Szerelmünk Rögös Útja

Egy pislákoló kapcsolat kezdete

Arra ébredtem hogy az ablakokon keresztül beszűrődő kora reggeli napfény melengeti az arcom.
Ijedten ugrottam ki az ágyból.
~Úr isten elkéstem?!?!
Olyan gyorsasággal nyúltam a karórám után hogy szabályosan leborultam az ágyról amit a jobb csuklóm bánt. Fájlalva kaptam oda.
~Semmi komoly talán csak egy kis húzódás!
Legyintettem rá majd megkerestem a földön a velem együtt leesett karórát amit az éjjeli szekrényemről próbáltam felvenni még a borulás elött.
~FÉL HÉT??
Kiáltottam fel, majd elkezdtem összepakolni a csulkómra egy kis fehér kendőszerüséget tekertem majd rohantam ki Blue-hoz. Brúnó ugatva üdvözölt én pedig odaadtam neki a tegnap esti maradékomat.
Ki is értem Blue istállójához és egyszerre elkezdtem a felnyergelést. Láttam a fején hogy még a ló is meglepődött rajtam hova ez a nagy sietség. De aggodalma hamar tovaszállt mikor megkapta kedvenc csemegéjét. A fel szerelése tovább tartott mivel a fájós kezemmel jóval lassabban tudtam haladni. Miután kész lettem egyből nyeregbe is szálltam és a faluba indultam. Blue volt a falu leggyorsabb lova sőt talán az egész környéké úgyhogy nem aggódtam afelől hogy az út hosszúságban nem tudnék faragni az időn. Hamar a faluba is értem ahol Jack már tülkönülve várt. Szinte ugorva szálltam le a lóról.
-Agnesz minden rendben? Még sosem késtél ennyit, történt valami?
~Dehogy, minden rendben Jack bácsi, csak elaludtam!
Futásnak iramodtam majd beléptem a cukrászda ajtaján. Megpillantottam Greace-t aki a friss süteményeket pakolta ki a pultba.
~Bocsánat, tudom hogy késtem, de elaludtam
Mondtam miközben Greace ilyedten szinte futva jött oda hozzám
-Ags a kezed!Mi történt minden rendben?
~Persze csak estem egy nagyot az ágyról és picit megrándult!
-Akkor elkéne menned Dr.Fischer-hez
Felelte aggódó arcal.
~Majd a munka után elmegyek.
Feleltem majd oldalát átkarolva ösztökéltem hogy jöjjön be velem hátra a sütödéhez. Mikor hátraértünk mindenkinek köszöntem, Olív és Katarina már javában csinálta a dolgát.
~Sziasztok lányok bocsánat a késésért elaludtam!
-Ugyan egy főnök hogyan késhet el a munka helyéről?
Felelte mosolyogva Katarina!
-Igaza van mi is megtudjuk oldani amit szükséges nem kell kutyafuttában rohannod ha elalszol!
-Olívnak igaza van már 5 éve hogy működtetek a cukrászdát te vagy a szíve lelke de kéne egy szabadnap!
~Szabadnap ezt hogy érted Greace?
Kérdeztem meglepődve
-Hát úgy értettem hogy a cukrászda körül forog amúgy is az egész életed miért lenne baj ha kivennél egy szabadnapot hogy elmenyél a dokihoz!
~Rendben van a holnapot kiveszem szabadságnak de ma még nem szabadultok meg tőlem!
Mosolyogtam rályuk és így fojtattam
~A kezem miatt ma inkább a pultban leszek ha nem baj.
-Dehogy is baj Ags amúgy is te szoktál inkább otkint lenni mi elboldobulunk.
Mosolygott rám Greace én pedig lepakoltam, felvettem a köténykémet és felkötöttem a hajam egy magas copfba majd kimentem az eladótérbe nyitni.
Már jöttek is a kedves munkások akik itt szoktak reggelizni úgyhogy feltettem nekik egy csésze teát forrni hátul míg vártam hogy a jó öreg Clarence asszony hozza a tejet amit kértem kiszolgáltam mindenkit és már a tea is felforrt mire belépett békés mosolyával már indultam is volna neki segíteni mikor egy velem egyidős fiatal ember megragatta kezében a sok nehéz a tejesüveget. Clarence asszony ijedten nézett hátra de a férfi rámosolygott és lágy hangon mondta:
-Mennyen csak asszonyom szívesen segítek!
Clarence megnyugodva lépett fel az utolsó lépcsőfokon a cukrászda bejáratához amin simán betudott jönni mert a meleg nyári hőségtől és a hátul történő sütéstől kellett a friss fuvallat az eladótérbe ezért kiszoktam támasztani az ajtót. A töprengésemet az szakította félbe hogy Clarence asszony és a jóképű ifjú a pult elé ért. Igen jóképű fiatal ember volt sötétbarna hajjal és majdnem feketének látszódó barna őzikeszemeivel. Ahogy felemelte egykézzel a literes tejesüvegeket láttam hogy némi izommal is megáldotta a Jóisten sőt nem is kevéssel! Arca kedves szelíd de mégis férfias ha jól láttam borotfálkozik is mert kezdett enyhén újra nőni a borosta arcán ami elég nagyot dobott a képen hisz nagyon jól állt neki. De mit is kalandozok hisz soha nem láttam ezt az embert azt se tudom ki ez csak úgy mind a többi erre átutazó személy biztos ő is kikéri amit szeretne és már tova is áll.
~Jónapot Clarence asszony
Köszöntem vidám és energikus hangon ahogy mindig is tettem. Clarence hátamögött elpillantva láttam hogy a férfi ezen jót mosolygott. Már nem is szimpatikus! Úgyhogy inkább az öreg asszonyra koncentráltam. Kifizettem neki a tejet ő pedig egy almás rétest kért mondtam neki hogy kiviszem és nyugodtan üljön le addig. Ránéztem a férfira aki már mondta is volna a magáét de közbe szóltam.
~Elnézést de ezt gyorsan ki kell vinnem kérem várjon.
Mondtam kissé erélyes és magabiztos hangon miközben a szemébe néztem.
Ezen ahogy láttam kissé meglepődött én pedig kitettem tányérra a rétest és kivittem neki. Jóétvágyat kívánva visszamentem a pulthoz.
~Még egy pillanat csak hátraviszem a tejet.
Feleltem majd lehajoltam a tejesüvegekért.
-Had segítsek!
Jelentette ki majd már el is vette előlem az üvegeket.
~Nem kell köszönöm megoldom egyedül is!
-Hölgyem csak úriember szeretnék lenni a kezére legyen tekintettel.
Rámutatott a bekötözött kezemre. Bevallom lehet tényleg nem kéne megemelnem amúgy is sajog a csuklóm a bal kezem pedig már tele van.
~Nem szívesen engedek be idegeneket a cukrászda sütöde részébe!
-Szerintem kivételt tehetnél egyszer az életben hamár egyszer segíteni szeretnék neked!
Ránéztem és rá bólintottam előrre mentem ő szelíden követett hátra a sütöde részébe. Illedelmesen köszöntött a hátul lévő dolgozónak majd követett hátra a cukrászda kisudvarára majd a hátsó raktárba és le a pincébe. Ott kellőképpen hideg van a tejnek.
-És mióta dolgozol itt? Mikor vettek fel?
Kérdezte miközben letette a a tejet az alsó polcra.
~Enyém a cukrászda.
Feleltem kicsit idegesebb hangnemben hogy értse nem szándékozom vele nagyon cseverészni.
-Ohh értem szóval ezért vagy ilyen kis pimasz!
Felelte majd kimentünk az udvarra. Hirtelen megtorpant mielött bementunk volna a sütödébe megfordult és elém állt sokkal magasabb volt így fel kellett néznem rá. Sötét barna szemei egyszerűen megigéztek ahogy enyémet nézték. El is felejtettem hogy le pimaszozott!
-Esetleg elhívhatnám önt egy vacsorára?
~Nem
-Ugyan miért is nem?
~Hát mert még a nevét sem tudom
-Nathan Mayfield de csak Nath
~Nos hát örvendek Nath Én Agnesz vagyok!
Bólintott majd lágyan az ajtóra mutatott hogy menjek előrre. Szótfogadóan bementem, át a sütödén ki az eladótérbe. Én az eladni való sütemények között álltam ő pedig megint elém állt. Csak az a kis eladói pult választott el minket.
-Egy fonott kalácsot szeretnék!
Elővettem a kalácsot és becsomagoltam neki majd lágyan a pultra tettem.
-És még szeretném meghívni vacsorára kedves Agnesz!
Jó hangosan mondta! Az egész cukrászda csöndben maradt és minket figyelt vagyis szerintem inkább engem és a válaszomat várták.
~Nem! Sajnálom de nem is ismerem magát úgyhogy nem a válaszom.
Gyönyörű sötétbarna szemei szomorúan nézték rám. Majd kifizette a kalácsot és az ajtó felé indult. Mielött kilépett volna rámmosolygott mindha azt akarta sugalni hogy nem adja fel, majd elment.
- TE MOST KOMOLYAN NEMET MONDTÁL NEKI???
Mondta egy ideges hang a hátam mögül.
Milyen meglepő Greace volt az! Megragadva a bal kezem és berántott hátra a sütödébe. Olív és Katarina már az ajtó elött álltak. Greace becsukta az ajtót és folytatta mondatát:
- Nem tudom hogy te szereted e a magányt vagy csak egyedül akarsz meghallni. Minden esetre nagyon jó úton haladsz ha egy ilyen jóképű segítőkész fiatal embert így elküldesz és még lehetőséget se adsz neki!
~Úgy érzem hogy az teljesmértékben az én dolgom hogy kinek adok esélyt vagy esetleg kinek nem
-Mindenesetre jóvágású Férfi volt
Szólt Katarina mosolyogva.
Sóhajtottam
~Fojtassuk a munkát hogy előbb hazamehessünk!
Bolintottak majd mindenki folytatta a munkáját. Miközben mentem ki rá pillantottam Greace-re aki mérgesen rázta a fejét és magában motyogott. Gondolom engem szidott hogy mit halasztottam el. Kimentem a pultba és folytattam a munkámat. Hamar elszaladt ez a nap is, és már a záráshoz készülődtünk. Katarina elment.  Oriol-ért aki Katarina 2 éves kisfia.
Én és Greace kimentünk a cukrászdából Olív pedig bezártak az ajtót. Ketten mentünk Blue-ért akit Jack már kihozott a karámból. Felültem Blue hátára amíg Greace az orrát simogatta.
-Sajnálom nem akartam olyan durva lenni de te vagy az egyetlen élő családtagom és nem szeretném hogy egyedül maradj.
Szólt lehajtott fejjel mind ha nem is nekem suttogta volna hanem a lónak de tudtam hogy nekem mondja.
~Megfogadom a tanácsodat és holnap elmegyek Dr.Fischer-hez. Úgyhogy a holnapi napot kiveszem szabadnapnak.
Amint ezt kimontdtam rámnézett és boldog volt, látszik hogy tényleg aggódik értem.
~Gyere elviszlek!
Mondtam és felé nyújtottam a kezem.
Megfogta és egy rántással már mögöttem is ült. Csak egy utcával lakik odébb a cukrászdától. Amint befordultunk az elágazásnál a domb tetején lévő kisfalucskát befonta a lemenő nap utolsó aranyló sugarainak melege. Megállítottam Blue-t és megnéztük a naplementét majd haza vittem Greace-t. A férje Rick már az ajtóba várta kedvesét. Amiben bisztos vagyok hogy ők tényleg szeretik egymást! Mellénk sietett és lesegítette Greace-t a lóról, majd kezét a hasára tette
-Milyen napotok volt kedvesem?
Kérdezte mosolyogva. Greace vissza mosolygott
-Hósszú és fárasztó
Felelte majd csókot nyomott Rick-nek
~Akkor én megyek
-Nem szeretnél itt maradni estére? Veszélyes az erdő ilyenkor!
Mondta Rick és Greace arcán is láttam hogy örülne ha maradnék!
~Csak annak veszélyes aki nem ismeri! Haza megyek de nagyon szépen köszönöm a meghívást!
-Akkor vigyázz magadra! Majd csütörtökön találkozunk és ne felejts el elmenni Dr.Fischer-hez!
Szólt Greace aggódva majd intett és bementek a házba. És is haza indultam és elkezdtem gondolkodni. De hol lehet Brúnó? Benéztem a cukrászda utcájába és megláttam hogy előtte ücsörög
~Brúnó!
Szóltam neki ő pedig egyszerre észre vett és oda futott hozzám. Szép lassan hazaballagtunk. Mindent elrendeztem majd lefeküdtem aludni.