Eladva egy maffiának /Minsung ff/

1. Fejezet: Az új hely__4. Rész

-Jisung szemszöge-
Már eltelt 3 nap és még mindig nem jött haza Minho, egyre jobban hiányzik. Az hogy mellettem legyen érezhessem az illatát, mert az illata megnyugtat és biztonság érzetett add nekem abban hogy ha Ő mellettem van akkor nem lesz semmi. De egyet nem értek. Hogy mi ez az érzés?

Könny áztatta szemmel és remegve kelek. Megint pánik rohamom volt, de azt nem tudtam mi miatt. Nem szokott ez velem csak úgy történi. Ha álmomba történik ilyen akkor rosszat kell hogy álmodjak, de ez sem történt meg. Akkor miért? Valakik szólongatnak, de nem tudom kik, egyszerűen nem tudom kinyitni a szememet. Érzek a levegőben egy ismerős illatot. Ananász, de miért ennyire ismerős. Érzek még süti és talán banán. Ezeket még végkép nem ismertem.
-Jisung, nyugi nem lesz semmi baj. It vagyunk. -Szolt egy picit ismerős hang. Felültetek az ágyon és végre kitudtam nyitni a szemem.
Megláttam 2 nagyobb darabú kb velem egy idős fiú és egy harmadikat is, de ő nem volt akkor kigyúrt állat mint a másik kettő. Ekkor is tudatosult bennem hogy ők mind alfák és még jobban sírni, remegni és mar zsibadni is elkezdtem. Mit fognak most velem csinálni? Meg erőszakolnak és itt hagynak?
-Nyugi Jis nem lessz baj. Nem fogunk bántani. Esküszünk. -Mondta a banán illatú, és oda nyújtotta a kis úját. Ami nálunk omegáknál annak a jelképe hogy az adott személy tényleg megígéri a mondandóját. Remegve, de én is oda nyújtottam a kis újamat és össze kulcsoltunk. Remelem hogy tényleg igazat mond.

-Egyébként a nevem Seungmin ez a két lökött Bang Chan és Changbin. -Mutatott rájuk. A sütemény illatú azt Chanbinnak hívták az ananász illatút meg Bang Channak.
-Chan olyan elsősegély nyújtó itt. -Mondta Changbin. Én még mindig nagyon sírtam, de próbáltam most inkább a mondandójukra figyelni.
-Jisung figyelj ha nem nyugszol meg akkor kénytelen leszek nyugtatót adni neked. -Mondta határozottan Bang Chan.De én csak sírtam remegtem és zsibbadtam. Egyszerűen nem tudtam hogy miért is sírok most.
-Sajnálom Jise. -Mondta Chan és valamiért elkezdett nyúlni.
-Várj egy pillanatot Chan. Van egy ötletem. -Mondta Seungmin és kirohant a szobámból. Mikor vissza ért akkor valami pulcsi szerűség volt a kezében.
-Komolyan? Kreatívabb nem lehettél volna Seungmin? Egy pulóver? -Mondta neki Changbin. De én egyből meg éreztem a pulóver illatát. Ez Minho egyik pulcsija.
-Ez nem akár milyen pulóver Changbin. Ez Minho egyik kedvenc pulcsija és tele van az ő feromonjával. Ha nem is mi, de talán Minho illata igen. -Igaza volt Seungminnak tényleg megnyugtatót. Kezdtem lassabban venni a levegőn már nem remegtem nem zsibbadtam és már nem annyira folytak a könnyeim. Mostmár rá jöttem mi is volt a baj. Félek hogy Minho nem jön vissza hozzám én nem érezhetem újra az illatát és meg szeretnem ölelni, vele szeretnék újra aludni és... és talán meg szeretném csókolni. Mi ez az érzék?

Már teljesen meg nyugodtam, már sírni se sírtam. Minhonak a pulcsija, annyira jó az illata.
-N...Nem tudjátok mikor érkezik meg Minho? -Kérdeztem alig halható hangon.
-Azt mondta ha minden jól megy akkor vagy ma este vagy holnap délre itt lesz.

-Minho szemszöge-
Felkértek hogy végezek ki egy igen befolyásos embert amit nem hagyhattam ki. Kell a stressz levezetés. Igaz eleinte azért vettem meg Jisungot hogy kedvem szerint dugjam meg, de olyan ártatlan és édes hogy nincsen szívem bántani a kis cicust. Még jó hogy kaptam ezt a feladatot. Minden este rá csörögtem -direkt- Hyunjinra hogy mi van az én kis cicámmal. Elmondta hogy volt egy pánikrohama, de azt Chan, Changbin és Seungminnak sikerül lenyugtatniuk. Kora reggel már a magán gépemen ültem és csak az járt a fejembe hogy végre otthon legyek Jisie mellett. De vajon én hiányoztam neki?

Szállok ki az autóból és megyek a bejárathoz. Kinyitva azt veszem le a zakómat. Ekkor meg érzek egy eléggé rég nem éreztem. Cseresznyevirág.
-Megjöttem! -Mondom ki kicsit hangosan. 2 dübörgő lábat halok meg és mire észbe kapok már a "nyakamba" is ugrott.
-Hiányoztál. -Mondta nagyon halkan hogy inkább ne is haljam. Halottam még több léptett, de a reakció amit leadtak azon csak nevetni tudtam.
-Mi van nem látatok még ölelkezni? -Dörmögöm komoly hangommal amire vették is a célzást.
-Na milyen volt sikerült meg ölni? -Kérdezett Changbin egy balsorsi kérdést mert éreztem hogy Jis egy picit meg rezzent.
-Idióta! -Vágta fejbe Chan amin mindenki kuncogott egyet, de a kis cicus meg jobban remegni kezdett és éreztem valami nedveset a mellkasomon.
-Sss... semmi baj... semmi baj. Changbin csak... -Nyekkent el a hangom és mert hazudni meg nem akartam, de nem is akartam sírni látni.
-Csak igazat mondott... -Mondta sírós hangon és még jobban hozzám bujt. Amit nem értettem, mert az ő szemében csak egy gyilkos maffiózó vagyok. Éreztem ahogy mélyen beszívja illatom és meg... meg nyugodott.

779 szó