Offenzív Hold

V.

Ashtonnal épp a kanapén ülünk és csipszet eszünk.
-Tehát, Cassandra a nő, és Hanry a fickó - bólintok ahogy elkezdi sorolni hogy mit tudunk eddig a vámpírjainkról. - És velünk egykorúnak mondják magukat, de szerinted öregebbek.
Erre is csak bólintok. Egész nap a könyveket bújtuk, és vagy 20 könyvet átolvastam. A legtöbb ugyanazokról a tényekről számolt be, de sok könyvben találtunk valamit amit kezdetekben rosszul hittünk. A vámpírok utálják a természetfelettiek vérét. Tehát nem tudnak megölni minket, persze ez nem azt jelenti hogy nem veszélyesek.
-Holnap ha lesz időm bemegyek a könyvtárba, körbenézek ott is - mondom, miközben cikkeket keresek a neten a vámpírokról. Nem sok minden van ott róluk, csak pár paranoiás ember blogja.
-Holnap randiztok Nattel?- néz rám aggódva.
-Igen, fagyizni megyünk - bólintok.
-Meave, kérlek légy vele óvatos. Mióta hazajött teljesen kiszámíthatatlan.
-Nem mintha olyan jól ismernéd - felelek vissza.
-Jó, persze, csak vigyázz vele. És ha bármi olyanra kerülne sor akkor védekezzetek - néz szigorú tekintettel.
-Az első randin? - nevetek fel. - Jézusom nem.
-Csak azért mondom mert volt már rá példa. Gerry, Brian...Soroljam még?
-Mintha te ártatlan szűzfiú lennél - nevetek fel. - Amúgy nemrég rám írt Brian, hogy mizu.
-Na az a tag nagyon para volt. Bevallom azt hittem nem éli túl az elvonót.
-Gondolom valahogy leszokott - emlékezek vissza a gázos ex pasimra. Hát igen, tény hogy volt pár fura alak. De mentségemre szóljon, az elején Brian még nem drogozott, aztán meg sokáig titkolta előlem. Majd lebukott, én dobtam és elvonóra ment. Kicsit azért sajnálom, mert mielőtt rászokott a cuccra egész értelmes srác volt.
-Én elindulok, apu grillezik.
-Persze, menj. Majd azért írj holnap hogy mi volt - mondja és feláll hogy megöleljen. Én visszaölelem, majd kimegyek és felpattanok a bringámra.

Ahogy az utcánk közepén járok, megcsapja az orrom a grillezett finomságok illata. A biciajt letámasztom a ház oldalánál és hátramegyek a tágas kertbe. Tele van virágzó gyümölcsfákkal és egyéb növényekkel. Tavasszal a legszebb a sok-sok szín miatt.
Amint belépek a kiskapun Matthew egy pacsival üdvözöl.
-Mi van Ashtonnal? - karol át a bátyám és húz a kert végében levő grillsütőhöz. - Ő ma nem jön át?
- Ismered őt, kell neki a magány.
-Depis fazon.
-Héé! Ne mondj rá ilyet. Csak zárkózott, ami nem azt jelenti hogy mentális betegsége van - erre Matthew elkezd a kezével tátogást imitálni, arra utalva hogy sokat beszélek. Erre én csak legyintek egyet felé, de ő gyorsan kitér a kezem elöl.
-Szia Meave! - üdvözöl apa - ülj le mindjárt kész a hús.
Megérkezik anya és Michael a tányérokkal meg evőezközökkel. Anya vidáman üdvözöl, az öcsém meg szokásához híven próbál elbújni a legcsendesebb sarokban. Ő már csak ilyen. Nem szeret feltűnést kelteni.
-Mason és Martin merre vannak? - fut be Rosa is bájos mosolyával. Finoman magamhoz ölelem a nőt aki határozottan családtag.
-Mindjárt jönnek, Martin ma sokáig kellett hogy maradjon a kampuszon, valami előadás miatt. Mason meg még nem ért haza az infó klubbról - adja le anya a drótot. Nem értem hogy képes megjegyezni hogy melyik gyereke milyen foglalkozáson van épp.

Rosa odaáll apa mellé és instrukciókal látja el hogy jobb legyen az étel. Addig mi, többiek leülünk az asztalhoz és a napi aktualitásokról beszélgetünk. Én szépen kihagyom azt az infót hogy két napja a vámpírokról olvasgatunk Ashtonnal. Nem hazudtam, csak ezt a részletet inkább nem említem. A szüleink is tudnak a vámpírokról, csak azt nem tudják hogy mi kutatunk utánuk. Hiszen az volt az egyértelmű utasítás hogy majd az alfa meg pár érintett gondoskodik róla hogy senki ne kerüljön bajba. Ez teljesen oké és nem is hátráltatjuk őket, talán csak kihagyunk mindenkit a kis felfedezésünkből.

-Sziasztok! - lépked felénk határozottan Martin, mögötte pedig Mason vonul telefont nyomkodva. Kocka.
-Martin! Milyen volt az egyetem? - kérdezi tőle apa. Egyértelműen ő apa favoritja.
-Nagyon érdekfeszítő volt - lép Martin apa mellé hogy megossza vele az előadás minden részletét, és elkezdi ecsetelni hogy milyen csodákat hallott. Mivel engem nem feltétlenül érdekel a könyvelés ezért Matthew felé fordulok.
- Mit tervezel holnapra?
- Alszok, eszek aztán kimegyünk a fiúkkal baseballozni, eszek és megint alszok - meséli el lényegretörően a holnapi terveit - Te?
- Találkozok Nattel. Aztán bemegyek a könyvtárba. Tudom hogy nem az érdeklődési köröd, de eljössz velem?
- A könyvtárba vagy a randitokra? - kérdezi fintorogva.
- A könyvtárba, nyilván. Valamiben kell a segítséged - ő kerdőn mered rám mire a vérfarkas kommunikációnk segítségével közlöm vele hogy miért
van rá szükségem - Vámpírokkal kapcsolatosan keresnék valamit.
-Oh, oké de Ashtonnal találtatok dolgokat?
-Igen és holnap majd azokat is elmondom.
- Jó, elmegyek veled - szólal meg a saját hangján. Hálásan nézek rá, és közben kirakja Rosa a húsokat az asztalra. A választék bő és mindegyik finomnak tűnik.
-Aki még nem állt át annak itt van ez is - rak le apa az asztalra jó pár szelet véres, nyers húst. Matthew egyből ráveti magát egyre és kézzel kezdi el majszolni.
-Fiam, kultúráltabban - szól rá anya, mire Rosa egy csipész mosollyal rákacsint a testvéremre. Mindennel megrakom a tányérom, a salátától kezdve a grill kolbászig, és egy vékony szelet nyers húst is elveszek. A bátyámmal ellentétben én villával és késsel kezdek el enni.
-Az időjárás előrejelzés szerint jövőhéten lesz egy nagy vihar - szólal meg apu.
-Remélem utána már jön a kánikula - jegyzem meg.
-Az jó lenne, már elegem van a kabátokból - szól hozzá anya is.