Offenzív Hold

IV.

Reggel álmosan dőltem neki a kocsi hideg ablakának. Az eső úgy szakadt mintha dézsából öntötték volna. Az eget borító komor felhőket nézve egész nap ilyen idő várható. Apám szavai még csengtek a fülemben. Útközben beavattam a fiúkat is, de nem ment át nekik elsőre teljesen.
-Tehát mit mondott apu pontosan? -kérdezte Mason a volán mögöl.
- Volt este egy idegen farkas. Nem a környékről való - ismételtem meg pontosan apánk szavait. Michael nem szólt közbe a hátső ülésről csak töprengett. Mason hümmögött egyet.
- Ashtonnak szóltál már? - kérdezte a bátyám.
-Most fogok - elővettem a zsebemből a telefonom és leírtam Ashhonnak amit hallottam. Ő erre azt reagálta vissza hogy tudott róla, az apja momdta el neki.

Amint megérkeztünk a sulihoz kipattantam a kocsiból és befutottam az iskola eresze alá. Hátulról megszólított valaki.
- Szia Maddie! - hátrafordultam és Nate kedves mosolyával találtam szembe magam. Vizes barna tincsei az arcába lógtak. Hazudnék ha azt mondanám hogy rosszul nézett ki.

-Szia - mosolyogtam vissza rá. Együtt mentünk be az iskola ajtaján.
-Milyen órád lesz?
-Matek, gyűlölöm. Nem is a tanárral van baj, csak nem értem. Neked milyen órád lesz?
-Nekem is, akor ugyan ott. Én se cupázom, a japcsik próbáltak is meghúzni belőle, de puskázással végül átjöttem.- bólintottam. - Ha valami nem oké akkor szóljál és segítek - ajánlotta fel a segítségét. Hálásan néztem rá.
-Mindenképp élek majd vele.

Két hónap múlva jön a nyári szünet, ami nekem a gimi végét jelenti. Most kell a legjobban odarakni magamat, főleg mivel nem egy tantárgyból állok éppen hogy kettesre.
Úgy tervezem hogy még nem megyek egyetemre, minimum egy évet halasztok.

Beléptünk a terembe. Fix ülésrend volt így Nattel nem egymás mellé ültünk.
Az én padtársam, Pam most hiányzik. Gondolom neki is kemény éjszakája volt.
-Majd még beszélünk - intettem Natenek.
-Várj! - szólt utánam - van kedved eljönni velem kajálni? Valamikor, nem kell ma.
-Hogyne, holnap jó neked? - meglepett a kérdése, de örültem neki.
-Oké - biccentett.

Pontban becsengetéskor beviharzott a matek tanár és őt követte az osztály főnők, aki el kezdett beszélni.
-Kedves végzősök, tudom hogy szokatlan hogy év vége felé ennyien csatlakoznak hozzánk - itt Natere vándorolt a tekintete. - De az a helyzet hogy az A osztályhoz csatlakozik még két tanuló, akiket a kiváló jegyeik miatt probléma mentesen fel tudtunk venni - az osztályfőnök befejezte a szónoklatát, Mason aggódó arcal nézett felém. Ugyan az jutott az eszébe mind kettőnknek.
A tegnapi farkas.
Ekkor beléptek a terembe. Egy fiú és egy lány. Lefagyva néztem őket. Az arcuk fehér volt mint a fal és volt bennük valami természetfeletti sötetség. A hajuk és a szemük sötet árnyalatban pompázott. Íriszeik szinte már feketének hatottak. Keskeny ajkuk vörösen fénylett. Gyönyörűek voltak.

-Az egyikőjük az, vagy mind kettő! - szólalt meg a fejemben Mason hangja.
Valóban természetfelettiek voltak. Veszélyesek és csodásak. Nem vérfarkasok.
- Vámpírok - csak ennyit válaszoltam vissza az ikremnek. Ő ijedten nézett rám, mire én megerősítésképp bólintottam, igen, jól hallotta.
-Khm khm Miss McQueen? Itt van? Hahó? - az osztályfőnök szólingatására figyeltem csak fel a mély gondolat menetemből.
- I-igen?
-Tehát a kérdés az volt nem bánja e ha Cressida oda ül ön mellé?
-Öhm, de itt Pamela ül csak most hiányzik - próbáltam kitalálni valami indokot hogy a vámpírt ne mellém ültessék.
- Csak addig amíg a szomszédja távol  van - az osztályfőnök mosolya levakarhatalan volt. Finoman bólintottam. Mint ahogy megtudtam, Cressida, a vámpír nő kedvesen rám mosolygott és elindult felém.

Próbáltam összehúzni magam nehogy megérintsen ahogy leül.
-Cressida - nyújtotta felém a kezét. Úgy döntöttem barátságos leszek és a becenevemet adom a tudtára.
-Meave - hozzáértem a fagyos kezéhez. Szokott változni a testhőmérsékletem, de ilyen hideg még sosem volt semmim.