11. Csalódás part 2

261 20 8
                                    

Gyorsan szedem a lábaim, hallom ahogy Nate a nevemet kiabálja és azt hogy álljak meg.
Egy ajtó elé érek, dühtől vezérelve nyitom ki az ajtót, de ami a szemem elé tárul az fel foghatatlan. Az a lány még mindig ott fekszik az ágyban Nate pólójában, amint észre vett félelem költözött a szemébe.
Nem mondtam vagy kérdeztem semmit, helyette sebes léptekkel át szeltem a köztünk lévő távolságot és nyakánal fogva húztam ki az ágyból karmom előhívva kezdem el lassan a nyakába ereszteni.
- Kérlek Lunám.. sajnálom... többé nem fordul elő. Ig..ér...emm. - próbál beszélni
- Igen Emma többet nem fog elő fordulni ugyanis neked nem lesz több.
- Sarah ne bántsd- hallom Nate hangját az ajtóból.
De amikor rá nézek újra elönt a düh és egy határozott mozdulattal ki tépem a torkát.
- Ha már előbb olyan jól el játszottál vele akkor most össze is takaríthatod.- néztem Nate szemébe és lassan le nyaltam a vért a kezemről miközben el sétáltam mellette.
A szobába vissza érve be zárkózotam a fürdőbe. Nem akartam senkivel beszélni. Amit Nate tett fel foghatatlan.
Levetkőzve indultam meg zuhanyozni hogy le mossam magamról Emma vérét, furcsa módon egy csepp bűntudatot sem érzek, sőt inkább öröm tölt el.
Nem tudom meddig lehettem a fürdőbe, de a szobába lépve Natet találom az ágyon.
- Beszélnünk el.- jelenti ki Nate
- Majd beszélünk az úton.- mit sem törődve vele lépek a szekrényhez és ruha után kutatok.
Amint meg találtam a megfelelő darabokat el kezdek fel öltözni.
Hangos torok köszörülést hallat Nate.
- Milyen úton?
Egy szál fehérneműben fordulok Nate felé és úgy válaszolok.
- Megyek a falkámhoz. Ideje be hódolniuk.
- Sarah mivan veled? Ez nem te vagy. - indul meg felém és kezét a vállamra teszi.
Haraggal a szemembe nézek a kezére és utána rá.
- Vedd le rólam a kezed- mordulok fel és rá villantom a szemem
Nate el veszi a kezét és védekezően maga elé tartja.
- 10 perc és indulunk.- ezzel hátat fordítva folytatom a készülődést.

2 óra múlva:

Már majdnem oda értünk, de Nate-tel egy szót sem váltottam. Próbált velem beszélgetni, de nem vagyok vele hajlandó társalogni.
Hirtelen több farkas vonyítás hangzik fel, el értük a falkát.
- Sarah nem hiszem hogy elég erős vagy most ehhez.
Rá emelem vörös tekintetem, de nem válaszolok helyette inkább vonyítok egyet.
Nem telik el sok idő, de apám régi falkája már körbe vesz minket.
- Az apám halott. Én öltem meg, és ez által én lettem az új alfa. Ha valakinek valami gondja van ezzel álljon elő és hívjon ki vagy örökre hagyja el a falkat.
Sustorgás támad fel a farkasok között, egy kis idő után csend telepedett rájuk. Vártam hogy mi fog történni, azt akartam hogy valaki ki hívjon. Meg akarom mutatni nekik hogy velem nem lehet játszani, alfa lettem és ezzel sok minden meg változott, de legfőképpen én.
Lassan mindenki fél térdre ereszkedett, kivéve egyet. Ő volt apám jobb keze.
- Luis futsz vagy harcolsz?
- Ki hívlak az alfaságért. - jelentette ki bátran.
Öröm és erő száguld végig testemen.
- Sarah.. - próbál Nate vissza tartani.
Lassan Nate felé fordulok és át karolom a nyakát hogy a fülébe tudják súgni úgy hogy más ne hallja.
- Te tetted ezt velem. Csalódtam benned. Amit most fogsz látni soha nem fogod el felejteni.- egy apró puszit leheltem nyakára és el engedtem.
Nate a döbbenettől beszélni és mozdulni se tudott.
- El fogadom a kihívást. - ejtek egy féloldalas mosolyt és át változok farkassá.
Luis sem tétlenkedik ő is farkas alakot ölt.
Egymásnak esve marjuk a másikat ahol érjük. Luis mély harapásokat ejt rajtam amit szívesen viszonzok.
Luis felé kerekedve készülök át harapni a torkát, Nate kiabálja hogy ne tegyem és hogy könyörüljek meg rajta.
Bele nézek Luis szemébe, de egy csepp félelmet nem látok benne csak színtiszta megvetés látok benne.
Egy gyors mozdulattal át harapom a torkát. Fehér bundám piros a sok vértől, de nem bánom. Én vagyok az alfájuk és meg kell mutatnom hogy meg birkózom ezzel a feladattal.
Lassan vissza sétálok Nate mellé és a gondolatban próbálok neki üzeni hogy ideje indulnunk.
Nate rám emeli a tekintetét és egy aprót bólint.
- Indulunk - jelenti ki ellen mondást nem tűrve.
A falka értetlen fejét vágva néz rám.
Nem értik hogy miért ő akar nekik parancsolni.
Be sétálok Nate mögé és vissza változok.
- Nate egy alfa és elméletileg a párom - nézek rá le sajnálóan - az ő falkája és ti mától egy falka lesztek. Az ő parancsa majdnem olyan mint az enyém.
A falka nem válaszol csak fejét hajt, újra farkas alakot öltve indulok meg haza a többiekkel a nyomomba.
Az úton sokan gondolkodtam hogy mit kéne Nate-el kezdenem.
Elszakadni nem tudok tőle mert abba belehalok. A farkasom tombol bennem mióta meg érzete rajta Emma szagát.
Nagyon sok energiába telik hogy vissza tudjam fogni.

~Otthon~

-Sarah beszéljünk- kapja el Nate a karomat és bánatosan néz a szemembe. Nate falkája és ez én falkám értetlenül néz minket, nem tudják hogy mi történik.
-Beszélgettünk volna az előtt hogy meg basztad Emma-t. - nézek rá érzelem mentesen.
-Kérlek. - fogta egyre erősebben a karom.
-Engedj el vagy téged is meg öllek úgy mint a drága baszó társad.- egy erő teljesen rántással ki szakítottam a kezem az övéi közül és be mentem.
Az ajtóból vissza fordulva szemmel kerestem Dave-et .
-Dave.
-Igen lunám?-kérdezte le hajtott fejjel.
-Keríts nekem egy szobát és Nate szobájából vidd át a cuccaim.- ezzel sarkon fordulva újra farkas alakot öltöttem és úgy indultam vissza az erdőbe.

Sziasztok!
Érdekelne e titeket olyan részek ami Nate szemszögéből játszódik? Vagy maradjon úgy hogy csak Sarah szemszögéből játszódik?
Ha tetszett a rész kérlek jelezd kommentel vagy csillaggal.
❤️❤️❤️

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: May 29 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

El ígérve Where stories live. Discover now