Holnap

3.fejezet Mikor elvész a holnap reménye

A kocsik kerekei csikorogva hagyták el a rajtot jelző kereszteződést. Rose szíve a torkában dobogott ,mert tudta ,hogy nem itt kéne lennie és lángra lobbant benne a bűntudat első szikrája. Axel és Ry egymás mellett mentek és próbálták egymást letaszítani az útról.Egy éles balkanyar után Ryan kék autója jött ki győztesen habár így is csak a második helyezett volt.

Aj ,veszteni fognak-aggodalmaskodott Rose-és akkor mi lesz avval a sok pénzzel amit feltettél rájuk. 

Nyugi! A fiúk jó sofőrök és úgy is az utolsó egyenesbe fog eldőlni minden. -vonta meg a vállát Lia -Mi a...? -megragadta Marie karját és elkezdte lefele rángatni. 

Mi a baj? 

Semmiség csak gyere -sietett a lány,mert szerette volna elkerülni a rendőröket. Zare-hez futott  és leadta neki az infót. Ekkor ,mint egy végszóra az utolsó egyenesbe értek a versenyzők élén Ryannel ,mögötte pedig Erox Blanck bandájának sofőrje .

Héj srácok!Készülődjetek ,mert  vendégeink lesznek -nézett körbe mosolyogva Zare és Cor kezébe nyomta nyereményét-ezúttal szerencsétek volt -hajolt közel a lányhoz ,hogy a fülébe súgja

Ezútal IS !-hangsúlyozta kaján mosollyal az arcán .

Kik jönnek?-kérdezte Rose ,de Cornélia ismét válasz nélkül hagyta. Ry kocsija faralt le előttük és gyorsan bepattantak . 

Hol van Ax? -érdeklődött barátja után Lia

Fogalmam sincs a kanyar óta nem láttam -válaszolta Ry miközben bevett egy jobb kanyart és ellenőrizte a vissza pillantótükörben ,hogy nem követik .A nyomornegyed fele haladva a fények ritkultak és a város is csendesebb lett. Ryan bejárt a garázsba és néma csendben ültek a kocsiba .Cor telójának csörgése törte meg a feszült csendet.

Axel izmai a fájdalomtól görcsösen összehúzódtak. A feje zúgott ,szíve a fülében dobogott elnyomva minden más hangot. Kezei ki voltak láncolva ,csuklóját véresre dörzsölte a szorosan köré fonódó bilincs.Körülötte minden sötétségbe burkolózott és próbálta felidézni emlékeit ,de agytekervényeit nem tudta munkára bírni. Izmait megfeszítve többször is megrángatta láncait ,amik még mélyebben martak  bőrébe. A kis légmozgás émelyítő rózsaillatot szállított hozzá amitől felfordult a gyomra és aggodalom töltötte el. Nem tudta ,hogy hány óra ,nap telt el idekerülése óta ,de még azt sem tudta hol az az itt és féltette édesanyját ,húgát . Nem tudhatta ,hogy ők még legszebb álmaikat alusszák az otthon meleg falai között ,mit sem sejtve ő hol létéről.Az ajtó kinyílt és természetellenes fény világította be a kis pinceféleséget. Marcus dühtől eltorzult arca alig volt pár centiméterre a fiúétól.

-Hol a lányom?-kérdezte minden szót gondosan kihangsúlyozva. Axel pimasz mosolyra húzta száját és szembenézett a férfival.Arcán az idő ekéje mély ráncokat húzott , bőre megfakult és elvesztette ruganyosságát és itt-ott hegek szakították meg monotonságát.

-Hát nincs itt

-Nem azt kérdeztem hol nincs hanem azt ,hogy hol van-sziszegte

-Nincs kedve arrébb menni belépett a magánszférámba és igen csak zavar a maga ronda képe - pimaszkodott a srác. Marcu nem volt jó kedvében.Amióta megkapta a faxot minden idejét és energiáját a lánya keresésére fordított. Álmossága még kisebbre szűkítette a türelmének határát.Ökle támadásba lendült és gyomorszájba vágta Axelt. Arca a fájdalomtól megvonaglott ,de csak egy pillanat volt az egész és ismét megjelent a pimasz mosolya még jobban fel idegelve az előtte álló fogvatartóját

-Ha így folytatod hamar megdöglesz te szarházi-köpte le a mondat végén őt Marcus és kisétált bevágva maga mögött az ajtót és újra sötét lett a helységben.

~Eközben Tom nyaralója~

Cornélia miután megkapta az üzenetet Rosemariet Ry védelmére bízta és odaadta neki a ház kulcsát .Azóta már több ,mint két óra telt el ,de még mindig Tom nyaralójában rostokolt. Ott volt mindenki aki kicsit is számított,de nem jutottak előre. Az asztal közepén ott hevert a lap amit valaki Tom ajtajára tűzött és rajta az üzenet. Axel Marcus markába került és a lányért cserébe talán visszakapják,de arról nem szólt ,hogy élve vagy holtan. Cor ökölbe szorított markából néha egy egy vércsepp cseppent a földre ahogy körmei belevájtak húsába. Kimondhatatlan düh és félelem keveréke tombolt benne miközben magát szidta hülyesége miatt . Megmondták neki már az elején ,hogy a tagok közötti kapcsolat sosem vezet jóra ,de ezen mindig csak jót derültek Axellel egészen eddig. Szemét marták a könnyek és zavarta a kék kontaktlencse amit kötelező volt viselnie amikor gyűlés volt vagy bevetés ,mert ez kötötte őket össze. Tom felállt az asztaltól és kisétált a konyhából. Senki se ment utána ,de még csak meg sem kérdezték hová megy,mindenki el volt foglalva a saját gondolataival,terveivel. Látni lehetett rajta ,hogy tehetetlen düh emészti úgy mind a többieket .Axel egészen fiatalon került be a rendszerbe és úgy nevelte fel mintha a fia lenne ,mert neki sosem adatott meg a gyermek áldás és most őt is elveszti ha nem adja vissza a lányt. Már pedig makacssága és büszkesége nem engedte ,hogy megtegye ezt a lépést.

~Cornélia házában~

Ry és Rose néma csendben ültek egymással szembe,nem tudták mi történt ,mert Cornélia nem mondta el nekik csak megkérte őket,hogy maradjanak itt. Rose kicsit feszengve ült ,gondosan figyelt arra ,hogy semmije se lógjon ki a ruhája alól ,de Ryan távolba meredő tekintete elárulta ,hogy csak testileg van ott .

-Nyugi biztos minden rendben van -próbálta megnyugtatni a fiút ,de ő csak megvonta a vállát.Tudta ,hogy nagy a baj ,a zsigereiben érezte ,a tudatlanság dühe szép lassan körbekerítette. Tekintetét a lányra szegezte és annak minden rezdülését gondosan szem ügyre vette. Vágyott rá és normális esetben ki is használta volna a helyzetet ,de nem érezte helyesnek...most nem. Lehunyta szemeit és kezével megdörzsölte az arcát ,hogy észhez térítse magát. Zsebéből előkotorta a telefont és felhívta Tomot,de a sokadik csörgésre se vette fel. Ry idegesen dobta neki a szembe lévő falnak öreg telefonját amely sértetlenül esett le a földre. Ezért nem veszek magamnak újat. Gondolta ,de tudta ,hogy azért ragaszkodik ehhez a régi gönchöz ,mert nincs pénze újra.Meg minek is venne ,hisz sosem tudhatja ,hogy megéli -e a holnapot. Felállt ,az ablakhoz sétált és nézte a sötétbe burkolózott fákat.

~Tom nyaralója~

Cornélia megunta a várakozást,felállt.A szék lábai keservesen csikorogtak ahogyan hátrébb csúszott. Az emberek a lányra szegezték tekintetüket ,de ő nem törődve velük kisétált Tom után.

-Én nem fogok itt ülni tétlenül-kezdett bele monológjába.

-Nem tehetünk semmit.Át kell fontolnom pár dolgot és mérlegelnem kell -válaszolta,halk ,érdes hangon.

-Leszarom -dobbantott lábával Cor -Én elmegyek és kihozom-elindult ,de Tom megfogta a karját és vissza rántotta.

-Mit csinálsz? Bemész és puszta kézzel nekik mész? -nézett mélyen a lány kék szemébe .

-Van pisztolyom és végre használni fogom-mondta éllel a hangjában ,kirántotta a karját és kiviharzott az ajtón. A motor első rúgásra beindult és elviharzott. A mutató több ,mint 100 felé kúszott ,de a lányt hidegen hagyta.A rezidenciától pár utcával arrébb letette a motort és gyalog folytatta az útját. A vére adrenalinnal telt meg és szíve ütemére menetelt . A falat elérve átmászott rajta kijátszva a riasztó rendszert vagy is ő azt hitte. A kamerák végig kísérték útját és Marcus ajka gonosz mosolyra húzódott. Végre bosszút állhat kétszeresen is . Magához vette jó öreg botját , pisztolyát  és elindult a lány elé. Kevesebb ,mint öt perc múlva az útjuk keresztezték egymást. A lány szemeiben vérszomj csillogott , szőke haja ,mint egy fehér fátyol lobogott utána. Marcus előlépett a sötétből és fegyvere csövén megcsillant a holdfény. Ajkán bosszúszomjas mosoly húzódótt végig.A lány nem habozott előkapta fegyverét .

-Isten hozott a halálod helyszínén!-sziszegte a férfi

-Hell-válaszolta a lány és fegyver hangja hasított végig a nyugalmas éjszakába.