Szerelmes lettem a lehetetlenbe

2 fejezet:A találkozás

-Te ki vagy?-Kérdeztem ilyedt tekintettel miközben kiskutyámat fogtam.
-Én az az ember vagyok aki behozott az utcáról, szívesen. Amúgy a nevem Nick.
-Nolen.
-Nos Nolen ha már itt vagy kérsz reggelit?-Mondta unott hangon. 

-Igen köszönöm.- Olyan furcsa ez a csávó. Hogy lehet valaki ennyire rideg? És mégis olyan kedves.

-Kész a kaja.-Lassan odamentem az asztalhoz és elkezdtem enni. Nick csak nézett rám ami elég zavaró volt.

-Miért bámulsz ennyire?

-Mi történt veled hogy tele vagy sebekkel?

-Ohh, ami azt illeti csak elestem.-Nem mertem elmondani az igazat mert ki tudja mi történt volna.

-Ne hazudj nekem látszik hogy megvertek.Mi történt?

-Az apám.... fogalmazzunk úgy hogy gyűlöl.-Nick erre nem válaszolt csak egyre közelebb jött és végül megölelt.Elég régóta nem öleltek meg szóval ez még tőle is jól esett.

-Milyen régóta szenvedsz?

-17 éve...

-Ne félj most már minden rendben lesz.-Annyira jól esett hogy ilyen hosszú idő után végre valaki törődik velem hogy elkezdtem sírni.

-Bocsánat...

-Nem,nem nincs semmi baj.-Egy kis idő után lassan elengedtük egymást és befejeztük az evést.én vissza mentem a szobába ahol ébredtem és vissza aludtam egy kis időre. Kb 2 órával később arra keltem hogy Nick valakivel veszekszik a telefonban.

-De nem te ezt nem érted!Nem történt semmi!

telefonban:-Nem érdekel hogy mi történt és mi nem!

-Tudod mit jó nem is kell hogy érdekeljen mert ennek köztünk vége!-Ezután lerakta a telefot én pedig kimentem a nappaliba,hátamon a takaróval.

-Nick...ki volt az?

-Jaj bocsánat, felkeltettelek?

-Hát igen,de ki volt az?

-Mostmár az ex-em.

-Ohh...

-Figyelj én elmegyek legfeljebb egy óra és jövök,ne nyiss ajtót senkinek oké?

-Oké.- Ezután átnyújtott egy cetlit amin a telefon száma volt.

-Na szia!

-Szia.-Miután elment az asztalon találtam ceruzát és papírt úgyhogy gondoltam rajzolok egy kicsit.Na a rajzolás addig ment amíg nem csináltam Nickről egy portrét.Egy percel később hallottam ahogy jön fel a lépcsőn és megpróbáltam elrakni a lapot.

-Szia megjöttem!-lépett be az ajtón.

-Szia!-A francba nálam maradt a tetvedék lap!

-Az mi?

-Ez semmi csak egy lap.

-Add csak ide!

-Nem!- A csatát végül ő nyerte,elvette a lapot és most készülök a halálomra.

-Nem is olyan rossz sőt nagyon is jó!

-Tényleg?

-Igen de maradj így.

-Miért?

-Majd megtudod.-A kezébe vett ő is egy lapot és egy ceruzát és rajzolni kezdett.Miután készlett megfordította a lapot és akkor döbbentem rá hogy lerajzolt engem.

-Na jó lett?

-Ez tök jól néz ki!

-Azért annyira nem jó.

-De!

-Na mindegy mennyünk már el valahova mert ez így unalmas.

-Hova mennyünk?-És ebben a pillanatban oda jött hozzám Bella és beleugrott az ölembe.

-Nem megyünk ki a parkba? Bellát is meg kéne sétáltatni.

-Felőlem mehetünk.-Össze csomagoltunk és elindultunk.Éppen hogycsak kiértünk a házból amikor Bella úgy döntött hogy elszalad.

-Bella!!-Rohantunk utána mire végre megállt.Ekkor pillantottam meg egy plakátot amin az én arcom volt.Valaki keres.

-Huh miért ilyen gyors a kutyád?És te mit... nézel?

-Lehet mégsem volt olyan jó ötlet kimenni az utcára.Az ott?Nem,nem,nem,NEM!-Nem akartam hinni a szememnek amikor megláttam hogy ki van itt.

-Mi az mi a baj??

-FUTÁS!!!-Elkezdtünk rohanni amikor megláttam apámat a rendőrökkel.

őrök:-Ott vannak, elkapni őket!-Ki futottuk a lelkünket is mikor találtunk egy sikátort. Behúzódtunk és Nick nézni kezdte hogy hol vannak az őrök de a keze nem tudom miért de a hasamon maradt.Fura de kellemes érzés volt....Úr isten mikre nem gondolok hiszen alig ismerem!Áljon meg a menet hol van Bella?Bella drágám az őrök elől futott oda hozzánk ami cuki de lebuktunk.A tetvedékek bevittek az örsre és ott kellet várnunk egy kis ideig.

-Jólvan ti most velem jöttök!-Jött be az egyik tetvedék és parancsolt ránk.

-Hova megyünk?

-A bíróságra!