Egy új kezdet

(sz7 hétfő)

Durva nap végre valami történik!

Beléptem a terembe és már ott ült Hanna. Annyit látok hogy Csilla sivítozik Hannának boldogan Hanna pedig unott fejjel köszönt. Csilla meglátott és megforgatta a szemét majd leült a helyére és telózott.
-Fhu de idegesítő ez a Csilla. Mondta Hanna unottan.
-Miért mitörtént? kérdeztem
-Csak arrol áradozik nekem hogy mennyire imádja Csabát és mondta hogy valakinek ezt az ultra fontos információt tudnia kell és szimpi vagyok neki ezért nekem sivítozik.
-Ahhhaaaa értem. feleltem
-Nincs kedved lekisérni a mosdóba? szerintem egy kicsit kócos a hajam. kérdezte Hanna.
-szívesen lekisérlek. feleltem és már indultunk is le a lépcsőn amikor valami nem stimmelt.

Sose éreztem ilyen érzést a hasamban ugy rándult össze mintha izgulnék de teljesen nyugott voltam. Aztán rájöttem hogy ma jön elősször a 12.fiú aki eddig ázsiában volt. Hát igen Shunak lefele menet találkozott a tekintete sötétbarna szeme bele mélyedve nézett az enyémbe fekete haja bevolt vasalva és bő nadrágja alól alig látszódott ki a sport cipője. Fekete bő pólóban volt és táskája egyik vállán lógótt szeme monolid haja hosszú úristen biztos valami ciki fejet vágtam nem tudom de amit éreztem nem volt normális.

Hannával eljutottunk a mosdoba és látta rajtam hogy valami bajom van.
-Neked mibajod? Valami gyerek hasba ütött a menet alatt?
-Nem! Semmi bajom! válaszoltam
-Hát jó te tudod.
Vissza mentünk a terembe és a fiú a mögöttem lévő padban ült úgy hogy Boti mellett mert már csak ott volt hely. A fiú zenét hallgatva csengőig föl se nézett.
Csilla őrült nagy sivítással megszólal.
-JAJJ NEMÁR MÉGEGY KÍNAI?!
-Csilla nem tudnál egy kicsit bedugulni mit számít hogy ki kínai ki nem? Annyira gyerekes vagy. Csúszott ki belőlem a fiúk elgezdtek huuuuuzni a fiú mögöttem föl sem nézett Csilla valamit be akart szólni de nem sikerült neki ugyan is bejött az ofő.

Az ofő fölállította a fiút és megkérte hogy mutatkozzon be.
-Cheong vagyok szólalt meg.
Láttam Csillán hogy robbani akar de az ofő megkérdezte hogy szeretné hogy becézzük azt mondta hogy hívjuk úgy hogy Martin mert úgy akarták nevezni és az még magyar név is.

Az ofő befirkantotta Martint a naplóba és kiviharzott hogy a töri tanár tarthasson törit.

Kicsöngettek és mentem volna ki Hannával az udvarra mikor egy sivító hang megszólított.
-SHU! Üvöltötte Csilla.
Mégis hogy a picsába mersz velem úgy beszélni mint a kutyával? Nem vagyok kutya mert akkor már rég megettél volna és ha még egyszer beszolsz elkürtülöm az egész világnak hogy szerelmes vagy Martinba!
-Csilla nyugodj meg! szólaltam meg.
Csilla japán vagyok nem kínai első dolog második nem eszem kutyát harmadik pedig honnan veszed hogy szerelmes vagyok Martinba? És mégis miért viselkedsz ùgy mint egy ovis? eléggé idegesítő és esküszöm hogy soha nem szólók be ha nem teszel ilyen bunkó rasszista beszollásokat nem tettem eddig semmi rosszat ellened fogod?
Csilla megvonta a vállát és elviharzott sértődötten.
-Várj Shu! Te szerelmes vagy Cheongba? Kérdezte Hanna
-Hát.... mondtam
-Naaaaaa bökd már kiiiiiii!
-Jólvan na ühüm..
-URISTEEEEEEEN! imádom! Ti vagytok a kedvenc shippem sivítozott Hanna.
-oké,oké chill!

Valaki megbökte a hátam és görcsbe rándult a hasam mert C volt Hanna elkezdett hülyén mosolyogni Cheong meg megkért hogy vezessük körbe a suliba.

Körbe mutattuk neki de amugy csak bólogatott és semmiről nem beszélt na mindegy.

Hannával gyalog mentünk haza és mivel nem volt semmi házi vagy tanulni való ezért vettünk nasikat és kimentünk a millenáris parkba fölmentünk a liftel meg nézegettük a japán halakat fura volt az a kis tó már homvágyat kelltett bennem és hirtelen meg akartam ismerni a másod unokatesóimat akikkel életemben nem találkoztam és még a nevüket sem tudom annyit tudok hogy kyotoban élnek :(

Haza mentem night routine és kèsz semmi extra.