Miért vagyok még itt?

Szomorú sors

Akira sz.sz

Még a legelején szerető családnak indult, de minden megváltozott. Az idő rombolt és pusztított; később tönkre tette egy ember gyerekorát.

Akira szerető szülők között kezdett felnőni senki nem tudja miért, de a szülei meggyűlölték, kitagadták, az utcára dobták. 12 évesen a piacokat járva rabolt ki árusokat, vásárlókat valahogy próbált életben maradni. Ment is neki most 21 éves, 16 éves volt mikor egy bűnszervezet tagja lett. Elég fiatalon került oda, mégis száguldott fel a ranglétrán.

Milyen is valójában Akira? Nos egy magas, közép hosszú barna hajú, barna szemű hófehér bőrű fiú, mint egy porcelán baba. Csendes, de belülről szörnyeteg. Kegyetlen és nem fél emberek életét kioltani. Cigizik, iszik és néha a casino-t is látogatja. Egy tipikus maffiózó, csakhogy őt nem igen a lányok érdeklik, illetve még aszexuális. Volt már pár barátja, de mindegyik kihasználta, ezért inkább nem keres. Ha pedig szembe jön vele a szerelem, inkább elkerüli. A bűnszervezet vezetője igen óvja, sokan találgatnak mi lehet igazából köztük, de még senki nem jött rá az igazságra.

Hősünk egy nap csak mászkált céltalanul a bázison, el akarta foglalni magát valamivel, de nem tudta. Pedig sok mindenhez értett; nagyon jó kézügyessége volt ezért könnyen tanult meg pl.: varni, kötni, horgolni, hímezni, még akkor is ha ezek nem épp tipikus férfi hobbik. Ezek mellett imádott rajzolni, olvasni és zongorázni. Sokat időt töltött a könyvtárban és tanult, olvasott. 4 nyelven beszélt folyékonyan. Ha nagyon unatkozott főzni szokott. Most mégis céltalanul bolyong és próbál elfoglaltságot találni magának.

-Akira! Örülök, hogy végre megtaláltalak. Wussa keres téged azt mondta valami fontos.- mondta Kyo és elment. - nincs más választásom.- gondolta magában és indult a is meg Wussa irodája felé.

-Szervusz! Azt mondták kerestél.- lepett be a terembe.- Végre ide értél. Van egy fontos feladat, amit el kéne intézned.- Mi lenne az tudod, hogy bármit megcsinálok.- mondta magabiztosan.- Az épület nyugati részén lévő szobákba... AKIRA!- hagyta félbe a mondatot Takeo Wussa mikor az előtte álló férfi szívéhez kapva térdre esett.- nincs semmi baj! Elnézést, hogy félbe szakítottalak.- nagy nehezen felkelt és kihúzta magát.- Azonnal mond el mi a baj! Nem akarok kifogásokat hallani!- csoda volt, hogy senki nem hallotta meg a kiállítást. Olyan hangos volt főhősünk füle csengeni kezdett.- Én nem tudom, egyszer csak elkezdett fájni a szívem. Most jobb ígérem!- Nem érdekel menj fel a szobádba. A feladatot meg más .-de...- nincs "de".- zárta le a témát.

Fél órával később valaki kopogtatott a szoba ajtaján.- Gyere!- egy rövid fekete hajú fiú lépett be magasabb volt mint Akira, ami azért ritka. Illedelmesen meghajolt és köszönt átnyújtott pár aktát és egy levelet elköszönt majd ment is. Nem volt fura, hogy valakivel felküldi Takeo a szükséges dolgokat így Akira-t nem is érdekelte igazán. Megnézte a papírokat, semmi érdekes nem volt benne ezért az asztalra dobta. Felbontotta a levelet az sem volt érdekes. Alapvetően unatkozott, de mikor meghallotta, hogy a főnök hívatja már reménykedett, hogy kap valami feladatot. Erre "szobafogságra" ítélték és megint unatkozik.