Eladva egy maffiának /Minsung ff/

3. Fejezet: Árulás, igazság__7. Rész

"-Kinek dolgozol? -Ordította képembe.

-M...Mi? Mi...Miről beszélsz? -Néztem rá félve, de érdeklődve.

-Tudod te azt jól..."

Mi történt Minho-val? Ő nem Minho! Nem az akit meg ismertem. Vagy ez lenne az igazi énje?
-M...Minho én tényleg ne...nem tudom miről beszélsz... -Mondtam sírva. Keze amivel lefogott egy pillanatra ellazult, de utánna ujra oda szorított.
-Akkor mond meg mégis mi közöd van az Enhypenhez! -Ezt honnan tudja? Rögtön az jutott eszembe hogy vissza akar oda küldeni.
-Ne...Ne...NE! Ne küldj vissza oda könyörgöm... -Elkezdtem újra kapkodni a levegőt és egész testem elkezdett zsibbadni.

Minho csak lesokkolódva nézet rám. Kezemet kiszabadítva húztam magamhoz és szorítottam magamhoz.
-Kérlek... -Suttogtam reménykedve hogy meg halja.
-K...Kém vagy? -Támaszkodott újra fölém és mintha bekönnyesedett volna a szeme.
-Minho... A...Arra akartak kényszeríteni... de végül megszöktem. -Mondtam és egyre jobban kezdtem megnyugodni. Minho feromonjai kezdtek lágyabb lenni ami valamiért megnyugtatott. Szemébe nézve láttam hogy a szeme egyre jobban megteltek könnyel. Egyszer csak annyit érzek pofimon valami lefojt ami nem az én könnyem volt.

-M...Minho? Mi a baj? Miért sírsz? -Kérdeztem aggódva. Nem tudom hogy miért aggódom érte, de valami azt súgta hogy aggódnom kell érte. Felült és húzott maga után. Végül mögém ült és ebben a pózban voltunk:

-Az a bajom, hogy elkövettem egy dolgot amit egy maffiában nem lehet. -Fogta meg az egyik kezemet ami eléggé jól esett, hogy meg érint.
-Mit csináltál?
-Szerelmes lettem... egy olyanba aki meg sem érdemelné meg. -Mondta és fejét nyakamba fúrta. Szerelmes volna, de ki lenne az, ki az akibe szerelme?
-De hiszen a szerelem jól. -Bíztattam hátha elfogadja érzését.
-Jisung te ezt nem értheted. Ha az apám meg tudja akkor azt nem fogja jó szemmel nézni. Már így is azt mondta... -Szorított magához még jobban.
-Mit mondott? -Nyúltam a fejéhez és elkezdtem lágyan simogatni.
-Azt hogy öljelek meg... de nem vagyok rá képes, de ha nem teszem meg akkor ő öl meg maga. Amit nem szeretnék.
-Miért nem? -Tényleg engem szeretne? Vagy csak én szeretném hogy szeressen?

-Mert szeretlek. -Mondta ki azt a szót amin nagyon meg voltam lepődve és le is fagytam. Miért szeret egy szörnyeteget aki még hozzá haszontalan.
-Miért szeretsz egy olyat aki egy szörny szülött? Miért... -Csuklott el a hangom és kezdtem pityeregni.
-Nem vagy szörnyeteg az én szememben nem vagy az. A szemembe egy cuki ember cica vagy. -Kezdte puszikat hinteni a nyakamat.
-De é... -Nem tudtam befejezni mondandómat, mert államat megfogván fordított magához és megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt hogy annál már nem lehetett volna jobban. Alsó ajkamat meg nyalta, bejutást kért számba amit óckodva, de meg adtam neki az engedélyt.

Végül levegő hiányba elvált tőlem. Szerintem a fejem bemutatta a piros legalább 12 szín variánsát.
-Mit gondolsz, adsz nekem egy esélyt? -Látván szemében a könyörgést elgondolkodtam azon lehet tényleg adnom kéne neki egy esélyt. De mi lesz ha most csak manipulál?
-Adok. De ha csak a testem kell akkor most ölj meg. -Mondtam a "feltételemet".
-Mi van akkor ha azt mondom az is. Akkor mit fogsz tenni?
-Ezt. -Fordultam meg és adtam neki egy pofont. Amin nagyon meg volt lepődve.
-Ezt most miért kaptam Jisungei?
-Azért mert megérdemelted. Nem szeretem.
-Nem használnálak ki csak a tested miatt. Nekem kell a szereteted is.

-Miho szemszöge-
Jelenleg az irodámban a papír munkát csinálom amikor is gondolataimból egy kopogás nem szakít ki.
-Gyere! -Szóltam oda és már nyitódott is az ajtó.
-Ereszen el! -Halottam meg Jisung nyüszítő hangját amire felkaptam a fejemet. Amit láttam az az volt hogy apám a hajába markolva húzza be az irodámba és közben egy fegyvert fog rá.

-Mit jelentsen ez?! -Álltam fel helyemről és rohantam oda Jishez akit idő közben a földre dobott.
-Ezt inkább tőled kérdezném. Miért nem ölted meg ahogy parancsoltam. -Üvöltötte a képembe.
-Mert nem akarom meg ölni!
-De meg ölöd! -Nyomta kezembe a fegyverét.
-Nem. -Mondtam határozottan és Jisungot felsegítettem és magam mögé húztam.
-Akkor mondj egy! Egy kibaszott okot amiért nem ölöd meg.
-Azért nem ölöm meg mert szeretem! -Apának nevezett meg csak lesokkolódva nézett rám.
-Nem vagy többé a fiam! -Kapta ki a kezemből a fegyverét és indult ki az irodából.
-Eddig sem voltam az, csak egy tárgy akit kedved szerint parancsolgattál, de most már nem. Nem fogom azt csinálni amit mondasz.

-Én csak jót akartam neked! -Fordult vissza és üvöltött rám!
-Szerinted az jó ha egy 7 éves gyereknek hogy már azt kell látnia hogy beleznek ki egy embert?! -Vágtam vissza.
-Én csak fel akartalak készíteni hogy miket kell majd csinálnod! -Ment ki én meg fordultam Jisung felé aki egyik kezével a cica fülét fogta.
-Jól vagy? -Kérdeztem aggódva.
-A fülem nagyon fáj. -Mondta én meg oda invitáltam az irodában lévő kanapéhoz hogy leüljön.
-Minden rendben van. Nem fog vissza jönni. -Húztam magamhoz közelebb és pusziltam meg fájó fülét.

-Jisung szemszöge-
Már vagy 21:30 lehetett én a kanapén aludtam Minho fojtatta a papír munkáját. Valamire felkeltem, de szememet nem nyitottam ki mert ahhoz már fáradt voltam visszaaludni meg már nem bírtam. Egyszer csak annyit hallok hogy kopognak:
-Gyere. -Mondta Minho. Ha jól hallottam két személy lépett be. Résnyire kinyitottam a szememet és láttam hogy Felix és Jeongin.
-Mit akartok? -Mondta fáradt hangon Minho, de még mindig nem nézett fel a papíroktól
-A kémekről lenne szó. -Mondta Jeongin és erre már felkapta a fejét.
-Nem Jisung az.
-Tudjuk. -Mondták egyszerre.
-Changbin utána nézett Jisung után és rájött arra hogy tényleg ott volt az Enhypennél, de nem mint alkalmazott, mint fogoly. -Mondta Felix végig azt a mondatott aminek már a gondolatától is síró görcs kerülget.
-De végül valahogyan meg szökött, de az a legnagyobb probléma hogy Jungwonék azóta is keresik. A kémek meg nagy eséllyel már el mondták Jungwonak vagy valamelyik hülyének. -Mondta Jeongin.

Én legbelül nagyon is féltem, de persze szerintem a feromonjaim kicsit kiszabadultak, de szerintem nem vették észre. Ezeket elmondván kimentek és Minho elkezdett össze pakolni az asztalán én meg folytattam az alvás színlelését amit meg magam sem tudom miért teszem. Hallom hogy már nem pakol és valahova megy.
-Mióta színleled az alvást? -Suttogta a fülembe Minho nekem meg elvörösödtem és kipattantak a szemeim.
-E...Ezt honnan tudtad? -Kérdeztem remegő hangon.
-Nem most jöttem le a falvédőről cicus. -Suttogta még mindig a fülembe.
-Gyere menjünk fürödni és utána aludni. -Puszilta meg a homlokomat és indult kifele én meg felpattantam és mentem utánna.

. . .
Várom hogy Minho végezzen a fürdéssel. Miközben várom ágyába bevagyok takarózva és szívom be a feromonját. Egyszer csak annyit hallok hogy nyitódik a fürdőszoba ajtó és Minho lép ki rajta egy szál törölközőbe.
-Minho!! -Takarom el a szememet és fordulok el fulban elvörösödve.
-Mi az cicám nem láttál még férfit félmeztelenül? -Nem válaszoltam csak vörös arcom eltakartam. Éreztem hogy az ágy mellettem bemélyed.
-Vagy talán élvezed a látványt. -Mondta fülembe.
-Nem. Vagyis de. Mármint vegyél fel valamit. -Minhonak kuncogását hallottam meg ami egyre távolabb hallottam.
-Így már jobb. -Mondta amikor vissza jött az ágyba. Én kezemet arcomtól elvéve fordultam oda hozzá.

-Azt mondtam vegyél fel valamit. -Mondta neki amikor észre vettem hogy csak egy alsó nadrág volt rajta.
-Huh... Szóval nem tetszik a felső testem?
-De... Vagyis. Ajis... -Minho elkapta egyik kezem amikor az arcomra akartam tenni és hasához tette.
-Minho?!
-Tudom hogy tetszik Jisungei. -Mondta nevemet elnyújtva.
-Minho inkább aludjunk. -Mondta és tanácsomat megfogatta én meg hozzá bújtam. Végül én egyenletes szuszogását halván engem is elnyomott az álom.

-1217 szó-