El ígérve

2. Választás

Fájdalom. Égető fájdalmat érzek az egész testemben. A testem változáson megy keresztül.

A testembe égető fájdalom hasít. Kiáltanék hogy segítsen valaki, de egy hangot sem bírok ki adni.
Érzem ahogy a nyakamon a saját vérem folyik végig. Meg harapott és ezzel meg jelölt. A pánik újra át szaladt egész testemen.
Valaki van itt, érzem a szagát. Ismerős illatta van pézsma és erdő. Amint a farkasom meg érezte az illatot új erőre kapott. Tudtam ha most át veszi felettem az irányítást abba én bele halok. Nem élnem túl a nyakamon ejtett harapás farkasként.
Hangokat hallok. Apró léptek közelítenek felém. Az idegen szagát egyre erőteljesebben érzem.
- Ki...ki...ki vagy?- nyögöm ki nehezen. A szememet még most se bírom kinyitni.
- Emlékezz Sarah. - mondta egyre közelebbről. Az ágy amin eddig feküdhettem be süppedt mellettem. Próbáltam arrébb húzódni de a testem nem mozdult.
- Honnan tudod a nevem? Kérlek ne bánts. Nem tudom ki vagy . Én nem akarok bajt. Csak el megyek szép csendben ahogy jöttem. - egyre több erő van bennem, de érzem hogy a farkasom haldoklik bennem.
- Kicsi farkas nem foglak bántani ha nem adsz rá okot. Tudod jól hogy mi történik ha el mész innen, a farkas ami benned lakozik haldoklik.
- Kérlek- könyörögtem továbbra is.
- Segítek emlékezni- mondta magabiztosan
- Nee..- tovább nem bírtam mondani ugyanis újra belém mélyesztette a fogait.
Az emlékek lassan elő törtek bennem.
Mikor meg fordultam egy éj fekete szempárral találtam szemben magam. A farkasom életre kelt bennem. A kezek amik eddig a derekamra simultak hirtelen el tűntek, de engem akkor nem érdekelt semmi, semmi másra nem bírtam koncentrálni csak arra a gyönyörű éj fekete szemre ami engem nézett. Lassan el kezdett felém lépkedni. Mikor élem ért a kezét gyengéden végig simította az arcomon. Akaratom ellenére hajtottam a fejem a kezébe. Nem én irányítottam a testem. A farkas bennem mintha új erőre kapott volna. Át vette felettem az irányítást.
- Te vagy az - mondta az idegen - mutasd a szemed kicsi farkasom.
A testem magától reagált szavaira. Éreztem hogy a szemem fel veszi a ragyogó kék-et.
Az ismeretlen lágyan el mosolyodott és ki villantotta vöröslő szemeit.

A szemem hirtelen pattant ki.
- Alfa vagy.- jelentettem ki félve
- Így van kicsi farkas.- mosolyogva simította végig az arcom.
Az érintésére a farkasom mozgolodni kezdett.
- Ne érj hozzám- mondtam határozottan.
Az eszem tudta hogy menekülnöm kell, de a testem nem mozdult.
- Hiába ellenkezel a benned lakozó farkasnak szüksége van rám.
- Ki vagy te? Válaszolj! - kiabáltam rá idegesen.
- Aki elől hosszú hónapok óta menekülsz. - mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
Ez nem lehet. Nem futhattam egyenesen a karjaiba. Ezért nem üldöznek apámék már. Tudták hogy az ő területére értem és azt is hogy így Nate meg talál engem. Így értelmet nyer hogy miért erősödött meg a bennem lévő farkas. Meg mart. Ezzel minden más alfa tudtára adja hogy csak az ővé vagyok és ha most ő nem segít rajtam abba bele halok hamarosan. A alfa harapást csak az az alfa tudja meg gyógyítani aki ejtette.
- Az nem lehet. Te nem lehetsz ő. - feleltem rémülten.
- Nem érzed ahogy a farkas benned egyre erősebb? Nem hallgat rád. Nem tudod őt addig újra irányítani amíg az enyém nem leszel. - felelte határozottan.
- Soha , de soha nem leszek a tiéd. -kiabáltam ingerülten és még próbáltam fel állni, de a lábam nem bírta el a súlyt és vissza zuhantam az ágyra.
- Már most az enyém vagy kicsi különleges farkasom.
- Nem vagyok senkié- feleltem szédelegve. Az ájulás szélén álltam.
- Változz át.
- Nem... nem tehetem. Abba bele halok.- szaggatottan vettem a levegőt. Éreztem ahogy a testem magától kezd át alakulni. Nem hallgatott rám a farkas hiába kérleltem. Bele fogok halni.
- Egy csók és túl eléd az átváltozást.- nézett szemembe Nate.
- Soha. - A szemem már kéken ragyogott. Pár borda csontom is el tört már. Bele halok.
- Hát rendben, akkor kellemes halált- felelte mosolyogva és elindult ki.
- Várj! - kiabáltam szenvedve - nem akarok meg halni.
- Akkor mit szeretnél kicsi farkas? - nézett vissza az ajtóból.
- Élni- feleltem lihegve, már majdnem teljesen farkas alakban.
- Tudod hogy mit kell hozzá tenni.
- Tudom és el fogadom- mondtam pár könnycsepp között ami a fájdalom miatt szökött ki a szememből.
- Mit fogadsz el kicsi farkas? - nézett rám azokkal az éj fekete szemeivel.
- Csak tedd meg kérlek- néztem rá könyörgöen.
- Mond ki és meg teszem. - biztos vagyok benne hogy élvezi a szenvedesem. A nyakamból egyre jobban folyik a vér. Ha így folytatódik pár percen belül meg halok.
- Csak csókolj már meg basszus- kiabáltam egy fájdalomtól ami végig ment a testemen.
Pár másodpercig a szemembe nézett aztán nagy léptekkel át szelte a köztünk lévő távolságot. Az arcomhoz hajolt.
- Az enyém vagy kicsi farkas csak az enyém. - válaszolni nem volt időm mert a száját a számra nyomta. Gyengéden csókolt. Energia hullám szökött végig a testemen. Soha nem éreztem ilyent. A farkas aki eddig át akarta venni az uralmat a testem felett meg nyugodott. Éreztem ahogy a seb a nyakamon el kezd össze forrni. Tényleg ő volt az. Lihegve váltunk el egymástól. Mélyen a szemembe nézett vöröslő tekintettel mire az én szemem is fel ragyogott.
- Csodálatos vagy- suttogta a szemembe nézve, miközben ujjával az ajkam simogatta.
Valami el indult bennem. Csókunk közben éreztem ahogy el kezdett össze kapcsolódni a két farkas, de szerencsére nem sikerült nekik teljesen. Így még van esélyem el menekülni innen.
- El.. El kell mennem. - mondtam lihegve még mindig a csókunktól.
- Hova tudnál menni? 2 hónapon belül össze kell hogy kapcsolódjanak a farkasaink vagy különben meg halsz.- beszélt hozzám meg mindig a szemembe nézve.
- Nem történhet meg. Nem akarok a társad lenni.- jelentettem ki határozottan.
- A farkas ami benned van még mindig nem hallgat rád. Ő érzi és tudja hogy mellettem a helyed.
- Ez nem igaz. Nem melletted van a helyem.
- Rendben. Egy héten belül te magad fogsz hozzám jönni hogy segítsek. - ezzel ki lépett a szobából.
A farkas őrjöngeni kezdett bennem. Vele akart lenni, éreztem ahogy a farkas és én is gyengülni kezdünk. Ezért úgy döntöttem hogy alszok egy keveset és utána le lépek innen. Inkább üldözzenek tovább maradék pár hetemben, mint hogy Nate közelébe maradjak. Nem tudom hogy meddig tudom be zárva tartani a bennem lakozó szörnyet. Sejtéseim szerint amint el hagyom a területet újra fogom tudni irányítani a farkasom.