mámor - pogány induló

3. irigyek a csillagok

Budapest | 2023.07.17
   Amióta Marci megcsókolt, egyszerűen nem tudja le szedni a kezeit rólam. Akárhányszor találkozunk mindig megölel - ami mondjuk egyáltalán nem fura, kicsi korunk óta mindig így köszönünk egymásnak - de mintha az ölelések kicsit tovább tartanának, mintha kicsit töbször tenné a kezeit a derekamra. Rengeteg dolgot nem vettem észre Marcival kapcsolatban ami más embernek egyértelmű lenne. Ezeken gondolkoztam miközben Jázmin egy r&b beatet mutatott.
- Min gondolkozol te annyira? - fordult felém a piros hajú lány.
- Marci megcsókolt a szülinapomon.
- Visszacsókoltad?
- Igen... - suttogtam
- Akkor nem értem mi a próbléma.
- Ughhh... csak az a gond, hogy nem tudom hogy mit érzek iránta és így én se tudom hogy ő mit érez. - panaszkodtam Jázminnak
- Az lenne a legjobb opció ha megbeszélnétek. Nekünk is ez segített Andrissal.
- Jajj maradj már kussban ti ketten literálisan álom pár vagytok!
- Igen azért mert rendesen kommunikálunk. Nektek is ezt kéne tenni.
- Jó majd valamikor ráirok de most légyszi csináljuk azt amiért eredetileg átjöttem.
- Nah tehát én erre a két beatre gondoltam...

   Már este nyolc lehetett amikot Anna is hazajött és leültünk vacsorázni.
- Hallod Anna te szerelmi életeddel most mi s geci van mert én már annyi dolgot hallottam.
- Nemtom miről beszélsz. Mostanában semmi érdekes nem történt velem. - szólalt meg miközben kivette a szatyorból a kínai kaját.
- De geci most komolyan nem viccelek annyi dolgot hallottam.
- Jó de az a fontos hogy kitől. - szólt közbe Jázmin.
- Hát Marcitól, Gg-től meg asszem Szalai is mesélt valamit.
- Óoohh Peti 100% hogy hazudott néhány dologról. - válaszolt Anna - meg René is.
- Annyit hazudnak geci - Jázmin felnevetett. Ránéztem a telefonomra és rájöttem hogy haza kéne mennem.
- Anna haza tudnál vinni? - kérdeztem.
- Persze pár perc és indulhatunk!

  Pont amikot beléptem a lakásom ajtaján akkor Marci felhívott.
- Hali... miért hívtál? - kérdeztem tőle.
- Beszélnünk kéne. Minél előbb.
- Tudom...
- Már úton vagyok. Kb tíz perc. - szakította meg a vonalat. Régen volt olyan hogy csak mi ketten ültünk le és beszéltünk egy jót de úgy éreztem a ma esti teljesen más lesz.
Amikor Marcit bengedtem egyből megcsókolt. Derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Beszélni jöttél, nem? - mondtam miközben kapkodtam a levegőt.
- Ez most fontosabb. - suttogta a csókok között.
- Marci... - löktem el magamtól. - Nem akarom, hogy olyat csinálj amit majd megbánsz. - sétáltam ki a teraszra. Egy szót se szólt de ugyanúgy követett engem. Leültem az egyik székre és csodáltam a csillagos eget. Pár másodperc után Marci is leült mellém.
- Félek. - suttogtam.
- Nincs mitől - meggyújtott egy cigit
- Könnyen mondod... Marci ha most nem lenne a nővéremnek itt lakása akkor én konkrétan hajléktalan lennék.
- Miről beszélsz?
- Ugye a júniust a barátnőimnél töltöttem és amikor hazamentem akkor hát anyám megtalálta azt a dobozt és - csuklott meg a hangom. - Marci... anyám azt mondta egy senki lesz belőlem, hogy nincs jövőm. Csak azért mert már megint füvet talált a szobámban. - elbőgtem magam. Felém fordult és megfogta a kezeimet.
- Flóra... nézz rám. Remélem tudod hogy meg fogunk mindent oldani amíg itt vagyunk egymásnak. És ki a faszt érdekel hogy anyád mit mond. Mintha ő jobb döntéseket hozott volna amikor tinédzser volt. - újra csillagokat bámultam.
- Olyan szépek ma este a csillagok.
- Igen, gyönyörűek. - a szemem sarkából láttam, hogy engem bámul.

  Az este többi részés a szokásos sztorizgatással folytattuk és egy filmet is megnéztünk. A kanapén összebújva feküdtünk és valami random csatornát néztünk. Nem is figyeltünk már rá inkább csak háttérzajnak ment.
- Köszönöm hogy vagy nekem Marci. - felé fordultam.
- Én is köszönöm. Szerintem már rég megőrültem volna ha nem vagy itt. - nevetett fel. Imádtam az ilyen pillanatokat vele. Amikor csak mi voltunk ketten a Földön, senki és semmi nem zavart minket. Imádtam az ilyen nyugodt pillanatokat vele.

INSTAGRAM | kistetu_