülten
-Sajnálom!
Mondta mostmár nagyon szomorú hangon miközben kiszállt a vízből. Felvette a törülközőt majd rám terítette.
-Sok a ruhád így ki hülsz vedd le a fölső ruhádat rakjuk ki a napra száradni.
~Oké
Annyira fáztam hogy nem tudtam ellenkezni. Lágyan kigombolta a ruhám majd levette rólam az alsó szoknyám végét kifacsarta majd megint betakart a törölközőjével.
-Gyere szépen
Mondta és lágyan megfogta a kezem. Elvezetett a ruha kupacához ahonnan egy kis piros kockás pokrócot vett elö és leterítette egy olyan helyre ahol nagyon szépen be sütött a nap a fák lombja között.
-Gyere ülj csak le!
Mondta miközben elővett egy kis kosarat. Leültem míg ő felvette a nadrágját és egy inghez hasonló felsőt amit nem gombolt be. Oda jött hozzám majd leült mellém a kis kosárral a kezében elő vett egy kalácsot szalonnát meg némi sajtot. Megkínált engem is amit elfogattam, kicsi falatokat csinált nekem Lilith és Brúnó is oda jött kunyerálni sikeresen. Mindketten kaptak egy egy kis falatot a szalonnából.
~Nagyon jól kijönnek egymással!
Jelentettem ki miközben megsimogattam Lilith fejét.
-Tudod nem nagyon fogad el új embereket de még állatokat se. Titeket tényleg nagyon Kedvel!
~Nagyon aranyos
-Igen......Akár a gazdája!
~Ez nagyon szerény kijelentés volt!
-A húgom kutyája volt!
~Ezt hogy érted?
-Már az enyém, megigértem hogy vigyázok rá!
~Hogyhíják a húgod?
-Ninának
~És akkor most azért dolgozol hogy haza vidd neki a pénzt?
-Ő már nincs
~Sajnálom nem akartam
-Dehogy ne szavathozz! Édesapám és édes anyám is meghalt balesetben. És Ninával ketten maradtunk. Vigyáztam rá és neveltem 3 éven át mikor. Ahol laktunk ott volt egy hatalmas tó ami mindig befagyott télen kisgyerek koromban mindig korcsolyázni mentem a srácokkal. Nina is elment a barátjaival néhány szülővel együtt a parton néztük őket. Egy anyukával beszélgettem mikor hatalmas sikitásra lettem figyelmes.
~Uram isten!
-Igen! Nina alatt beszakadt a jég. Én utána ugrottam és ki is tudtam húzni de nagyon meghült. Ahogy remegett szegény a kezemben borzasztó volt! Hívtam orvost de a láz 3 nap alatt elragadta tőlem.
Mondta miközben a kezeit a térdén pihentette fejét pedig lógatta. A kezemet az alkarjára tettem ő pedig a másik kezét rátette az enyémre. Nem nézett rám valahogy úgy érzem hogy nekem is kellene mondanom valamit.
~Anyukámmal úgy vándoroltunk be az országba. Elötte Magyarországon éltünk de édesapám halála után Édesanyámnak nem maradt semie rajtam kívül. Aztán megismerte Greace apját és egymásba szerettek. Úgyhogy Emigráltunk Magyarországról ide. A nevemet is úgy kellene kiejteni hogy Ágnes vagy Ági de erre nem nagyon sikerült senkinek Így lettem Agnesz vagy Ags. A nevelő apámat és édesanyámat ugyan az a betegség vitte el. Én 15 voltam akkor Greace pedig 13. 18 éves koromban megismertem egy embert James-t. Azt hittem ő az igazi fülig szerelmes voltam aztán jöttek a gondok.
-Milyen gondok?
~Mondjuk úgy hogy megmutatta az igazi arcát! Erőszakos volt velem nem egyszer ütött meg és az állatokat is bántotta.
-Szóval nem a semmiért van ez a sok heg a kezeiden.
~Pediga azt hittem hogy jól rejtem el őket
-Kezet emelt rád?
Halottam a hangján hogy egyre mérgesebb.
~Igen. De nem mertem elhagyni
-Akkor mi lett a vége?
~Teherbe ejtett és el akart venni feleségül. Azt mondta megváltozott. De semmi se változott. Egyszer lekötött a lépcsőn és elvesztettem a babát. Akkor lett a falunak elege. Rick, Greace férje a polgármester kiűzte a faluból azóta nem láttam. Ennek már egy éve.
Gombócok keletkeztek a torkomban eszembe jutott a kisbabám és hogy habár még megse született mennyire is szerettem már. Elkezdtem sírni de próbáltam tartani magam. Elfordultam hogy ne lássa hogy sírok de tudta ő. A kezével óvatosan megfogta az arcom majd a maga felé fordította. Lágyan törölte le a könnyeim.
~Ezért is vagyok veled ilyen ellenszenves. Mert vele is úgy találkoztam mind veled. Nem nagyon bízok már a jóképű idegenekben.
Mélyen a szemembe nézett és az ennyit kezét ismét az arcomra tette.
-Én soha nem bántanálak!
Jelentette ki nagyon magabisztosan. Rámosolyogtam ő pedig felnézett az égre.
-Már sötétedik és az este még hidegebb. Merre laksz?
~Nem messze arra
Mondtam majd a kis erdei ösvényen mutattam.
-Rendben akkor indulás haza Ágis!
Mosolygott rám
-Majdnem sikerült!
Mosolyogtam rá miközben felált a pokrócról és elindult Blue hoz. Majd hozzám vezette és elém lépett.
-Szabad lesz?
Kérdezte a kezeit előrre tartva.
~De mégis mit?
Mosolyogva megrázta a fejét majd hirtelen felvett a pokrocról. Olyan könnyedén megemelt és rámnézett míg a kezében tartott. Majd feltett a lóra.
~Dehát magamtól is feltudtam volna szállni!
-Tudom de segítettem
Mondta és összepakolt mindent. Én a lóról néztem milyen szorgos. Amint mindent elpakolt a táskájába felkapta Lilith-et majd felém indult. A combomon át a lábam közé nyúlt hogy megfoghasa a nyerget majd annak segítségével felhúzta magát mögém a lóra. Egy bisztos elég magabiztos ember! Viszont most szó nélkül türtem ezt a mutatványát. A kezembe adta Lilith-et és a táskát kicsit előre dőlt és az oldalamnál átnyulva megfogta a ló kantárját. Elindultunk Brúnó csaholva követett minket. Én mutattam az utat és 10 percen belül haza is értünk. A kapu elött leszállt a lóról és bevezette az udvarra. Brúnó csaholva rohant a vizes táljához. Becsukta a kaput majd elvette tőlem a kis kutyát és le rakta a földre Had kergessék Brunóval a csirkéimet. Engem is levett a lóról majd még ölben bevitt a házba. Leültetett az ágy szélére majd elővett a szekrényemből egy ruhát.
-Öltözz át én addig elintézem a lovad
~Blue-nak hívják
-Rendben
Utána egyszerre kiment az ajtón. Én gyorsan átvettem a ruhát amit kikészített nekem majd elindultam kifele. Amikor nyitottam volna ki az ajtót ő pont jött volna be.
-Pihenned kéne
~Nat csak vizes lettem semmi szükség rá hogy cipelj ide oda vagy bebugyolálj 3 takarja mind az anyám!
Mondtam majd nevettem. Ő is mosolygott rám mind majdnem mindig.
-A kötést had cseréltem le
~O-Oké rendben
Elövettem egy gézt amit el is vett tőlem. Levette a kezemből a vizes kötést és picit megtörölte a kezem hogy ne legyen vizes. Majd olyan szakszerűen kötötte be a kezem mind ha Dr.Fischer csinálta volna.
~Köszönöm!
-Ugyan ez csak természetes ha már miattam lett vizes!
Mondta majd nevetett.
-Akkor én megyek. Már így is sötét van!
~Rendben! És köszönöm a délután. Habár még mindig mérges vagyok a tónál történtekért jól éreztem magam.
Mondtam amíg kikisértem a kapuig. Szólt Lilith-nek aki egyből utána rohant. Rám nézett majd oldalra majd leszakított egy vadvirágot. Egy kis égszínkék kicsi virágot majd nekem adta.
~Köszönöm!
-Szívesen bármikor máskor is!
Mondta majd elindult az ösvényen a falu felé. Én is elindultam be a házba. Aztán hallottam hogy nekem kiabál.
-AZTÁN ALUDJ JÓL KIS PIMASZ!
Zengett az erdő mély dübörgő hangjától.
~HÉ!
Szóltam utána amire egy halk nevetést hallottam már csak. Bementem a házba. Már nagyon fáradt voltam úgyhogy átöltöztem és egyből befeküdtem az ágyba
~Hosszú és érdekes nap volt
Az álom pedig hamar el is nyomott.