𝐝𝐞𝐚𝐝𝐥𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 | Halálos szerelem

AZ ÚT

A kocsi tele volt hátul, mindennel amit csak találtunk. Furcsa volt. Azt hittem, soha többé nem megyek vissza arra a helyre. Oda ahonnan elvittek. Azt hittem, hogy fel fogja kavarni az emlékeimet, de nem tette. Daryllel teljesen más volt. Szinte nem is gondoltam azokra az emberekre. Az aulára, a sok vérre vagy a kormányzóra. Mintha kezdene minden leülepedni, amit nem bánok. Hisz eleget szenvedtem én és a többi ember is körülöttem emiatt. Túl sokan.

Még pár kört mentünk a kis utcákban, kerestük a hasonló épületeket, hátha tudunk még valamit haza vinni. Elég sok ásót és lapátot, kapát is eltettünk, Hershel biztos tud majd egy kis kertet csinálni a börtön udvarán, hogy legyen állandó étel az asztalon. Gyümölcs és zöldség, amit már Judith is tud enni, ha megfőzzük és összetörjük neki. Hihetetlen milyen gyorsan nőnek. Olyan gyorsan nőnek fel, ha nem figyel az ember megfelelően, még az is lehet hogy lekés egy-két pillanatot a kis életükből. Az első mosoly, nevetés, szó, lépés. Minden olyan fontos. És mi mind láttuk ezeket Judithnál. Mind ott voltunk. A család.
Vagyis nem mindenki. De ő is látja valahonnan, én tudom. Figyel rám és Judithra és Carlra is. Mert mi voltunk a mindenei.

-Akkor ez ennyi volt. -fordult a kormány és már a fák közötti úton gurultunk hazafelé.
-Elég sok minden volt még ott, azt hittem, hogy több helyre is el kell mennünk.
-Mi történt ott pontosan?
-Miután Michonne képtelen volt felállni is az ágyból, nekem kellett egyedül portyázni. Egyedül kellett vigyáznom mind hármunkra.
A csendet csak az aszfalt és az egyre gyorsuló kerék hangja zavarta.
-Onnan vittek el először. Hagytam nekik. Bevallottam mindent, csak hogy Michonne biztonságban maradjon.
-Hányan voltak?
-Arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy a testvéred jól fejen vágott..
-A paraszt. -rászorított a kormányra.
-Muszáj volt neki. Te is tudod.
-Tudom.
Mindegy, hogy milyen nyugodtnak tettetem magam ezzel kapcsolatban, még mindig felfordul a gyomrom ha visszagondolok bármire is az elmúlt időkből. És mindegy, hogy kívülről mennyire láthatatlan már a heg, belül még mindig vérzem.

A fájdalom csak pár perc után tudatosult bennem, amikor a kezemet a hasamra téve meleg vér árasztotta el.
Nem akarta, hogy hamar meghaljak. Azt akarta, hogy hosszas és fájdalmas halálom legyen, ezért célzott ide. Simán végezhetett volna velem, de nem tette. Egy undorító patkány.

Arra nyitottam ki a szemem, hogy Daryl lelassított és megállt egy benzinkúton. A hely az elhagyatottnál is elhagyatottabb volt, de mégis volt benne valami ami nyugtalanított. Az ablakok és az ajtó belülről volt elbarikádozva, amivel nem lett volna semmi baj, de nagyon frissek voltak. Vagyis csak szerintem.
-Ide be akarsz menni? -felültem az ülésben.
-A benzinkutakon mindig van valami. És sosem rossz a plusz étel.
Igaza volt. De akkor sem tetszett az öltet, hogy oda menjünk be.
Kiszálltunk és lassan elkezdtünk közelíteni az ajtóhoz. Én mindent is figyeltem, mert nem hagyta a józan eszem, hogy ne úgy tegyek. Daryl is óvatos volt, míg el nem értük az ajtót.
-Minden rendben, Aly.. -látta, hogy gyorsan veszem a levegőt.
De nem tudtam megnyugodni. Éreztem, hogy baj lesz.

Lehet, hogy már elengedtem az egészet, vagy lehet, hogy nem is élek. De már nem éppen fáj. A fények is egyre halványabban égnek, és a lüktetést sem érzem tovább.

Hatalmas repedés és csattanás zökkentett ki megint az emlékképből. Elkezdte felfeszíteni a fát az ablaknál.
-Daryl, ez túl hangos.. -kezdtem szét nézni, miután meghallottam egy hörgést.
-Mindjárt kész! Pár kóborlótól ne félj már!
Közben folyamatosan neki felé dőlt a piszkavasnak amit a földön talált, hogy jobban betörjön.
Majd hirtelen Daryl másik oldaláról neki rontott egy kóborló. Én a kezemben lévő kést pedig a Daryl orra előtt dobtam el, egyenesen a halott szemébe.
-Alyssa! -húzta hátra a fejét.
-Mivan? Talán félsz egy késtől? -forgattam meg a szemem- Arra figyelj!- mutattam a kezére.
Mintha még mindig a bánya tónál lennénk. Érzed a feszültséget, az érzelmeket, de elfeded agresszióval és kötekedéssel. Ő persze mindig is hülyének nézett, de ez mellékes volt. Mint most is.
-Bazd.. meg.. -kétszer belevágott még a fába, majd felém fordult.
-Ügyes voltál. -szorítottam a számat, hogy nehogy elröhögjem magam.
-Nem vicces.
-Egyáltalan nem. -már vörös volt a fejem.
A vállamnál fogva meglökött és elnevettük magunkat mind a ketten.
-Nem is tudom, hol láttam utoljára ilyen munkát. -nézett vissza az ablakra.
-Hogy érted?
-Régen sokat csináltunk ilyet, amikor elhagyatott házakban bújtunk meg bulizni.
-Kivel?

Klikk. A fegyver hangja a hátunk mögül jött, közelről.
-Velem.
És a hang, amit bárhol felismernénk.
-Merle. -mondtuk egyszerre.
-Nem hallom az örömöt a hangotokban fiatalok.
-Mit csinálsz itt? -kérdeztem.
-Én? Aranyom, ezt én kérdezem tőletek.
-Portya. -köptem vissza.
Daryl szinte meg volt fagyva. Mondja, hogy mennyire nem érdekli őt a bátyja, de mégis utoljára akkor látta, amikor majdnem mind a ketten meghaltak. Eddig nem is tudhatta, hogy él.
-El kell innen menjetek.
-Miért? -Daryl végre megszólalt.
-Mert veszélyes most itt legyetek. Minden perc számít.
-Mégis miért?
-Rossz emberek.
-Neked hozzájuk érzéked van. -szorítottam rá a fegyveremre magam előtt, amit nem látott.
-Nem az a lényeg.
-Gyere velünk. -fordult hátra Daryl.
Nem tudtam megállni és én is megfordultam, de a fegyvert rögtön rá szegeztem.
-Azt tedd le.
-Neked lehet? Nekem nem? Milyen játék ez?
-Ha figyelnek, nem akarom, hogy azt higgyék, hogy közünk van egymáshoz.
-Kik?! -Daryl már kezdett szétesni.
-Nem számít!
-Itt nem vagy te sem biztonságban akkor, Merle!
-Látod, hogy te sem tudtál betörni ide! Igen is biztonságos.
-Nem hagyhatunk csak így itt! -vágtam rá.
-Nem hiszem, hogy örömmel látnak majd  a barátaitok.
Jó pont. Én magam se látnám szívesen minden nap. Maga a gondolat is rettenetes, de mégis csak Daryl testvére. Nem tehetjük ezt vele. Hisz én is elvárnám, hogy Shanet elfogadják, ha ebben a helyzetben lennénk.
-Nem megyek sehová, Walsh.
-Az ő döntése. -Daryl a földet nézte maga előtt.
Annyira tudni akartam, hogy mi folyik a fejében.
-Most kezdjetek el hátrálni a kocsihoz.
-Muszáj ezt? -néztem rá Darylre.
De ő már lassan lépkedett visszafelé.
Lehet megalázó volt, de csak így tudtunk visszatérni végre a börtönbe.
Vagyis csak gondoltam.

Egy lövés.

-Emlékezz Aly, ha még hallod a durranást, nem találtak el, vagy nem haltál bele a lövésbe.
-És ez mindig igaz?
-Mindig.

Most is az volt. De nem engem talált el a golyó. Nem is Darylt.
Daryl a kocsinak rántott, ő pedig elkezdte a bátyját felém húzni. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Majd rájöttem, hogy nem is a Merle fegyvere sült el. Őt lőtték meg az erdőből. A lábán találták el, nem volt nagy seb, de elég volt ahhoz, hogy ne tudjon rá állni.

Tényleg vannak itt új ellenségek.