Young love //Hyunjin ff.//

2. rész

beszálltunk a liftbe, nagyon izgultam hogy hogyan fognak fogadni a többiek mégegy tagot.
-szerinted mit fognak szólni?-kérdeztem miközben Chanra néztem-
-szeretni fognak, nagyon szórakoztatóak.-mondta Chan mosolyogva-
-nem lesz fura hogy egy új tag?-kérdeztem-
-nagyon befogadóak, ne izgulj emiatt.-mondta Chan-
-ne haragudj, csak tényleg nem tudom mit csináljak, egy álmom vált valóra, megteszek mindent hogy megfeleljek mindenben. -mondtam-
-ügyes leszel ne aggódj.-mosolygott Chan majd a lift pittyent és kinyílt az ajtó előttünk-
kiléptem a liftből Chan pedig utánam.
-erre gyere.-mondta Chan ahogy elém jött és megmutatta a szobámat ahova letettük a cuccomat.
-köszönöm a segítséget, tényleg.-mondtam-
-nagyon szívesen, szólok a fiúknak, addig pakolj ki valamennyire, szólok ha gyere.-mondta Chan-
-okés.-mondtam majd Chan kiment szólni a fiúknak-
miután Chan kiment becsukta az ajtót maga után én pedig sóhajtottam egyet és kicipzároztam a bőröndömet és elkezdtem elrendezni a ruháimat a szekrénybe.
15 perc után egy kopogást hallottam az ajtómon majd Chan benézett.
-gyere, a fiúk már izgulnak.-nevetett Chan-
-nagyon izgulok Chan.-mondtam és abbahagytam a pakolást-
-nem kell, gyere gyeree.-mondta miközben nevetett és kihúzott a szobámból-
-biztos minden okés lesz?-kérdeztem-
-igeen, ne izgulj máár.-mondta Chan-
én csak néztem rá majd nevettünk.

Ahogy közelebb értünk hallottam ahogy a fiúk beszélgetnek, a táncterembe a kanapén vártak.
-na itt vagyunk, gyere.-mondta Chan és benézett a szobába majd elcsöndesült mindenki-
-itt van Jia! csönd legyen!-ismertem fel Felix hangját-
Chan behúzott magával majd ahogy beléptem a szobába elkezdtem integetni a fiúknak.
-sziasztok, Jia vagyok, az új tagotok mint már tudjátok.-mondtam izgulva-
Chan mellettem állt és mosolygott.
-gyere, ülj le és mesélj egy kicsit magadról, mindenre kíváncsiak vagyunk.-mondta Han-
én mindegyikőjüket ismerem ugye, szóval tudom ki kicsoda.
-okés.-mondtam mosolyogva majd leültem a kanapéra, Hyunjin és Felix közé, az egyik lábamat pedig feltettem a kanapéra-
-na mesélj, kíváncsiak vagyunk.-mondta Hyunjin ahogy rámnézett-
-szóval Lee Jia vagyok nemrég lettem 22, 18 éves voltam amikor Szöulba költöztem, mindig arról álmodtam hogy egyszer Idol leszek és ez az álom ma valóra vált, kiskoromban Ausztráliában éltem, 16 éves koromtól pedig Amerikában szóval beszélek Angolt és Koreait is, igazából mást nagyon nem tudok mondani, nagyon szeretek énekelni és táncolni.-mondtam mosolyogva-
-Ausztráliában éltél? Chan nem is említette. -mondta Felix-
-jaj igen, ne haragudj.-mondta Chan-
-és Amerikában hol éltél ha szabad kérdezni? -kérdezte Jeongin-
-Észak-Karolinában, azon belül Charlestonban, az Atlanti Óceánnál.-mondtam-
-nem semmi, úgy tudom nagyon szép hely. -mondta Felix-
-tényleg az.-mondtam-
-nekünk be kell mutatkoznunk?-kérdezte Hyunjin-
-semmi szükség rá, mindenkit ismerek. -mondtam nevetve-
mindenki nevetett.
-van kedved táncolni egyet?-kérdezte Lee Know-
-most?-kérdeztem-
-igen, amúgy is most lenne a táncpróbánk, el kezdheted megtanulni a koreóinkat.-mondta Chan-
-rendben, akkor vágjunk bele.-mondtam ahogy a fiúk felkeltek-
-segítünk megtanulni mindent, bármi kérdésed van kérdezz bátran.-mondta Seungmin-
-lássuk miért dícsérnek téged annyian.-mondta Changbin-
-dícsérnek engem?-kérdeztem-
-igen, szoktunk néha hallani a Traineekről. -mondta Hyunjin-
-szóval, mivel nem tudod a koreóinkat ezért válassz egy számot és táncold el azt amit ma táncoltál.-mondta Chan-
-huhh, oksi ITZY-től a "WANNABE"-t táncoltam. -mondtam Channak-
-az kemény dió.-mondta Han-
-jólvan akkor, mindenki üljön le, Jia mindjárt kapcsolom a zenét.-mondta Chan-
mindenki leült a kanapéra vagy a földre én pedig a táncterem közepén álltam és néztem magamat az óriási tükörben.
-mehet?-kérdezte Chan-
-Mehet.-mondtam-
meghallottam hogy elindul a zene majd elkezdtem táncolni, eltáncoltam és megcsináltam a végpózt és kifáradtam kapkodtam a levegőt majd meghallottam ahogy elkezdenek tapsolni.
először csodálkoztam de utána örültem és mosolyogtam.

-ez igen!-mondta Changbin-
-nagyon tehetséges vagy.-mondta Han-
-Nem rossz.-mondta Hyunjin ahogy mosolygott-
mindenki megdícsért majd ők is felkeltek és elkezdtük gyakorolni az ő koreóikat és elkezdtem betanulni őket, a fiúk tényleg nagyon támogattak, mindenben segítettek ami nem ment és kijavítottak.
20:00
-na akkor ennyi lett volna mára, ha még szeretnétek beszélgetni gyertek a közösbe(a közöst a fiúk a közös szobájuknak hívják ahol emeletes ágyak vannak)-mondta Chan-
-nagyon ügyes vagy Jia, így tovább.-mondta Felix ahogy elém állt és megfogta a vállamat-
-megölelhetlek?-mosolygott aranyosan Felix-
-még jó.-mondtam ahogy Felix átölelt szorosan-
majd elengedett az ölelésből majd megláttam a többieket előttem állni-
-gratulálok, hallottam hogy nagyon sokat dolgoztál, mindenben segítünk majd.-mondta Jeongin és ő is átölelt-
nagyon cukik voltak, mindenki egyesével megölelt és mondtak valami cukit.
ahhoz képest hogy mennyire izgultam hogy hogyan fognak fogadni, minden gondolatom elszállt és megszerettem őket.
-büszke vagyok rád.-mondta Chan és megölelt-
ahogy átöleltem elkezdtem könnyezni mert mentálisan nagyon érzékeny voltam mostanában.
-te?.. ne sírj!-mondták egyszerre és egy csoportos ölelésre jöttek-
-megfogunk védeni Jia, ne aggódj.-mondta Chan-
-nem az a baj, annyira hálás vagyok és örülök nektek, annyira nehéz volt ez a 3 év és úgy elfáradtam.-mondtam miközben töröltem le a könnyeimet-
-mi is hálásak vagyunk érted.-mosolyogtak-
még ezután letöröltem a könnyeimet.
-na srácok, menjetek fürdeni meg csináljátok a dolgaitokat aztán tali a közösben.-mondta Chan majd mindenki kiindult-
Én és Chan hátra maradtunk.
-akkor én egyedül leszek egy szobában? -kérdeztem-
-igen, a vezetőség úgy döntött mivel te vagy itt az egyetlen nő, nyilván neked is vannak gondjaid. -mondta Chan-
-engem nem zavar, nem szeretek egyedül lenni. -mondtam ahogy szomorúan néztem Chanra-
-bármikor átjöhetsz hozzám, én Hyunjinnel vagyok egy szobában, de sokszor ő sem alszik a szobában, vagy a közösben alszanak vagy valaki másnál.-mondta Chan-
-köszönöm, tényleg.-mondtam ahogy mosolyogtam-
-nincs mit köszönnöd.-mondta Chan és megölelt-
-na de menj fürdeni.-mondta Cham nevetve-
-na szép.-mondtam majd nevettem és elindultunk a szobánk felé-
mindenki szobájában van egy külön fürdő, szóval fogtam az alvós cuccom és elindultam a fürdőbe.
szóval megfürödtem, utána még egy kicsit pakolásztam majd ránéztem az időre:
21:04
*már ennyi az idő?*
úgy gondoltam elindulok a közösbe, majd megláttam a fiúkat ott ülni és xboxoztak, hangoskodtak.
a közösbe volt egy Tv, egy nagyobb kanapé amin ültek, asztal, és 5 db emeletes ágy. Ahogy beléptem az ajtón mindenki ott volt kivéve Felix és Chan.
-hellóka.-köszöntem-
-szioo, gyere ide, van kedved játszani?-kérdezte Han-
-jaj nem, én csak nézlek titeket inkább.-mondtam majd a kanapéra ültem Hyunjin és Lee Know mellé-
-te már fürödtél?-kérdezte Hyunjin-
-igen, miért? ti még nem?-kérdeztem-
-nem, mi inkább később fürdünk.-nevetett Hyunjin-
-te szoktál xboxozni? vagy bármin játszani? -kérdezte Hyunjin-
-nem annyira, viszont van egy 15 éves öcsém szóval tisztában vagyok a videójátékokkal. -mondtam-
-komolyan? hányan vagytok testvérek?-kérdezte Hyunjin-
-hárman, van egy 16 éves húgom is, én vagyok a legidősebb.-mondtam-
-A legidősebb, értem.. hát itt a legfiatalabb. -mondta Hyunjin-
-nem vicces, Jeongin csak pár hónappal idősebb.. -mondtam majd nevettünk-
-ahogy maga mondja.-szórakozott Hyunjin-
majd hallotuk ahogy az ajtó kinyílik és megláttam Felixet és Chant.
-sziasztok, Jia te is itt vagy?-kérdezte Felix ahogy közelebb jött és leült mellém-
-igen, hogy vagy?-kérdeztem-
-jól, örülök hogy itt vagy.-mondta Felix és mosolygott majd én is-
-NE MÁR!! MEGHALTAM!-kiabált fel Lee Know-
megrezzentem.
-jézusom, halkabban Minho.-mondta Chan-
-frászt hoztad rám.-mondtam-
-bocsi.-mosolygott Lee Know-
-már egy kicsit fáradt vagyok, szerintem visszamegyek a szobámba és lefekszem. -mondtam majd ahogy keltem volna fel egy kéz vissztartott-
-maradj, mindenki itt van, lefeküdhetsz itt is. -mondta Hyunjin majd elengedett-
-biztos? ez nem zavar titeket?-kérdeztem-
-dehogy zavar, pihenj csak Jia.-mondta Seungmin-
-akkor köszönöm.-mondtam majd elhelyezkedtem a kanapén, azért nem az ágyba mentem mert még szerettem volna nézni ahogy játszanak a fiúk, majd elaludtam.
hátradőlt a fejem, ezért Felix pedig a fejemet a vállára dőltötte.