El ígérve

6. Változás

Hangos kiabálásra kelek fel.
- Meg változott a szaga, de tudom hogy itt van.- kiabálta egy ismerős hang.
- Elmondtam már Adam hogy tűnj innen.- hallottam Nate hangján hogy eléggé ideges már.
Ki kelve az ágyból jöttem rá hogy meztelen vagyok és semmi ruhám nincs, ezért farkas alakot öltve indultam a hangok irányába. Az erő ami bennem lapult felfoghatatlan volt. Soha nem éreztem még ilyent. Amint ki léptem az ajtón több szempárral találtam szembe magam. Körül nézve csak félelmet és értetlenséget olvastam ki az itt körbe gyűlt emberek szeméből.
- Mit tettetek?- a hang irányába fordulva jöttem rá hogy az apámmal veszekszik Nate.
Nate hátra fordulva lágyan rám mosolygott.
- Gyere ide hozzám gyönyörűm.- nézett szemembe büszkén.
Kimért léptek el indultam felé, az emberek akik eddig előttem álltak le hajtott fejjel el húzódtak.
Mikor Nate mellé értem meg simogatta a fejem.
Apám a torkát köszörülve vonta magára figyelmünket.
- Undorítóak vagytok. Hogy tehettek ilyen becstelen dolgot? Hát erre neveltelek kislányom?- a szeme vörösen fel villant. Torkomból morgás tört elő és támadásra készen álltam.
- Nyugalom kicsi farkas, még nem szabad. - suttogta Nate.
- Meg kellett volna hogy öljelek mint az anyádat. - kiabálta nekem.
Amint e szavak el hagyták száját támadtam. A köztünk lévő távolságot pár másodperc alatt meg szüntettem és haraptam ahol értem.  Éreztem vére ízét a számban, erős voltam és ezt ő is tudta, hiába próbált meg le lökni magáról nem tudott.
Már épp a torkát akartam át harapni mikor Nate hangjára lettem figyelmes.
- Elég lesz kicsi farkas.- mondta parancsoló hangon.
Apám alattam feküdt, vicsorítva álltam felette és semmi mást csak félelmet láttam a szemében.
- Gyere ide gyönyörűm az apádék éppen távozni készülnek ha jól sejtem.
Lassan le másztam apámról és vissza sétáltam Nate mellé. Haragudtam rá amiért le állított.
Amint apám fel kelt a földről végig nézett rajtunk.
- Vissza jövök és mind a kettőtökkel végezni fogok.-ezzel hátat fordított és el ment , a falka tagok akik vele tartottak le bénulva követték.
Amint látó távolságon kívül érték meg fordultam és nem törődve senkivel vissza mentem a szobába ahonnan el jöttem.
A szobába érve épp vissza változni készültem mikor a szemem meg akadt a saját tükörképemen. Csodálkozva néztem magam. Míg egyik szemem ragyogó kéken világított addig a másik vér vörösen tündökölt. Nem tudtam mi történt velem. Meg rémülten saját magamtól.
- Sarah. - hallottam meg Nate hangját az ajtóból. Hátra néztem rá és vártam. A harag majd szét vetett belülről, ösztönösen támadtam rá. Tudtam hogy ő tette ezt velem.
Le tepertem őt a földre. Egy erőteljes morgás hagyta el száját, mire testem megrázkodott és vissza változott emberi alakjába.
A felismerés hirtelen csapott arcon. Meztelenül fekszem rajta, ezért gyorsan le ugrottam róla és a takarót magam köré tekertem.  Nate fel kelt és le porolta magát.
- Ruhát találsz a szekrénybe.. - nem tudta be fejezni mert közbe szóltam.
- Mit tettél velem? Miért akadályoztad meg hogy megöljem az apámat? - kiabáltam rá.
- Kicsi farkas nyugodj meg. Azért változott meg a szemed mert egyesületünk és ittunk egymás véréből. Azért nem engedtem hogy megöld apádat mert még ezzel az erővel nem bírkoztál meg nem hogy ha még alfa lesz belőled. Ha nem tudod az erőt kordában tartani megöl téged.
Lassan lépkedett a szekrény felé, majd ruhákat vett ki belőle.
- Remélem a méretek jók lesznek, Scottal hozattam ha esetleg nem jó hozatok másikat- mondta a szemembe nézve és le rakta az ágyra.
- Öltözz fel és gyere ki.- ki sétált a szobából.
Magam elé meredve kezdtem el gondolkodni. Igaza van Natenek az erő ami bennem lapult nagyon erős.
Egy perc alatt vesztettem el a kontrollt felette amikor apámra vagy Nate-re támadtam.
Ki keltem az ágyból és fel öltöztem. Amint kész voltam elindultam Nate után, a nappaliban találtam rá több ember társaságában. Amint Nate észre vette hogy ott vagyok fel állt a kanapéról és mellém sétált át karolta a derekam majd a  többiek felé fordult.
- Srácok be mutatom Sarah-t. A páromat. - mondta magabiztosan
Minden szempár rám szegeződött és alaposan végig mért. Teljesen úgy éreztem magam mint ha egy kirakodó vásáron lennék.
Lassan mindenki fel vette farkas szemét és fel térdre ereszkedett.
- Nate .. mit csinálnak?- kérdeztem értetlenül.
- A párom vagy gyönyörűm, ezáltal a te szavad olyan mint az enyém. Be hódolnak neked is.- nézet mélyen a szemembe - Gyere pihenjünk le.- kezemnél fogva kezdett vissza húzni a szobába.
Nate be húzott a szobába és el engedett. Be mászott az ágyba és meg paskolta maga mellett a helyet jelezve hogy feküdjek mellé.
- Nate én nem fekszem melléd. El mondtam már hogy nem akarok a párod lenni. Én csak el akarok innen menni és el felejteni ezt az egészet.
Nate hirtelen pattan fel és termett előttem.
- Nem látod hogy mi folyik itt? Hiába nem akarsz az lenni , a párom vagy fogadd el és kész. Nélkülem meghalsz hát nem érted meg? Hányszor kell ezt el játszanunk ? - mondta idegesen és az ajtóhoz szorított.
- Nate vegyél vissza!- kiabáltam rá és ki villantottam szemeim. Kész voltam támadni ha bántani akar.
- Nem fogok vissza venni. Ez a helyzet fogadd el végre. - kiabálta egyre idegesebben, ő is elő villantotta már a szemeit.
Zavarba hozott a közelsége,  de nem mutatthattam ki ezért inkább rá morogtam.
Nate el kapta a torkom és meg szorította.
- Az alfád és a párod vagyok. Ne merj mégegyszer rám morogni. - jelentette ki parancsoló hangon.
Nem engedhetem hogy így bánjon velem. Nem egy kis kutya vagyok akinek parancsolhat ezért erőteljesebben morogtam rá.
Nate szemén harag villant át, torkomat nem eresztve csókolt meg erőszakosan mire az ajkába haraptam. Vér íze kúszott a számba. Nate hirtelen fordulva lökött az ágyra és felém állt. Kézfejével le törölte ajkárol a vért.
- Itt maradsz amíg észhez nem térsz. - parancsolta meg és ki ment.
Hallottam ahogy a zár kattant. Fel pattantam az ágyról és az ajtóhoz siettem,  próbáltam ki nyitni , de nem bírtam akárhogy rángattam. Percekig rángattam feleslegesen, mire fel adtam és sírva le csúsztam az ajtónál.
Órákon keresztül zokogtam a tehetetlenség miatt. Imbolygó léptekkel fel álltam és az ágyhoz sétáltam remény vesztetten. Az ágyon össze gömbölyödve gondolkodtam rajta hogy miért velem történik ez. Nem tudom mennyi idő  el , de egyre laposabbakat pislogva talált rám az álom.