Szerelmes lettem a lehetetlenbe

1 fejezet: A kezdetek

Aznap este minden megváltozott. Olyan dolgot tettem amit nem akartam. Úgy kezdődött minden hogy...

tanár: Gyerekek mehettek haza és holnapra tanuljatok mert dolgozat lesz, kellemes délutánt!       Kiértem az iskolából és elindultam hazafelé. Egy kicsit esett de nem bántam mert eleve meleg volt. Kis idő után hallottam hogy valaki nekem köszönget ezért megálltam és megfordultam. A legjobb barátom Dávid volt az.

-Szia Nol!

-Mit akarsz?-lassan közeledett felém és egy kicsit pánikoltam mert még kettő ember a hátamm mögött volt.

 -Ők mit keresnek itt!?-Kérdeztem rémülten 

 - MOST!-Ekkor egy zsákot éreztem a fejemen és bedobtak valahova, gondolom egy kocsi hátsóülésébe. Egy hangot hallottam amikor megálltak.

 -Jólvan vegyétek le róla!-Ezután ismét lattam.

-Most komolyan emberrablás? Jobbat nem tudtál volna kitalálni?

-Nevess csak ha jólesik de most gyere!

-Jólvan na!-Mikor be értünk a szobába erre a mondatra számítottam a legkevésbé. 

-Nézd hoztam kaját! Megijedtél?

-Én? Nem dehogy még csak az kéne.

 -Most hazudtál?

-Igen...-Egy kis idő után elindultam haza és mikor hazaértem azt láttam hogy apa anyával veszekedett. Mikor már ütötte volna anyát én elé álltam és kivédtem az ütést. Apám nagyon mérges lett ezért inkább engem vert el. Anya próbálta megakadályozni de nem sikerült. Mondjuk mindegy mert már megszoktam hogy bántanak. Lassan felballagtam a szobámba és amikor felértem egy kiskutyát találtam az ágyamon.

- Jaj de cukiiiiiiiiiiii!!- Ezután anya lépett be a szobámba és azt mondta hogy...

-Boldog születésnapot kincsem! 

-Ezért akart bántani apa?

-Igen de nekem most mennem kell ha apád kérdezi hol vagyok mond hogy boltban vagyok. Szeretlek kicsim szia.-és ez volt az utolsó szó amit anyámtól hallottam mert soha többé nem tért haza. Azóta minden rosszabb. Ha apámnak nem tetszik valami azért vagy megver vagy éheztet. Most október van és lassan bele őrülök mindenbe! Utálom hogy eszközként használnak! És ekkor jutott eszembe hogy megszökök.                     

-Gyere Bella elmegyünk.-Most apám nem volt otthon de nem is hiányzik, UTÁLOM.
Mikor az ajtóhoz értem összefutottan az apámmal.

-Hova mész?-kérdezte bosszúsan

-Megsétáltatom Bellát.

-Jólvan egy órád van haza érni mert ha nem akkor nem lesz kegyelem!

-Rendben.-Mikor kiértem az ajtón és apám már nem figyelt kezembe kaptam Bellát és rohantam Dávidhoz. Mikor odaértem a szülei azt mondták hogy nincs otthon.

-Redben de ha visszaér megmondanák neki hogy a vonat állomáson leszek?

-Persze de veled minden rendben?

-Igen minden rendben. Viszlát!-Kis időelteltével amikor a vonat már majdnem elindult akkor láttam még Dávidot.

-Várj még ne menny!

-Te miért jöttél azt nem mondtam a szüleidnek hogy gyere is.

-HAHA nagyon vicces, és te mégis hova mész?

-Elmegyek és nem jövök vissza.

-Miért mi történt?

-Kedves utasaink a vonat hamarosan indul, kérem csomagjaikat tegyék fel a vonatra és üljenek le!-szólalt meg a hangosbemondó.

-Most már mennem kell.

-Este felhívsz?

-Persze. Szia!

-Szia.-Ekkor indultam el utamra ami életem legjobb döntése volt. Minél messzebb akarok lenni a múltamt9l és egyre közelebb a jövőmhöz. 3-4 óra utazás után kereshettem egy apartmant. A keresésem nem járt sikerrel ezért Bellával kerestünk egy sikátort és oda befészkeltük magunkat. Másnap reggel egy hálószobában ébredtem és az első gondolatom az az volt hogy ,,hol vagyok''.  Mikor realizáltam hogy Bella nincs ott szinte kirúgtam az ajtót és hívtam Bellát.

-BELLA,BELLA!- Egy percel később észrevettem hogy valaki nyalogatja a lábam.

-Édes istenem hát itt vagy!

-Igen itt van és engem muszáj volt felkelteni?!-Mikor megfordultam egy magas szőke hajú fiút pillantottam meg.

-Te ki vagy?