Szerelmünk Rögös Útja

Szerelmünk kezdete

Reggel nagyon korán keltem. Még bőven volt időm beérni. Szépen lassan elkészültem és Blue-t is felnyergeltem. Brúnó is megkapta a reggelit de még aludt úgyhogy halkan elindultunk a faluba. Jack már várt minket. Picit beszélgettünk majd elvitte Blue-t. Bementem a cukrászdába. Olív fogadott aki éppen az eladóteret söpört fel.
~Szia Olív
Mondtam boldogan. A tegnap történtek miatt olyan volt mind ha repültem volna. Én se tudom megmagyarázni mi történt velem, de boldog voltam.
-Szia Agnesz!
Köszönt vissza szokásos kedves mosolygós hangján.
~Többiek?
-Már hátul vannak és dolgoznak csak gondoltam kitakaritok elöl egy kicsit!
~Köszönöm Olív!
-Ugyan semmiség
Én elindultam hátra a sütödébe.
-Agnesz!
~Igen?
-Hogy van a kezed?
~Oh már rendben van szinte nem is fáj hatnak a bogyók!
-Rendben, ennek örülök!
Egymásra mosolyogtunk majd hátra mentem. Mindannyian köszöntünk egymásnak és elkezdtük a munkát.
Gyorsan elment az idő.
-Mindjárt 7 óra lesz! Nyitsz te Ags?
Szólt nekem Greace miközben nyújtotta a tésztát. Rá néztem és az órára mutatott ~Persze! Csak ezt befejezem!
-Hadjad csak Agsz én megcsinálom.
Mondta Olív majd átvette a feladatom.
~Katarina ma vitte a kisfiát orvoshoz a városba ugye?
-Igen! Úgyhogy most kB 2 napig bisztos nem látjuk!
Felelte Greace. A város tőlünk úgy majdnem egy napra van a falunktól. Nem messze úgy 5-5 km-re vannak egymástól a falvaink. 3-man vannak összesen de olyan összetartóak mind ha egy egész nagy falu lennénk 3 polgármesterrel! Az ünnepségeken is mindig együtt tartjuk mégnden éven másik faluban! Így most rajtunk a sor az arató bál megszervezésében de mind 3 falu részt szokott venni. Elindultam az üzlet ajtaja felé miközben erről elmélkedtem. Gyorsan kipakoltam a maradék árukat majd kinyitottam a boltot. Szépen lassan szálinkóztak be egyre többen a vendégek. Így telt is az idő már úgy dél felé járhatott mikor egy ismerős lovaskocsi állt meg az üzlet elött. Ez Boby a liszttel. De nem úgy volt hogy holnap hozza? Elkezdte kipakolni a rendelt lisztet a cukrászda ajtajába. Valami nem oké hisz mindig segített behordani a nehéz zsákokat. Kisiettem hozzá.
~Boby!
-Szia Agnesz!
~Mit csinálsz miért ide pakolsz? Nem segítesz?
-A bál miatt jobban kell a liszt ezért is hoztam előbb. És mivel még sok helyre kell mennem ezért most nem tudok segíteni
~De akkor hogyan?
-Valaki majdcsak segít ha még mégse a lányokkal majd beviszitek ti!
Mondta majd rámutatott a kezemre.
-Mi történt?
~Csak egy baleset!
- James vissza jött?
~Nem! Csak elestem
Megfogta a kezem majd közelebb lépett. Már túlontúl közel. Próbáltam hátrálni de nem nagyon sikerült
-Szivecském tudod hogy bármire is van szükséged én segítek!
Már annyira szorította a kezem hogy majdnem fájt.
~Akkor vidd be a lisztet!
-Rendben ha veled mehetek a bálba!
~Nem, én nem akarok veled menni!
Mellőlünk egy ismerős hang szólalt meg.
-Minden rendben Ags?
A hang felé néztem. Nathan volt! Kicsit megkönnyebbültem mikor megláttam.
-Minden rendben szépfiú csak beszélgetünk!
Mondta Boby. Majd picit meglökte Nath-et. Nathan erre megfogta a vállát majd egy rántással magával szembe fordította Boby-t. Akinek fel kellett néznie mert míg bobi lehetett vagy 178cm addig Nathan úgy 198cm-volt.
-Nincs neked dolgod?
Kérdezte Nath egyre ingerülten hangon
-De van
Felelte Boby flegmán majd becsatolta a szekér hátulját hogy ne essen ki semmi felült rá és elment. Nathan megfokta a vállam és rámnézett.
-Rendben vagy?
~Igen persze! Mindjárt kiszolgállak csak be kell cipelni a zsákokat!
Mondtam miközben nyúltam a zsákokért.
-Ugye most csak viccelsz?
Mondta miközben rámnézett.
~Nem nem viccelek! Mindjárt jövök!
Megprobáltam megemelni a zsákot miközben kirántotta a kezemből majd felvette ő.
~Nem kell a segítséged!
-Miért nem engeded hogy segíthessek?
Elgondolkodtam azon amit mondott. ~Igazad van!
Mondtam és a fejemhez tettem a kezem.
~Sajnálom én se tudom mi van ilyenkor velem! Persze kéne a segítséged!
Feleltem majd láttam hogy le teszi mellém a zsákot.
-Bisztos minden rendben?
Felelte egy nagyon meleg kedves hangon.
~Igen! Megvagyok.
Mondtam neki és rámosolyogtam.
-Akkor vigyük hátra ezeket a zsákokat!
~Rendben!
Mutatta hogy menjek előrre és vezessem. El is indultam. Ő pedig simán felkapott két nehéz zsákot. Majd elindult utánam. Mikor bementünk a sütöde részbe Greace nagyon nézett minket huncutul vigyorogva. Hátravezettem Nath-et a kiskamrába és megmutattam hova teheti le a zsákokat.
-Hozom a következőt!
Mondta és magától előrre ment. Én addig kicsit össze pakoltam majd bejövő az ajtón a maradék zsákokkal. Azokat is letette majd rám nézett.
-Amugy én is a bálról szerettem volna beszélni veled!
~Igen?Mi van vele?
-Lehetnék a kísérőd?
~Ne-Nem is tudom. Nem hiszem
-Ugyan miért is nem?
~Mert Greace-el megyek
-Ugy hiszem Greace nem bánná!
Felelte majd arányosan rám mosolygott.
-Azok után hogy megmentettelek a vízből megérdemlem!
~Dehát te rántottál be!
-Akkor most amikor nyomulnak rád
~Rendben! Jó te győztél! Elmegyek veled a bálba!
-Jókislány!
Jelentette ki miközben vigyorgott rám.
-Akkor csípd ki magad kispimasz!
~Hé! Ne hívj így!!!
-De
Bólintott rám és ki indult az üzletbe. Nem is hagyott szóhoz jutni. Utána indultam már az eladóterben értem utol.
~Ha mégegyszer így faképnél mer hagyni esküszöm megemlegeti!
Kivett a pult mögül egy kalácsot majd az ajtó felé indult vissza nézett rám és azt mondta miközben meghajolt.
-Értettem kisasszony!
Majd a kalácsot mutatott és azt mondta majd beugrik és kifizeti majd ki ment az ajtón. Én csak néztem utána majd miután eltünt a látószögemből egy fehér hajú lány lépett bele.
~HOPE!
Kiáltottam fel miközben oda futottam hozzá és megöleltem. Hope a legjobb barátnőm a bába lánya különleges hófehér haja és piros szeme van. Ugyanannyi idős mind én. Mióta ideköltöztünk édesanyámmal azóta ismerem. Ért a gyógyfüvekhez és olyan kiváló szülésznő lett belőle mind az édesanya ha nem jobb.
-Agnesz! Úr isten nagyon örülök hogy látlak! Hogy vagy mesélj valamit!
~Kiválóan megvagyok inkább te mesélj te jártál be szinte az egész világot édes anyáddal gyógyfüveket és kereteket árulva!
-Ami azt illeti azért jöttünk haza mert anya nagyon beteg lett én pedig haza vágytam!
~Hope én annyira sajnálom!
-Nem kell sajnálkoznod Ags ez nem a te hibád!
~És mennyire beteg?
-Haldoklik
Rá néztem és láttam hogy gyönyörű vérvörös szemei könyvben áztak! Megfogtam a kezét és megöleltem. Greace akkor jött ki.
-Hope! Úr isten vissza jöttél!
Kiáltott majd ő is megölelte. Majd vissza ment a pult mögé és letámaszkodott.
-Hányadik hónapban vagy?
Kérdezte Hope meglepődve Greace-t.
-Kilencedik
Mondta majd a kezét a hasára tette.
~Most viszont nem kell annál a semmitelen Dr.Fischer-hez menned szülni!
-Ags!
~Most mi van Greace? Tudod hogy utálom!
-Jó azt tudom
Mosolygott rám majd ijedt arcot vágott
~Na mivan?
-A kenyér!! Odaég!!
Jelentette ki majd hátrarohant. Még beszélgettünk Hope-al. A pulton támaszkodva mesélte el a sok sok érdekes történetét miközben szolgáltam ki a vendégeket. Hamar el ment a nap és már csak Hope látványa is boldoggá tett.
-Én viszont lassan megyek Ags!
~Jó, mi is zártunk lassan.
-Rendben intézd a dolgod majd este átnézek!
~Rendben Gyere csak!
Hope még vett egy cipót majd elment. Záráshoz készülődött mindenki. Elköszöntünk majd mindenki indult hazafelé. Blue már várt rám, melette Brúnó ült, öreg Jack pedig már csak az ajtóból integetett. Gyorsan besötétedett mire haza értem már az orromig nem láttam. Elrendeztem az állatokat majd be mentem a házba és átöltöztem egy otthoni göncöt. Elkezdtem valami vacsorát csinálni magamnak. Brúnó ugatását hallottam kint viszont pár perc már múlva csatolás hallottam. Az ajtómon egy halk kopogást de a válaszomat se várta meg már be nyitott. Hope volt az! Brúnó is be jött a házba és legeküdt a saját kis helyére.
~És Öcsi?
Kérdeztem Hope-Ot meglepve. Öcsi Hope-ék szamara volt. Nagyon önfejű szamár volt aki nem szerette az idegeneket a rosszabb embereket pedig még is támadta! De velem mindig jóba volt és a lovammal nőtt fel.
-Be vittem Blue mellé. Láthatóan nagyon örültek egymásnak!
Mondta miközben le vette a cipőjét és le ült az ebédlő asztalhoz.
~És kérsz inni valamit? Vizet? Vagy?
-Valami erősebben! Hisz ünneplünk! Vissza tértem hozzád és itt is maradok!
~Rendben! Akkor hozom a pincéből a bort!
Mondtam majd ki mentem az ajtón. Ki nyitottam a pince ajtót és gyorsan fe és fél futottam. Meglett a bor, be zártam az ajtót majd vissza mentem a házba. Le tettem Hope elé az üveget.
~Ez Greace-ék bora!
-Ezt hogy érted?
~Greace férje Rick el kezdett borászkodni!
-Ha bár mindig is oda volt a jó bőrért ezt azért nem néztem volna ki belőle!
~Hát igen! De nem is olyan rossz ám!
-Oké akkor megbontom! Addig te hozz két poharat!
~Rendben!
Majd sarkon fordultam és el indultam a szekrény felé. Ahogy ki nyitottam a szekrény ajtót a falra szerelt szekrénysor lebiccent és elkezdtek hullani belőle a tányérok és a poharak.
Reflex szerényen be akartam csukni a polc ajtaját hogy ne törjön el többminden. Hope oda ugrott mellém és segített ebben. Majd rám nézett.
-És most ilyenkor mivan?
Kérdezte miközben mind ketten 2-2 szekrény ajtót tartottunk.
~ Szerencse hogy a polcokat felfogta a konyhapult!
Körbe néztem mi legyen. Még jó hogy a másik oldalát nem engedték el a szegek!
~Hope abban a fiókban van szalag! Kössük össze az ajtókat vele!
-De hogy menjek oda? Messze van!
~Addig megtartom őket!
-Rendben!
Nehezen megtartottam mind a négy ajtót. Hope megtalálta a szalagokat majd sietve bekötözte őket.
-Kész!
~Akkor most ki derül hogy sikerül e!
Mondtam majd hátraléptem elengedve a polcokat. Ugyan úgy maradt!
~Jolvan ez kitart holnap meg majd megcsinálom!
Bólintott majd összesöpörtük a törmeléket az üvegből megittuk a literes bort majd felált a székből és így szólt:
-Rendben szerintem hazamegyek! Majd holnap meglátogatlak te pedig pihenj!
~Akkor holnap találkozunk.
Megöleltük egymást majd elment. Ránéztem a szekrényre.
~Most meg mit csináljak veled!
Megráztam a fejem majd befeküdtem az ágyba.
Reggel időben felkeltem. És legalább volt időm elkészülni. A szekrénysor stabilan állt és az éjszaka folyamán se volt semmi baja úgyhogy talán ezt a bált kibirja míg nem kerítek valakit aki segít vissza szerelni. Elrendeztem minden reggeli tevékenységeket majd elindultam a cukrászdába. Blue tele volt energiával úgyhogy engedtem hogy vágtasson a falu határáig. Kicsit le tudtam fárasztani. Jack átvette Blue-t és mentem is a cukrászdába. Köszöntem mindenkinek szerencsémre pedig Katarina is vissza ért. Elkezdtük a munkát egy papírra pedig kiirtam hogy ma "A Bál miatt a cukrászda zárvatart nyitás: este 7 órakor". 4-en fel le futkározva sietve sütöttük a sütiket mert általában amikor a mi falunkban van bál akkor minden termékünk el fogy. Nathan is benézett és odaadta az elmaradását majd sietett ugyan is azt mondta lovat akar venni. Engem is hívott hogy nézzem meg a lovat de mivel nem értem rá elvitte Jack bácsit. Hamar elment a nap és szerencsére fél 3-kor végeztünk mindennel. Olív elvállalta hogy tartja a frontot mert a kis Thomas beteg lett és így otthon maradt volna amúgy is. Úgyhogy mi haza mentünk. Greace megigértette velem hogy 6-ra ugorjak át hozzá Hope-al és onnan menjünk együtt a vásárra. Haza mentem Blue val Brúnó pedig már csaholva várt minket a kapuba. Blue-t kiengettem a ház meletti kis tisztásra legelni úgy se szokott messze menni. Már le akartam picit dőlni amikor kopogást halottam. Hope volt az. Levette a cipőjét majd be feküdt mellém az ágyba. Beszélgettünk és elmondtam neki hogy 6-ra hivatalosak vagyunk Greace-hez. Bólintott majd ki vett a táskájából egy üveg bort. Iszogattunk mikor egy csak felugrott és rám nézett.
-Akkor lassan indulás Ags!
Mosolygott rám és a kezét tartotta, megfogtam ő pedig felrántott. Ahogy ki léptem a házból fütyültem Blue-nak ő pedig Öcsivel együtt elkezdtek az utcaajtó felé vágtatni. Hope-al együtt felnyergeltük a két palást és lépésben el is undultunk a falu felé.
-És ki az a fiú?
~M-milyen fiú? Ezt honnan veszed?
-Ags! A legjobb barátnőd vagyok! Észreveszem ha szerelmes vagy!
~SZERELMES? Ugyan képzelődsz!
-Hát jó hazudj csak magadnak! Gondolom a bálba se vele mész!
Csöndben maradtam igaza van el is felejtettem Nath tényleg elhívott és kicsikart belőlem egy igent is! Lehajtottam a fejem.
~Igazad van! Lehet tényleg szimpatikus valaki!
-Na látod mondom én nem vagyok vak!
Ezen jót nevettünk mindketten és lassacskán be is értünk a faluba. Rengeteg ember és szekér volt a faluba a lovak alig fértek el egymás mellett annyian voltak épp hogy nem taposták el szegény Öcsi-t. El volt már zárva pár utca a tömegből de Greace-ék utcája még nem úgyhogy bebaktattunk és kikötöttük az állatokat. És bementünk. Greace tárt karokkal üdvözölt minket! Miután jól megölelgettett minket. Kézen ragadott és berángatott minket a nappaliba. Három gyönyörű ruha volt kiterítve. Egy méregzöld egy égszínkék és volt egy vérvörös! Greace kiosztotta a ruhákat Hope kapta a zöldet én a kéket Greace pedig a vöröset. Az én ruhám pont olyan kék volt mind a szemem a többiek szerint. Hope nap a fehér hajához és vörös szeméhez illet a zöld szerintem. Greace vörös haját pedig kiemelte a vérvörös ruha!
-De minek a gyönyörű ruhák ha a hajunk ìgy össze vissza áll?
Kérdezte hope nevetve. Leültette Greace egy székbe és feltűzte a haját egy kis fonttal megbolondítva. Én és Greace vad virágokat fogtunk Hope hajába majd rám került a sor. Leültettek a székbe és kibontották sötétbarna hajam ami a derekamig ért.elöl hagytak két kis tincsek majd utána 2 kis fonatot készétettek amit hátul össze kötöttek a maradék hajamat pedig kibontva hagyták ami nagyon fura volt hiszen 15 éves korom óta felkötve hordom a hajam!
-Valami még kell ide mondta Greace majd kirohant a kertbe. Egy gyönyörű rózsát hozott be amit a fonatom végéhez erősítettek.
-Lányok ma kitettünk magunkért!
Jelentette ki Greace és ezen nagyon jót nevettünk. Mire végeztünk hallottuk hogy kezdődik a vásár. Elindultunk Jack bácsi-hoz hogy vigyázzon a lovakra. Szerencsére tartott fent nekünk helyet és még meg is dicsért minket hogy milyen szépek vagyunk!
Már enyhén sötétedett mikor a kicsiny falu fénnyel telt meg, éjfélkor szoktunk tűzijátékot fel lőni de az még messze volt. Elindultunk a falu főtére felé ahol nyüzsgő zsongó emberek megtöltötték a város szívét. Belül minden féle hatalmas fából faragott játékokat lehetett kipróbálás kicsiknek és nagyoknak is egyaránt és maszekosok állították a sátrukat az áruknak. Befelé menet belépőt szedtek Greace-nek nem kellett vennie mivel a falupolgármester felesége. Nekem pedig azért nem mert a cukrászda által "szervezőnek" lettem beállítva úgyhogy csak Hope maradt. Kifizette a belépőt majd együtt indultunk tovább. Hárman nagyon jól elbohóckodtunk mind a régi idők emlékére. Célba lövős és szerencsére hagyatkozó játékokat nem játszottunk. Már beesteledett és felkapcsolták a lámpákat és az éjszakai fényeket amik a sátrakat és a játékokat világították meg. Megáltunk a főtér egyik részén. Minden tele volta emberrel és jó kedvük volt. Mindenki élvezte ezt az egész felhajtást amit megértés mert nekem is nagyon tetszett. Egyszer csak Greace hátulról megölelte valaki és az egyik kezét a hasára rakta. Rick volt az!
-Gyere Szerelmem kezdődik a Bál!
Mondta miközben puszit nyomott Greace arcára. Megfordult és megcsokolta Rick-et. Rick végigmér mind a hármunkat.
-Gyönyörűek vagytok lányok! De remélem nem sértődött meg ha számomra az én kedvesem a legszebb!
~Az sértene meg ha mást mondanál!
Feleltem majd nevettünk. Hope abba hagyta a nevetést és mögé nézett mind ha látott volna valakit. Hirtelen megfordultam és Nathan magasodott előttem. A kezei hátra voltak rakva mind ha takarítanak valamit. Elegánsan felvolt öltözve. Tetszett nekem!
-Szia kispimasz!
~Hé kértelek hogy ne hívj így!
Mit sem törődött a mondandómmal fojtatta tovább a sajátját.
-Tudtam én hogy gyönyörű vagy de hogy napról napra egyre szebb az elképesztő! Akár egy egész évben nyíló rózsa.
~Köszönöm!
El is felejtettem ezektől a bókoktól hogy jelenleg haragudjon kellene rá.
-Megfordulnál kérlek!
Szótfogadóan megfordultam és egy kis ezüst láncot láttam lógni a szemem elött.
~Nat ezt nem fogadható el!
-Édes anyám arra nevelt hogy illik ajándékot venni annak akit elhívunk egy bálba! Ezt neked vettem és szeretném ha hordanád! Ha nem tetszik legalább ma!
~Ne érts félre ez gyönyörű de bisztos egy vagyon volt! Nem kérhetek tőled ijesmit!
-Nem is kértél! Önszántából adom! És az hogy mennyibe került az csak is az én dolgom!
Erre a mondatára csöndben maradtam és hagytam hogy feltegye a nyakamba ezt a gyönyörű ékszert. Ahogy a többiekre néztem mindenki vigyorgott mind ha feleségül kért volna. Kicsit zavaró volt de nem nagyon kerekített neki nagy feneket.
-Ez még az öné kisasszony!
Mondta és kezembe adott egy gyönyörű rózsát. Majd tartotta a karját hogy belé tudják karolni. Meg is tettem Rick ugyan így kísérte Greace-t. Hope pedig mögöttünk menetelt egyedül. Ez engem nagyon zavart úgyhogy a rózsát átraktam abba a kezembe amivel Nath ba voltam kapaszkodva a felszabadult kezemmel pedig magamhoz rántottam Hope-ot és az ő kezét is átkaroltam Greace is ugyan ezt csinálta és így mind az öten össze karolva mentünk a Bál helyszínéhez. A maradék két polgármester fel le futkároztak, Rick-et keresték! Valami probléma volt. El ment velük pedig Greace követte.
-En pedig indulok lassan haza
~Már most Hope? Hisz még a Bál se kezdődött el!
-Tudom de edesanya otthon vár és nem akarom egyedül hagyni!
~Persze ezt megértem!
Mondtam és megöleltem rámmosolygott Nat-nak pedig intett majd elindult Öcsi-ért. Ketten maradtunk Nathan-el.
-Hát ahogy látom a Bál egy kicsit eltolódik!
Felnéztem a kicsiny szimpatikus szerüségre ahol emberek fel le futkárosztak.
~Lehetséges!
Mondtam majd felnéztem rá a nagy barna szemei engem néztek már! Rámmosolygott.
-Akkor mi lenne ha körülnéznénk addig a vásáron?
~Rendben miért is ne?
-Akkor először menjünk célba lőni!
Mondta lelkesen majd kézen fogott és elkezdett finoman húzni a céllövő sátrához. Mikor oda értünk épp lőtt valaki. Jaspher volt és a kislánya Lori.
Lorit születési óta ismerem. Hisz segédkezett a szülésnél 8 évvel ezelőtt! És sokszor vigyázok is rá.
Sajnos viszont az édesanyja nem élte túl a szülést! Jaspher viszont kiváló édesapa lett!
-Sziasztok!
Köszönt hangosan Nath Én is köszöntem ők pedig ugyanezt tették. Lori mosolyogva futott felém és megölelt.
-Hát ti?
Kérdezte Nath. Jaspher csak a fejét rázta.
-Lorinak nagyon tetszik az a kis fából faragott ló és azt próbálom megnyerni viszont nem sikerül! Ilyen apró célt nem tudok lelőni! Mondta szomorúan majd ránézett Lori-ra.
-Majd én segítek!
Mondta Nathan mosolyogva. Átadta a pénzt és megkapta a fegyvert. Célzott és lőtt. Nem talált. 2x próbálta de nem sikerült találnia. Viszont a harmadik lövése surolta a kis fadarapkát aminek a végén csüngött. Bevallom viccesnek tartottam hiszen édesapa már 5 éves koromban elkezdett tanítani lőni. És mikor elköltöztünk Greace apjához ő is tanított.
~Megprobálhatom?
Kérdeztem kis mosollyal az arcomon.
- Persze kisgalamb!
~Tessék?
-Csak úgy jött ha nem engeded hogy kis pimasznak hívjalak valami mást kell kitaláltak!
~Akkor inkább maradjon a pimasz!
-Óhaja számomra parancs Hölgyem!
Enyhén meghajolva oda adta a puskát és befizetett 3 lövésre. A lábamat enyhe terpeszbe állítottam ,vállamhoz emeltem a válltust és bele néztem a az irányzéba. Mély levegőt vettem és mikor tiszta lett a cél lőttem is hogy ne rántsam el a kezem. Egyből átlőttem a fadarabot ami reccsegeve ropogva tört ketté a fa és a ló ami a végére volt kötve a földre zuhant. A nő aki a pultban volt lehajolt a lovacskáért és nekem adta.
-Nagyon szép lövés volt kedveském!
A hölgy kovács felesége volt ő maga viszont fa faragással foglalkozott. Lehajoltam és odaadtam Lori-neki a lovacskát aki boldogan a nyakamba ugrott és hevesen köszöngette a játékot.
-Szép lövés volt Agsz nagyon köszönjük!
Mondta boldogan Jaspher.
-Viszont nekünk lassan indulni kell haza mielött lezárják az összes utcát a faluba és nem tudunk haza menni Krumplival!
Krumpli a lovuk volt egy duci középmagas bucksin színük kedveslelkü herélt csődör akit a kicsi Lori nevezett el.
-Viszont még maradt két lövése kisasszony!
Szólt kedvesen a hölgy a pult mögül. Jaspher-ék elköszöntek majd elindultak haza.
-Lehetek esetleg?
Kérdezte Nath tőlem.
~Persze hogyne hiszen te fizeted be!
Erre a mondatomra mosolygott eggyet majd kezébe vette a fegyvert. Most már sokkal komolyabban vette mind az előbb. Mély levegőt vettem és tüzelt. Egyből eltalált egy fadarabot aminek a végén egy kovácsolt rózsa volt. Egyből a földre pottyant. Amíg a nő odahozta nekünk a rózsát Nathan újra töltött. Majd ismét célzott.elég felfelé célzott nem is értettem mit akar lőni majd észrevettem hogy egy széna madzagon valami szép kis csecsebecse lóg.
-Óvatosan fiacskám sokan próbálták már lelőni azt a kis ékszert! És sokan buktam már el!
Mig ezt kimondta az öregasszony a szél szép lassan elkezdte mozgatni a madzagot. Nathan nyugodt maradt majd hirtelen a semmiből meglepetés szerüen lőtt. Egyből eltalálta és elszakította a madzagot a kis ékszer pedig a földre zuhant. Most már nekem is leesett hogy az elödd birekt célzott félre hogy megnézze én mire is vagyok képes! Az öregasszony lehajolt majd átadta Nath-nek az ékszert amit ő egyből zsebretett anélkül hogy megnézhettem volna! Felvette a fémrózsát elköszönt majd tartotta a kezét hogy karoljak bele amit meg is tettem.
~Meg se nézhetem azt az ékszert?
Kérdeztem tőle hisz azért eléggé érdekelt mit is ábrázol hisz nem nagyon tudtam szemügyre venni.
-Hisz nézegedheted eleget!
~Ezt meg hogy érted?
Rámmosolygott és megfordított hogy háttal legyek neki vissza akartam fordulni de nem engedte. Éreztem ahogy Óvatosan félresöpri a hajam és kicsatolja a nyakláncot amit tőle kaptam. Megkért hogy csukja be a szemem, szótfogadtam neki és csukva tartottam a szemem. Éreztem ahogy óvatosan visszahelyezi a nyakláncot a nyakamba és hogy valami plussz súj van rajta.
-Még tartsd csukva a szemed!
Mondta és óvatosan vissza fordított magával szembe.
-Kinyithatod!
Mikor kinyitottam a szemem felnéztem rá láttam hogy szemei ragyogva néztek engem. Utána egyszerre lenéztem egy kis 4 ágú csillag a közepén pedig egy kis kő ékeskedve lógott a nyakláncomon.
-Tetszik?
Kérdezte melengető mély hangján
~Imádom!
Néztem rá szinte fülig érő mosollyal az arcomon.
-Ez a Sarkcsillag! Fénye sok vándort terelt a helyes útra, ahogy engem is te!
~Ez nem is igaz!
Mondtam zavartan nevetve.
-Dehogynem te vagy a fény az én fekete és ködös éjszakámban!
Erre már tényleg nem tudtam mit mondani csak piruldozva mosollyal az arcomon néztem rá. Belékaroltam és elindultunk a bál helyszíne felé mert hallottunk hogy Rick éppen most vezeti fel az este történéseit és már enyhe zene is halatszódott. Szépen lassan sétáltunk és beszélgettünk különböző témákról.
Valahogy a szerelem témájában bonyolódtunk.
-Addig fogok küzdeni érted míg a rózsa el nem hervadt!
Jelentette ki magabisztos hangon. Mosolyogva a vörösen virágzó rózsára néztem ami a kezembe volt mióta megkaptam tőle. Mérgesen ciccent majd egy óvatos ámbár gyors mozdulattal kirántotta a rózsaszálat a kezemből és a bokorban dobta.
~Ez most mi volt akkor nem fogsz szeretni sose?
-Dehogyisnem kisgalamb de nem arra a fonnyadozó rózsára gondoltam! Nem akarom hogy az az elhalt virágalkatrész legyen szerelmünk záloga!
Jelentette ki majd a kezembe adta a vasból kovácsolt rózsa szálat.
-Szerelmem tüze irántad addig fog égni míg ez az erős rózsaszál el nem hervadt!
Jelentette ki majd megállt és amagafelé fordított. Megszólalni se volt időm óvatosan megfogta az arcomat. Enyhén bátortalanul de megcsókolt! Még sosem éreztem ilyet ezelőtt. Édes volt mind a méz olyan volt mid ha a fellegekben lennék! Viszont elvoltam magamtól. ~Nath ez nekem túl gyors!
-Elnézést! Én nem akartam!
~Tudom és nem is zavar csak kicsit lassabban!
-Rendben
Mosolygott és átkarolt. Tovább mentünk ahol már javában állt a bál. Az emberek boldogan mulatoztak, hangoskodtak és táncoltak. Arató királyt és királynét még viszont nem avattak. Ez egy szokás az emberek mind szavaznak a szerintük legszebb eladófélben lévő leányt és férfit szokták megkoronázni. Tavaly Greace nyerte bár már jegyben járt. Engem sosem vonzott ez az egész. Nathan-nal megkerestük Greace-t aki Rick-el üldögélt a polgármesterekkel és feleségeikkel. Leültünk közéük Greace pedig megcsodálta a rózsát majd később a nyakék ettől is észre vette és nagyon el volt varázsolódva tőle. A muzsikusok egy olyan zenét kezdtek el játszani amit nagyon szeretek. El kezdtem dúdolni és enyhén ringatóztam rá. Nathannak se kellett több. Felpattant a helyéről és odaállt mellém és fél is kért egy táncra. Kicsit vonakodva de elfogadtam. A táncparkettre mentünk ahol kerestünk egy olyan helyet ahol nincsenek sokan. A kezét óvatosan a derekamra helyezte másikkal tartotta az én kezem. Ide-oda lépegetve ringatoztunk mind a tavirózsa az enyhe hullámoktól. Boldognak érzem magam olyan volt mind ha szállnék. A ruhámat a szél egyre fújta amire Nath pörgetése csak rátett egy lapáttal. Nagyon jól táncol! Egy csomó számot végigtáncoltunk csak akkor állunk le mikor már mind a ketten kellőképp kifáradtunk. Greace arca ragyogott a boldogságtól.
-Nagyon jó téged ilyennek látni.
Felete miközben rámnézett.
~Mégis milyennek?
-Ennyire boldognak
Erre már nem tudtam mit mondani. Tényleg jól éreztem magam. Amit egy percig se rejtettem el. Volt egy kis színpad szerüség is amire felállt Rick. A zene elhalkult majd teljesen el is állt. Mindenki a kicsiny öszetálkolt színpadszerüség elé tolódott a tömeg hatalmas volt. Erősen fogtam Greace kezét viszont Nathant elvesztettem a tömegben. A kis emelkedő elé álltam Greace-el az oldalamon. Elkezdték felvezetni a koronázás menetét. Majd ki hozták a két cetlit amire a két név volt írva. Rick átvette a női koronát és a nevét elkezdte hangosan felolvasni.
-Agnesz Kováts!
Úr isten az én vagyok!!! El se hiszem habár a nevemet még mindig nem tudja senki kimondása hiszen Kovács Ágnes az igazi nevem de ez legyen a legnagyobb baj! Egy erős szoritást éreztem a kezemen Greace-volt gondolom örül nekem. Fél szemmel rápilantottam és annyit láttam hogy az egyik kezével a kezemet szorítja a másikkal a hasához kap és össze görnyedt. Víz csordogál a lába között és láttam a kétségbeesést az arcán ahogy felém fordult és azt mondta:
-A baba! Jön a baba!
Lesokkolva álltam és néztem Greace. Elkaptam mert láttam hogy már szinte csuklik össze. Közbe kihallottam a háttérben zajló eseményeket.
-Az aratókirály pedig nem más mind Nathan Mayfield!
Kétségbeesetten gondolkodtam miközben vajúdó húgomat tartottam a kezemben.
Nathan! Igen ő talán tud valamit segíteni!
Elkezdtem Nathan nevét kétségbeesetten kiabálni.
~Nat! Nathan! Hol vagy?
Az emberek körül álltak valakik csak néztek mind a borjú néhányan odajöttek segíteni. Az embertömegre pillantottam mikor megláttam hogy Nath ellöki az embereket és ijetten rohan hozzám.
-Mikörtént Ags??
Kérdezte rémülettel az arcán
~A baba! Jön a baba Nath! Szolnod kell Rick-nek!
Nath csak bólintott mad a tömeget félrelökködve felrohant az emelvényre.
Rick boldogan mondta
-Már ide is ér az aratókirály!
Már akarták rárakni a koronát de Nathan csak megragatta Rick-et és súgott neki valamit. Rick arca egyből elsápadt és lerohant az emelvényről. Nathan higgadt maradt és csak annyit mondott.
-Családi okok miatt nem a mi drága polgármesterünk adja át a díjakat hanem a két falu polgármestere a második helyezetteknek! Előre is gratulálunk nekik!
Majd tapsot generált a tömegben. Rick akkor ért oda hozzánk. Nathan követte. Majd eklezdték kicipelni Greace-t a tömegből. Én rohantam utánuk.
-Nem tudunk Dr.Fischer-hez menni már haza ment és az egész város le van zárva!
Mondta Rick kétségbeesetten.
-A szekeret a város szélén hagytam hogy majd haza tudjak menni! Csak a lóért kell elmenni!
Szólt Nathan.
~Jó akkor Rick te vidd a szekérhez Greace-t mi elmegyünk a lovakért!
A kiuk bólintottak majd mindenki követte az utasításaimat. Nathan-El rohantunk Jack bácsi-hoz aki azóta nem megy el a bálra mióta Margarette néni Jack bácsi felesége elhunyt. A lezáráshoz értünk. Nath simán átugrotta a kordont engem pedig átsegített. Jack bácsi nem hatottan a hangunkat, gondolom már alszik! Szerencsére voltam már párszor nála úgyhogy ismerem a járást! Megfogtam Nathan kezét és elmentünk hátra a kis istálórészhez. Szerencsére nyitva volt az ajtó. Blue-hoz rohantam és elkezdtem felnyergelni. Nath ugyan ezt tette egy sárga jó kiállású lóval.
~Szóval őt vetted meg?
-Igen ő itt Lotti
Felelte de láttam hogy máshol jár az esze.
~Rendben te hozd át hozzám Greace-t én pedig szerzek egy orvost!
Mondtam Nathannak miközben kimentünk a lovakkal az utcára. Én felültem Blue-ra. Nath bólintott majd elindult a szekér irányába majd vissza fordult.
-Vigyázz magadra kisgalamb!
~Vigyázok! Te is magadra! És rájuk!
Én a sürű erdő felé irányítottam Blue-t. Szerintem ő is érzi hogy valami gond van hisz úgy megfeszült alattam a ló mind aki tudja hogy a leggyorsabb formáját kell hoznia. Indításra ösztönöztem ő pedig úgy megiramodott hogy alig tudtam a hátán maradni. Szinte meg se zavarta az a hatalmas kerítés amit át kellett ugrania. Vágtattunk a sűrű erdőn keresztül Hope-ék házához. Mikor odaértünk téli torokból üvöltötte a nevét.
~HOPE! HOLVAGY GYERE KI!!!
Már hálóingben kócos hajjal jött ki a házból.
-Mi a baj Ags??
~A baba jön a baba szükség van rád!
Feleltem Hope-nak ingerülten. Hope kérdés nélkül vissza rohant és összepakolta a táskáját. Felvett egy kardigánt és kirohant Öcsi-ért.
~Ne! Öcsi nem elég gyors! Gyere ülj fel mögém!
Szótfogadott és odajött hozzám. Seperc alatt felpattant mind ahogy gyerekkorunkban is mindig mentünk. Egyik kezével átkarolta a csítőm míg a másikkal a táskáját szorította. Blue elkezdett vágtatni hazának árkon-bokron keresztül. Mire haza értünk az ajtóm nyitva állt a villany pedig fel volt kapcsolva. Lotti az udvaron volt és befelé kukucskált a házba mind ha tudná mi történik persze Brúnó társaságában. Leszálltunk Blue-ról. Hope besietett a házba én bezártam a kaput és utána mentem. Beértem Greace már az ágyamon feküdt Rick kezét fogta. Nathan a bejáratt melett állt. Hope odament Greace-hez és kérdezgetni kezdte. Én tudtam mi kell egy szüléshez úgyhogy megkértem Nathan-hogy segítsen össze szedni ezeket.