Szerelmes lettem a lehetetlenbe

4 fejezet:Most mi van?!

Mikor reggel felkeltem arra eszméltem hogy Nick hátulról magához ölel. Egy picit elkezdtem mocorogni hogy felkelcsem. Mikor végre felkelt nem győzött bocsánatot kérni.

-Bocsánat nem akartam csak tudod...

-Megbocsájtok ha megtanítasz sütni!

-Ömm...oké.-Nemértem még én magam sem hogy miért pont sütni de most már mindegy.

-Kezdjük egy ,,alap" étellel! Mivel még csak most keltünk mi lenne ha csinálnánk tükörtojást?

-Oké!-Na miután a konyha bemutató megvolt jöhetett a sütés része. Hiba 1 le esett a tojás. Hiba 2 só helyett cukrot raktam bele. Hiba 3 megégettem magam. Szerencsétle Nick már majdnem sírt olyan béna voltam.

-Na fussunk neki még egyszer. Most segítek egy kicsit.-Ekkor a hátam mögé jött és megfogta a kezeimet. Éreztem ahogy a fejem egyre vörösebb lesz.

-Látod így kell ezt csinálni! Nolen?

-Mi? Ja, igen, persze.

-Figyelsz te rám egyáltalán?-Elzárta a gázt és maga felé fordított. Még csak most tűnik fel hogy a szemei olyanok mint az enyémek. Azzal a különbséggel hogy neki barna színű a jobb szeme. Érdekes. Csak még mindig szóhoz sem jutok annyira zavarban vagyok.

-Mi ez a kipirosodott fej?

-MELEG VAN!-Tértem ki eme kínos pozícióból és rohantam be a vendégszobába.

-Mi van velem?!-Gondolataim a fejemben cikáznak mint a méhkasban a méhek mikor Nick lép be az ajtón.

-Figyelj van valami amiről szeretnél beszélni? Esetleg letekerjem a fűtést?-Erre a mondatára nem reagáltam semmit csak egy szúrós pillantást vetettem rá.

-Hé, ne csináld ezt inkább reggelizzünk.

-Jó.-Mondtam neki durcásan. Miután megettük a reggelit én elmentem sulit látogatni Bellával, Nick pedig dolgozni indult. Délután 4 óra volt mire mind hazaértünk. Nem volt kedvünk főzni ezért rendeltünk pizzát és beszélgettünk. Elmeséltük egymásnak hogy milyen volt a másik napja de ez félbe szakadt mert Nicknek eszébe jutott valami.

-Egyébként meséltem a főnökömnek rólad és azt mondta hogy eljöhetnél dolgozni hozzánk. Igaz hogy 18 alatt nem lehetne de van egy utolsó pozíció amit bárki tud teljesíteni.

-Hála az égnek végre tudok dolgozni! Mi a beosztás?

-Takarító....

-HOGY MI??!!-Másnap bementünk Nick munkahelyére és legnagyobb örömömre felvettek. Legnagyobb....öröm...ja. Mikor a főnök kiosztotta hogy hova mennyek egy takarítónőkkel teli szobát találtam.

-Jó napot! Itt találom a takarítói....-Nem tudtam befejezni mert mire feleszméltem egy tipikus takarítónői kosztümben találtam magam. A következő pillanatban a csapat megindult takarítani. Az emberek furán néztek ami nagyon ismétlem NAGYON zavart és elkezdett remegni a lábam. Kirohantam a mosdóba és magamra zártam az ajtót majd sírni kezdtem. Egyszer csak egy hangot hallottam ami engem szólítgatott.

-Hé Nolen itt vagy?-Nick volt az.

-Mit akarsz?

-Minden rendben van veled? Csak azért kérdezem mert pánikolva rohantál be a mosdóba és kicsit aggódom.

-Nem semmi sincs rendben! Az emberek undorodva néznek rám mint valami patkányra és még egy rohadt szoknyát is rám húztak a nemtom kik!-Ezután a mondat után sírásból zokogás lett.

-Figyelj, tudom hogy az élet nem egy habos torta de neked ettől még nem kell ezekkel a hülyékkel foglalkoznod. Nem számít mit viselsz vagy mit nem a lényeg mindig is te leszel. És ha úgy érzed hogy ez rossz, megértem mert néha mindenkinél van úgy hogy azt kívánnya hogy nyelje el a föld és hogy bárcsak ne lenne itt de attól még nem válik valóra. De figyelj ne is gondolj ezekre az érzésekre mart nem érdemled meg őket! Jogosult vagy a boldogságra szóval élvezd ki ameddig még lehet és kérlek....gyere ki.-Ezt nem tudtam hova tenni. Ez egyszerre elgondolkodtat és vígasztal, mégis olyan nyugtató és kedves. Nagynehezen kinyitom az ajtót és amint meglátom Nicket megölelem.

-Köszönöm.

-De mit?

-Azt hogy itt vagy mellettem.-Mikor egy kicsit szétváltunk Nick rám nézett és szó szerint elkezdett vérezni az orra.

-Úr isten jól vagy?!

-Igen csak elég nőies alakod van ebben a ruhában.-Mindenre de erre nem számítottam. Hogy érti hogy nőies?

Mikor haza értünk minden olyan fura volt. Nem szóltunk egymáshoz, kerültük a másik társaságát amit nem nagyon értek hogy miért mert ez így nem jó. Vacsora után én elmentem fürdeni és mikor végeztem nem mentem ki a fürdőből hanem elkezdtem gondolkozni. Furcsa érzéseim voltak és azt hittem hogy beteg vagyok ezért rá kerestem a ,,tüneteimre" és meglepő módon nem találtam semmit. Néhány filmet dobott fel amikor lentebb görgettem és valamiért mindegyik romantikus volt. Furcsálkodva néztem magam elé amikor valaki kopogott az ajtón. 

-Nolen kész vagy?-Kérdezte Nick.

-Igen egy perc és megyek!

Kijöttem a fürdőből és bementem a hálószobába és ott folytattam a kutatást. Végül kitaláltam azt a gondolatot hogy ez lehet hogy egy jel az égtől hogyha  filmet nézünk Nickkel akkor lesz valami téma amiről beszélhetünk. Miközben görgetek a filmválaszték között eszembe jut hogy mindjárt december. Úr isten mindjárt karácsony! Hogy lehettem itt ennyi ideig? De ekkor betoppant Nick és nem hagyott gondolkodni. Megint.

-Szia! Min agyalsz?

-Nincs kedved nézni egy filmet?

-Attól függ hogy melyiket.

-Mivel mindjárt december van megnézhetnénk a Reszkessetek betörők-et.

Nem válaszolt csak bekapcsolta a tv-t. Kényelembe helyeztük magunkat és nézni kezdtük. Nem tudom miért de hozzá bújtam Nickhez. Kb a film felénél járhattunk amikor elaludtam Nick mellkasán. Reggel mikor felkeltem már nem volt ott ezért kimentem a konyhába.