Miért vagyok még itt?

Új társ

Akira sz.sz

Végre kimehettem a szobámból és újra elkezdhetem dolgozni. Az íróasztal mögött ülve próbáltam valahogy koncentrálni, máskor csak a munka érdekel és most, hogy végre dolgozhatok, persze, hogy mindenre gondolok csak erre nem. Elegem van a papírmunkából! fel fogok menni a főnökhöz és megkérem, hogy küldjön ki terep munkára, olyan bezártnak érzem magam, mint egy madár, aki csak repülni szeretne, de nem tud.

Teltek az unalmas napok. Szó szerint minden egyes rohadt nap felmentem Wussa- hoz és kértem, had menjek ki. Ma szólt fel egy csaj, mennyek az irodájába. - Igen mit szeretnél? – ültem le a székbe vele szemben. – annyi ideig nyafogtál és végre van egy munka, amit megkaphatsz. – Magamba már elkezdtem pezsgőt bontani, mikor hozzá tette – De lesz egy társad! – sokszor kapok magam mellé valakit, de általában csak hátráltatnak. Szeretek egyedül dolgozni és ezt ő is tudja, nem értem akkor miért kell mellém valaki. Egyedül is meg tudom oldani. nem akartam ezen veszekedni ezért inkább a lényegre tértem. – És mi lesz az a nagyon nehéz feladat, amit nem tudok egyedül elintézni. – Azért tudtára kellet adnom nemtetszésemet. – Fontos szerepe van a társadnak ebben a küldetésben. Te inkább csak a háttérben mozogsz, ő pedig könnyen vegyül a tömegben, ez pedig fontos, ugyanis egy ünnepségre kell beszökni. – Szóval emberek közt kell lennem juhú! Nagy boldogságom közben, azért figyeltem rá. – Neki már elmondtam mindent. Itt van ebben a mappában minden, ami kell. – nyújtotta felém az említett tárgyat.

Holnap megyünk a "pingvin bálra" már megvan a ruha meg a belépő. Fekete-fehér ruhába meg ficsúr cipőbe kell totyogni valami flancos eseményen. Takeo szeretné, ha ma megismerném a srácot, akivel együtt dolgozom. kopogást hallottam – Igen! – belépett egy rövid fekete hajú fiú sötét szemekkel. Magas volt talán nálam is magasabb pár centivel. – Szia! Én vagyok az új társad! – Nincs semmi "szia". a felettesed vagyok, elvárom, hogy úgy is beszélj velem. – utálom az ilyen életvidám, kedves embereket, akik azt hiszik, ők álnak a világ közepén. Már most nem tetszik nekem, ahogy látom, olyan szörnyű lesz a munka, mint ahogy elképzeltem vagy rosszabb. Az vígasztal az egészben, hogy csak egy napig kell kibírnom, utána ráveszem a főnököt, aztán lesz egyéni munkám.

Beszélgettünk még, letisztáztunk néhány alapszabályt, hátha így elviselhetőbb lesz vele dolgozni. Utána próbáltam aludni. Mit ne mondjak, nem sikerült. Egész este a hegeket néztem a csuklómon és azon gondolkoztam miért csináltam. Már nem emlékszem, sokszor felejtem, el mit miért csinálok vagy azt, hogy mikor. Néha azt sem tudom, hogy hol vagyok. lehet le kéne állni a káros szerekkel. Miért érdekel engem ez egyáltalán?