Éjszakai parkoló (Szívtempó 1.5) │✓

•36.•

Azonnal megbánta, hogy melegítő alsóban és egy vékony pulcsiban hozta le az újabb dobozt a kocsijukba. Amint kinyitotta a panel vas ajtaját, a bőrét megcsapta az erős szél, ami majdnem vissza is lökte őt a lépcsőházba.

Napok óta tart ez az időjárás, amitől a panel hátsó része úgy néz ki, mintha egy szemétdomb lenne. A fedeles kukák felelőtlen nyitvahagyása miatt a könnyebb szemetek kiszabadultak a zöld tárolóból és most kedvükre keringenek az aszfalton és a füvön. A fák levelei a táncpartnerük, amikkel keringőt járnak.

Otília elszörnyülködik a látottakon, mialatt a kezében a nehéz dobozt egyensúlyozza a kanyarban leparkolt Skodájukhoz.

Édesanyja a lakásban éppen csomagolja össze a következő adag dobozolnivalót, hogy lendületesebben menjen ez a mai nehéz nap.
Nem sokat beszélgettek a pakolás közben, kettejük közt csak a szipogást és az orrfújást lehetett olykor hallani. Nem sírtak, de csendben gyászoltak.

A lány egy újabbat szipog, mikor a kocsi oldalához ér és igyekszik egyik kezébe áthelyezni a súlyos dobozt, miközben a felszabadított markával a zsebében lapuló slusszkulcsot fogdossa.
Nem tartozik az erős lányok közé és nem is sokszor pakolt életében ehhez hasonló helyzetben, így döcögősen tudja csak megoldani a problémát.

Mintha csak meghallotta volna a néma segélykiáltását, Zénó autója gurul be a panelrengetegbe, hogy ebben a kis közben parkolhasson le. Nem ismeri fel azonnal a lányt, hiszen csak egy pulcsis alakot lát nagy dobozzal a kezében, de mikor mellé kanyarodik, azonnal beazonosítja a barna hajzuhatagot. A szíve egy pillanatra nagyobbat dobban az eddigieknél.

Szerencséjére talál egy üres parkolót, a paneltömbük alatt, így benavigálja az alatta dolgozó gépezetet oda, majd miután ellenőrni a személyes dolgait, ki is pattan a fekete Dodge Challengeréből.
Mióta megtudta venni ezt a kocsit, a legféltettebb kincseként tekint rá. Nem is csoda, hiszen a 2015-ös szériás, SXT Plus modell egy régi álma volt. A jó barátja, Szeki be tudta neki szerezni attól a kereskedőtől, akitől régebben az ő első járgányát, a Supráját is vette, így Zénó talán örök életre a srác adósa lett. Ezt nem is bánja, mert nem tervezi magára hagyni a barátját vagy megszakítani vele a kapcsolatát.

Egy kattanás jelzi számára, hogy lezárta a kocsi, majd egy utolsó pillantást vet rá a válla felett hátranézve és már a lányhoz is siet öblös léptekkel.
Nem hiszi, hogy észrevette volna őt Otília, hiszen nagyon elmerülten próbálja kinyitni a Skodát, így zavartalanul egy lépéssel mögötte mellé áll.

- Segítsek? - szól Zénó, mialatt összefogja a kezeit a hátánál.

Otília annyira meglepődik a hirtelen jött hangtól a jobb füle mellett, hogy összerezzen és a majdnem kiszenvedett kulcsot is a földre pottyantja. Leplezetlen döbbenettel néz fel a fiúra, aki jót mosolyog a kislányos arcán, majd hogy ezt a jókedvet palástolja, lehajol a kulcsért.

- Neked is szia! - mormogja a lány, miközben a lehajoló fiút nézi.

- Bocs, nem hittem volna, hogy ennyire megijesztelek - szabadkozik Zénó, majd minden gond nélkül nyitja fel a szürke autót.

- Kicsit... el voltam gondolkozva - magyarázza a lány, mialatt beteszi a hátsó ülésre a dobozt.

A kicsi csomagtartó már tele van, így ide kell pakolnia mostmár.
Nem hitte volna, hogy ennyi dolgot kell majd a lakásból eltüntetni...

- Hova ez a nagy pakolás? - kérdezi kíváncsian Zénó, ahogy bekukkant a kocsiba és meglátja az egymásra pakolt barna dobozokat.

Otília úgy tesz, mintha valamit nagyon igazgatna az ülésen, míg a válaszán gondolkozik. Nem a megfogalmazás nem megy neki, sokkal inkább a kimondás.