Offenzív Hold

I.

Maddie Meave McQueen vagyok, és mint minden tini gyűlölök mindent és mindenkit. Ez csak sztereotípia volt. Nem gyűlölök mindenkit.

De Annyt igen. Végig néztem az ex barátomon Jordanen és az előtte tekergő Annyn. Irritáló ribanc. Amint szabad lesz egy pasi ő azonnal rárepül.
-Meave? Meave, itt vagy? - zökkentett ki a bambulásból Haylei.
-Hm, mi? Persze, persze itt vagyok - szedtem össze magam gyorsan.
-Már megint hol jártál fejben? - kérdezte majd eltekintett ő is a folyosónak abban az irányába ahova eddig én is néztem - á, értem, nem tudod magad túltenni rajta.
-Nem. Nem erről van szó. Ez tudod csak egy köztes állatpot. Sodródás a két hónapforduló között - magyaráztam.
-Aha, igen. Csak féltékeny vagy.
-Persze, hiszen máris továbblépett.
-De azt mondtad hogy most végleg szakítottatok. Akkor meg nem értem miért érdekel ez téged. Nem ő volt az első nagy szerelmed aki elvette a szüzességed. Könyörgök Meave két hónapig voltatok együtt - nézett rám szemforgatva.
-Három. Három hónapig. De most komolyan, Anny? Nézz már rá! - kis híján már kiabáltam - Anny itt van, Jordan meg itt - szemléltettem a kezemmel a köztük levő távolságot - marhára nem egy súlycsoportban vannak.
-Jesszusom te kezdesz bekattanni. Én azt tanácsolom...
-Te csak ne tanácsolgass kapcsolatok terén semmit. Baszki Alexel nyitott kapcsolatban éltek - nevettem - mint valami kiégett harmincasok.
-Oké Meave elnézem neked hogy most ki vagy a szakítás miatt, de jobban teszed ha sűrgősen kezdessz magaddal valamit - okított tovább Haylei.

A barátnőmnek igaza van. Valamivel tényleg le kéne foglalnom magam.
Ránéztem a telómra és realizáltam hogy két perc múlva kezdődik az első órám. Elköszöntem Hayleitől, átvergődtem a zsúfolt folyosón majd bementem a terembe. Talán az órák elegek lesznek a gondolotaim elterelésére.

Igaz hogy én szakítottam Jordannel de attól még baromira fájt ez az egész. Tényleg nem ő volt életem nagy szerelme de elmondhatatlanul rosszul esett hogy ő máris más lánnyal enyeleg.
A szakíttás midig a lányoknak rosszabb. Ha én léptem volna először tovább akkor bűntudatom lenne és ugyan olyan szarul lennék mint most. A gondolat menetemet az szakította meg hogy bejött a tanár és elkezdődőtt az óra.

Az óráimnak hamar vége lett. Ahogy a suli udvarán keresztül tartottam kifelé, a kapu előtt megállt egy számomra jól ismert fekete terepjáró. Kinyitottam az ajtót és beszálltam az anyósülésre.

-Szia Ash - köszöntem majd a mellettem levő fiúra pillantottam - akarom tudni hogy min vigyorogsz ennyire?
-Rajtad - felelte - ennyire megvisel a szakítás?
- Nem - feleltem ironikusan - de a francba is ő már továbblépett - fakadtam ki a legjobb barátomnak.
-Én mindig mondtam hogy ő egy seggfej. Legközelebb keress egy rendes pasit.
-Ezt úgy mondod mintha azok csak úgy potyognának az égből.
-Hát, én itt vagyok - mondta még mindig hatalmas vigyorral az arcán - és ha óhajtod szívesen behúzok egyet Jordannek.
-Tudod hogy én is képes vagyok rá, és ha meg kellene verni akkor már megtettem volna - útasítottam vissza az ajánlatát.

Pár percig csendben ültünk majd a kocsi elhaladt egy csacsogó lánytársaság mellett. Kate Harrison odaintegettet felénk. A szájáról le lehetett olvasni hogy azt mondja "Szia Ashton". Ash finoman visszaintett majd továbbmentünk.
-Látom van egy rajongód - mondtam mosollyal az arcomon.
-Kate?
-Igen, mi van köztetek?
-Komolyan azt feltételezed rólam hogy összejönnék egy Kate félével? - kérdezte felháborodott hangnemmel Ash.
-Miért? Kate csinos.
-Az egy dolog hogy csinos, de mérhetetlenül ostoba.
-Ezt úgy mondod mintha nem jártál volna még olyan lánnyal akinek üres volt a feje - kezdtem kiakadni.
-Tudod, én is változok.
-Ó persze, a nagy Ashton Blanco mostantól havonta csak egy lányt fektet meg - elkezdtem tapsolni - ugye tisztában vagy vele hogy ez lehetetlen?
-Én semmi ilyet nem mondtam. Csak inkább elkerülöm a buta libákat - azthiszem kicsit felidegesítettem.
-Bocsi, ma egész nap ilyen hangulat ingadozásaim vannak.
-Semmi gond, nekem is. Kettő nap van teliholdig. Ezek már a kezdeti tünetek - nézett rám kedvesen.

Megint csönd következett. A kínos hallgatást Ash szakította meg.
-Maeve, elmegyünk este futni?
-Igen, persze. Ha szeretnél előtte vacsorázhatsz nállunk. Biztos a többiek sem bánják - mosolyogtam rá.
-Rosanak nem gond hogy rám is kell főznie?
-Hidd el, Rosanak így is sok emberre kell főznie, észre se fogja venni hogy van plusz egy fő - Ash már családtag volt, így
mindigis szerettem az olyan vacsorákat ahol jelen volt.
-Akkor köszönöm, ott leszek - küldött felém egy kedves mosolyt - mennyire öltözzek ki?
-Ne hülyéskedj! Nem kell kiöltözni. A bátyáim rendszeresen alul vannak öltözve, ez ami most rajtad van tökéletes.
-De a házatok olyan mint egy kastély, és apukátok mindig öltönyben van - nem nagyon hagyta őt ez a téma nyugodni.
-Ash, apa pszichológus, ő mindig így van felöltözve.
-Akkor jó - eközben megérkeztünk a házunkhoz.
-A futócuccod otthon ne hagyd! - mondtam majd szorosan megöleltük egymást.
-Nem fogom.

Kiszálltam a kocsiból, és még mielőtt bementem volna a házba intettem Ashnek.
-Sziasztok! - köszöntem ahogy beléptem az ajtón.
-Csá! - jött oda hozzám Mason, aki az ikertesóm. Lepacsiztunk majd mindenki ment tovább a dolgára. A konyhába érve anya fogadott aki a kedvenc pletykalapját olvasta.
-Szia drágám. Milyen volt a suliban? - kérdezte kedvesen.
-Elment.
-Ashton hozott haza? - érdeklődött anya.
-Igen, ő. Neked milyen volt a munka? - anya újságíróként dolgozik.
-Meginterjuvoltam dr.Hanst az állatorvost. Múlthéten kapott egy díjat, és azzal kapcsolatosan kérdezgettem - mesélte lelkesen.
-Hugi! - rohant felém visítva Matthew majd nekem szaladt és kis híján elestem. Szorosan megölelt.
-Kinyomod belőlem a szuszt- mondtam nevetve, erre elengedett.
-Jól van na csak te vagy a kedvenc hugom.
-És az egyetlen - tettem hozzá vigyorogva.
-Anya vacsira átjöhet Ash? - kérdeztem - Utána meg elmennénk futni úgy ahogy szoktunk.
-Persze, őt mindig örömmel látjuk - egyezett bele anyu.
-Aztán elmentek az erdőbe és Ash egy fánál, amíg nem sikítasz addig fog... - észbe kaptam és gyorsan a bátyám szájára tettem a kezem, hogy ne tudja befejezni.
-Mi csak barátok vagyunk - mondtam minden egyes szót jól hangsúlyozva - csak barátok, semmi több - majd ott hagytam őket és felmentem a szobámba.

Este hét felé, amikor már mindenki itthon volt elkezdünk készülődni a vacsorához. Ez nállunk a fő étkezés, ahol mindenki jelen van.
Megszólalt a csengő, úgyhogy előre mentem hogy kinyissam az ajtót.
-Szia Meave - köszönt Ash ahogy megpillantott.
-Szia, gyere be! - belépett, és észrevettem hogy ing van rajta. Nem fogadott szót és kicsípte magát, de ezt nem tettem szóvá, inkább megölelgettem.

-Szia Ashton, de rég láttalak - üdvözölte anya is a legjobb barátomat.
-Melodie, nagyon örülök - adtak egymásnak egy egy puszit az arcuk két oldalára, ahogy illik.
-Marvin - kezet rázott apával. A kézfogás el tartott vagy fél percig és ezalatt egymás szemébe néztek pislogás nélkül.

Ezután Ash kezet fogott a két bátyámmal, Martinnal és Matthewel, majd lepacsizott az öcséimmel, Masonnal és Michaellel.
Szép nagy családom van, de én egyéltalán nem bánom hogy ilyen sokan vagyunk. Mindenki külön egyéniség.

Helyet foglaltunk az asztalnál majd nekiláttunk elfogyasztani a vacsorát. Nagyon finom volt a kacsa. Evés közben érdektelen témákról beszélgettünk. Például arról hogy Matthew látott ma egy fekete mókust, és ez mekkora dolog.

Vacsora után átöltöztünk és Ashel elmentünk futni. Közel lakunk az erdőhöz, ezért egy kis túristaútvonalon, az erdő szélénél szoktunk futni.

-Egész jó idő van - jegyezte meg Ash. Igaza volt, este fél kilenckor nem szokott ilyen jó meleg lenni még akkor sem ha már megyünk bele a nyárba. Ez azt is jelenti hogy a nappalok egyre hosszabbak, az északák pedig rövidebbek. Ezt örömmel vettem tudomásul. Még nem volt teljesen sötét, de a hold már fent volt. Felnéztem rá, nem túl vidáman realizáltam hogy holnapután tényleg telihold lesz.
És ez miért zavar engem ennyire?
Mert számomra ez egy jeles alkalom. Egy havonta egyszer megtörténő esemény. Számomra ez egyszerre rossz és jó is.
Hogy miért?
Mivel teliholdkor minden hónapban eltörik az összes csontom és átváltozok.
Mégis mivé?
Vérfarkassá, farkas emberré, nevezhetjük bárhogy, de a lényeg ugyan az.

Havonta egyszer teliholdkor egy szörnyeteg lesz belőlem.

_______________________________________
Köszi hogy elolvastad ezt a részt. Ha tetszett nyomj egy ⭐-ot vagy írj kommentet.

Kérdés:

Hiszel a természetfeletti lényekben?

Ha igen, melyikben/mielyikekben?
Írd meg kommentbe. (Kiváncsi vagyok a véleményetekre)