Otthon elfelejtett otthon

2. rész

1 hónappal ezelőtt

Deanel és Sammel éppen egy szellemet vadászunk az erdőben, hát miért is ne ott, szóval Samnek eszébe jutott hogy mi lenne ha külön válnának útjaink.

Amire én rögtön nemet mondtam, egy az hogy erődben vagyunk, kettő rohadtul féltem attól a szellemtől, tehát esélyt sem láttam arra hogy elmozduljak bátyáim mellől.

Dean csak kacagva rázta a fejét, és közölte hogy maradjak mellette, Sam pedig mehet külön úton.

-Félős kislány!- Szívta a vérem Sam

-Menj a francba!- Hozzá vágtam a sapkám

-Ne kezdjétek el, könyörgöm!- Nézett ránk Dean

-Nem kezdjük nyugi!- Mondtuk egyszerre Sammyvel

-Szóval, mi megyünk keletre Sam pedig nyugatnak!- Mutatta a térképet Dean

-Szuper!- Válaszolta Sam

Sam elindult a maga útjára, és mi is Deanel, néztem körbe hátha meglátom a szellemünket de "szerencsére" nem láttam.

Egy részt megnyugtató volt hogy nem láttam, hiszen a hideg futkosott rajtam amikor láttam, ez egy női szellem volt akit kivégztek.

Szóval inkább nem is mondom el hogy néz ki, ahogy haladtunk beljebb és beljebb az erdőben, észre vettem egy fa üregében két szempárt.

Több sem kellett el sikitottam magam, és Dean határa ugrottam mire ő orra esett, majd rám nézett, én pedig csak remegve szorítottam Dean pólóját.

-Húgi! Szállj le rólam! Nem kapok levegőt!- Mondta Dean

-Én aztán le nem szállok rólad!- Szorítottam tovább a pólóját

-Szóval azt akarod itt haljak meg?- Nézett rám

-Nem, nem akarom!- Le szálltam róla

-Szóval mit láttál amitől szívbajt kaptál?- Porolta le magát

-Két szempárt! Lehet nem is egyedül van!- Rángattam Deant

-Két szempárt?- Nézett rám

Dean elnézett abba az irányba , majd kacagni kezdett, mert kirepült két bagoly.

-Ezek baglyok voltak?- Néztem rá kiakadva

-Igen!- Nézett rám így

-Utálom az erdőt, ha ennek a melónak vége, a büdös életben nem jövök erdőbe!- Mondtam dühösen

-Nyugalom kistigris!- Veregetett vállon Dean

-Én aztán nagyon nyugodt vagyok!- Mondtam feszülten

Dean csak rázta a fejét mosolyogva, és ismét elindulunk figyeltünk mindenféle, hogy még véletlenül se legyen semmi baj.

Én legszívesebben már rég visszafordultam volna, és ahogy csak bírta volna a lábam rohannék az Impala felé.

Jaj de hiányzott a drága Impala, amibe csak bezárom magam és ott talán nem bántana szellem, de még mindig nyugodtabban vagyok az Impalába mint az erdőbe.

Kb már bő 1 órája bolyongtunk az erdőbe, amikor Deant elkapta a szellem és egy fához vágta aminek következtében Dean elvesztette az eszméletét.

Én sokkot kaptam, így rá lőttem a szellemre amivel sikerült is megölni, bár sosem hagytam volna ott Deant muszáj volt mert féltem hogy nagy baja van.

Így elrohantam Sammyt keresni, hátha a közelemben van, és meghallja a kiabálásom, ám ez nem így lett, ahogy rohantam a faágak sebeket ejtettek rajtam.

Az egyik fának a gyökerében megbotlottam és elestem aminek következtében bevertem a fejem, és onnantól kezdve film szakadás.

Sammy megtalálta Deant, de még nem teljesen volt magánál, szóval Sammy azonnal vitte az Impala felé majd kórházba.

-Sammy.... Lexi ....- Mondta nehezen Dean

-Hol van Lexi?- Kérdezte Sam aggódva

-Nem....nem tudom....- Nézett Samre Dean

-Ő is meglesz ne aggódj!- Rá taposott a gázra Sam

-Fordulj vissza.....- Rántotta oldalra a kormányt Dean

-Hülye vagy?- Akadt ki Sam

-Menjünk vissza.....- Nézett rá Dean

-Előbb elviszlek orvoshoz, utána vissza megyek!- Nézte az utat

Dean nem akarta hogy előbb őt vigye Sam kórházba, szóval próbált addig az idegeire menni ameddig vissza nem fordul, de ez nem jött össze.

Engem Gabriel talált meg, majd elvitt a faházba, és szép lassan gyógyított de annyira azért nem hogy a sebeim begyógyuljanak.

Deant ellátták a kórházba, Sam pedig vissza jött, egészen reggelig keresett de sehol sem talált rám így vissza jött a kórházba Deanhez.

-Öcskös! Mond hogy megvan Lexi!- Nézett rá Dean

-Én nem találtam meg...- Mondta lehajtott fejjel Sam

-Nem...az nem lehet....- Nézett rá könnyes szemekkel

-Sajnálom Dean...- A földet nézte továbbra is

-Ott kell lennie valahol!- Sírva fakadt Dean

-Végig mentem azon a területen ahol téged találtalak meg.... De egy nyomot sem találtam!- Elcsuklott Sam hangja

-Ez az én hibám....!- Mondta Dean sírva

-Miért lenne a te hibád?- Nézett rá Sam

-Mert ha jobban odafigyeltem volna, akkor nem vág a fához a szellem...- Lehajtotta a fejét

Sam leült mellé és megfogta a vállát, próbálta megnyugtatni de ez most nagyon nem sikerült neki.

Szép lassan eltelt az egy hónap és csak kerestek engem, Gabe pedig kivitt vissza az erdőbe mintha most történt volna ez az egész , és hogy megtaláljam a faházat.

___________________________________________
Ez ilyen rövidke kis rész lett de remélem hogy tetszeni fog nektek
Puszi Lia 🩷