Rainbow Mood 🌈

Oxygen (2020)

Történet:

A nagyon fiatalon árván maradt Gui-nak, a negyedéves mérnökhallgatónak, amióta csak emlékszik, keményen meg kellett dolgoznia mindenért. Mégis, ahogyan az idő megedzette, mindig halk, türelmes magatartású maradt, és szelíd mosoly ül az arcán.
Solo, a Zeneművészeti Kar elsőéves hallgatójának a kisujját sem kell mozdítania , bármit megszerezhet, amit csak akar. Pénz, hírnév, vonzó megjelenés - a fiúnak minden megvan, a mosolyán kívül. Amikor Solo édesanyja elhunyt, magával vitte a mosolyát. Semmi sem töltötte be ezt a hiányzó űrt ... egészen addig a napig, amikor meglát egy mosolygó fiút, aki egy kávézóban dolgozik. Ez Gui.
Egy este e két világ ütközik egy kis kávézóban. Egy csésze forró tejért és egy meleg mosolyért Solo minden este visszatalál a kávézóba. Gui azon kapja magát, hogy egy késő esti látogatóra vár egy csésze forró tejjel, estéről-estére.
Estéről-estére a két fiú tovább találkozik ott. Ugyanazon helyen, ugyanabban az időben, míg rá nem döbbennekk, hogy egymás lélegzetévé váltak.. Egymás szükségletévé.. Akárcsak az oxigén.

Főszereplők:

Solo: Nut Supanut Lourhaphanich

Gui: Petch Chanapoom Thenwong

Véleményem:
Bevallom, ennek a sorozatnak a nézéséhez a Pit Babe sztárja miatt kezdtem hozzá. A sorozatban nem tudtam eldönteni, hogy kedveljem vagy ne Way-t, így gondoltam megnézem ebben az alakításában is. Már az alapkoncepció is nagyon tetszett, ezért izgatottan kezdtem bele a nézésébe. A két srác mintha két különböző világból jött volna, egy azonban mégis közös bennük. Egyikőjük sem boldog. A srácokat egy pohár tej hozza össze, ami persze eben a formában túl egyszerűnek tűnhet, de sokkal több van benne, mint amit először elgondolnánk.
Solo a róla terjengő pletykák miatt magányos farkas, akihez az emberek nem mernek közeledni. Pedig csak egy átlagos srác, aki valami rosszat szenvedett el, ezért nem jön ki túl jól a családjával. Gui az egyetem mellett egy kávézóban dolgozik, ahol találkozik ezzel a nem mindennapi fiúval és olyan kötelék alakul ki közöttük, amelyre egyikük sem számított. Végre mindketten megtalálták a várva-várt boldogságot. Mintha hirtelen mindketten célba értek volna. Néha annyira jól esik a szívemnek és a lelkemnek ezek a kis "egyszerű" sorozatok. Kedvelem azokat a történeteket, amelyek nem túl bonyolultak, ellenben kellően szívszorítóak és valóságosak. Valahogy ezzel kapcsolatban is így éreztem. Kellő szomorúsággal és szerelemmel átitatott kis csoda ez, amely az első pillanattól fogva levett a lábamról. Nem egy átlagos szerelmi történet, hiszen az élet olykor nehéz és kiábrándító oldalát is bemutatja. De a két szív lassan, lépésről-lépésre egymásra talál.
Valahogy azt éreztem, hogy mindkét srác a maga módján kívülálló és magányos farkas, bár emberek veszik őket körül. Valahogy úgy fogalmaznám meg az egészet, mintha egy társaságban lennél, mégis egyedül éreznéd magad. Manapság túlságosan is igaz, hogy nagyrészt a pletykák irányítják az életünket, hiszen valakiről hallunk valamit és az alapján ítéljük meg, ahelyett, hogy megismernénk. Solo-hoz hasonlóan én is azokhoz az emberekhez tartoztam, akikről a pletykák szóltak, mégsem mert senki a közelembe jönni, én pedig sohasem értettem, hogy miért is nem akarnak barátkozni velem. A valótlan állítások tönkretehetik mások életét, főleg, ha a másik fél meg sincs hallgatva. Szerencsére Solo nem törődik az emberekkel, Gui pedig nem hisz a pletykáknak.
Ez a sorozat mindig tudott újat mutatni. Az emberek gonoszsága valahogy tényleg nem ismer határokat. Túl sokszor volt az az érzésem, hogy csak és kizárólag azért bántják Solo-t, mert nem értik őt. Nagyon nagy szüksége volt Gui-ra, aki bár nem tűnik vagánynak, de a látszat néha csal.
Kicsit idegesített Kay viselkedése, hogy amikor már jól haladnak a dolgok Solo és Gui között neki mindenáron folyton közbe kell avatkoznia. Solo barátait nagyon szerettem, akik folyton próbáltak közös pillanatokat teremteni köztük, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz.
Az egyik kedvenc karakterem Khim volt. Valahogy nagyon tudtam azonosulni ezzel a lánnyal. Kellően őrült és minden útjába kerülő pasit egy párrá boronál. (Ismerősek voltak ezek a vonások :D) A saját életében azonban nem vette észre az ajtaján kopogtató szerelmet. Ő volt nekem az a karakter, akit nagyon tudtam tisztelni, hiszen a saját egészséget is kockára tette csak azért, hogy az öccsének jobb élete legyen. Mindenkinek próbált segíteni és nem várt cserébe semmit. Egy tiszta szívű lány, akinek csak egy kis lökés hiányzott ahhoz, hogy észrevegye a körülötte ólálkodó szerelmet.
Solo sokszor nagyon önfejű, de foggal-körömmel küzd azért, ami az övé. Szerettem benne, hogy sohasem adja fel, mindig van kellő motivációja és Gui-nak köszönhetően sokkal kevesebb negatív dologgal törődik. Szerettem ezt a két srácot, úgy éreztem, hogy ami köztük van, különleges. Sokan valószínűleg már rég elmenekültek volna Solo mellől, mert valljuk be, eléggé zűrös élete van, de Gui sohasem hagyja cserben.
A sorozat sok fontos témát felsorakoztat. Mélységesen elgondolkodtató, hogy mennyire nem vesszük észre a szemünk előtt lévő nyilvánvaló dolgokat és, hogy gyakran mennyire ítélünk elhamarkodottan, ahelyett, hogy a dolgok mögé látnánk és mások irányítása helyett a saját szemünkkel győzködnénk meg ennek ellenkezőjéről. Sokszor nem könnyű elkülöníteni azt, amit mások mondanak attól, amit a saját szemünkkel látunk, mert akaratlanul, rossz szándék nélkül is elítélhetünk embereket, úgy, hogy nem látjuk valódi életüket.
Nekem Khim mellett a másik tiszta szívű lélek Kao volt, aki nem hitt a Phu körül keringő pletykáknak, inkább saját maga járt a dolgok után, anélkül, hogy megkérdőjelezte volna Phu állításait. Szerintem, amit igazán érdemes megjegyezni, hogy a múlt maradjon csak a múltban és érdemesebb a jelenre koncentrálni. Ha jobban belegondolunk, életünk során rengeteg emberrel találkozunk akik mind más-más környezetből jöttek. Mindannyian cipelünk olyan terheket, amelyekre egyáltalán nem vagyunk büszkék. Érdemes mindig csak a körülöttünk lévő jó dolgokra koncentrálni és megtalálni az élet apró örömeit, ahelyett hogy a múltbéli önmagunkkal küzdenénk. Mert a múltat nem tudjuk megváltoztatni, csak annyit tehetünk, hogy köszönetet mondunk a élet tanításainak és felemelt fejjel hagyjuk hátra azt, amit ezidáig cipeltünk, hogy teret adjunk az új, jobb dolgoknak és egy továbbfejlesztett, erősebb énnel induljunk el ezen az úton.
Reménykedtem benne, hogy Solo és Gui is hasonlóan gondolják és ennek megfelelően cselekednek. Valamiért nagyon megviselt, amikor Gui nevelő anyukája meghalt. Gui-val együtt rengeteg könnyet hullajtottam érte. Szerencsére Solo mindig ott volt, hogy támaszt nyújtson neki. A srácoknak sok nehézségen és akadályon kellett keresztülmenniük, hogy végül a szerelmük beteljesedhessen és minden addigi küzdelemnek értelme legyen.
Szerintem egy nagyon tanulságos és igazán szerethető szerelmi történet kapunk és számomra minden elképzelést hozott a sorozat.
Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor a befejező részben Solo apja örökbe fogadja a kicsi Moon-t, hogy amikor a srácok végeztek az egyetemmel ők nevelhessék tovább. Igazán túlcsordult a szívem ennél a jelenetnél.
Egy folytatásnak vagy egy különleges epizódnak igazán örültem volna, engem személy szerint nagyon érdekelt volna Kao és Phu kapcsolata is, valamint hogy Solo és Gui milyen szülők is lennének.
Ha rám hallgattok, mindenképpen adjatok egy esélyt a sorozatnak, ha eddig még nem láttátok volna, érdemes megnézni.

A sorozat 2020-ban debütált, 13 részes.

A sorozathoz tartozó előzetest itt nézhetitek meg: