Maylin Larissa Ayala egy gyönyörű szép huszonnyolc éves spanyol nő. Nem akart férfit az életében,viszont gyereket nagyon is akart. Egyedül neveli a három lány testvérét,mellette pedig a fiát is.
Reggel izgatottan keltem,ugyan is ma kezdek az új munkahelyemnél. Illetve még egy podrido hét. Bevallom,ezt már nem vártam annyira.
-MAY!-hallottam meg a középső húgom hangját,Abigailét. Szemforgatva másztam ki az ágyból és vettem fel a selyem köntösöm. Majd lementem.
Abigail a nappaliba lengette a seggét a kanapén.
-Mondjad niño estupido.-mondtam szemforgatva. Mire Abigail kinyújtotta rám a nyelvét.-Levágom.-mondtam egy gúnyos mosoly kíséretében. Reggel elég morcos vagyok.
-Csinálsz nekem kakaót?-kérdezte lebigyesztett ajkakkal. Mint egy óvódás.
-Nem miel ,csinálj szépen te magadnak. Van két kezed,nem vagy sérült hál'Istennek.-mondtam szemforgatva.
-Te odio.-mondta durcásan,bár tudom nem mondta komolyan. Fújtatva felemelte a seggét a kanapéról és a konyhába baktatott. Én pedig utána,mert valakinek meg kell csinálni a reggelit.
Sóhajtva neki fogtam.
-Jó reggelt!-bukkant fel a nagyobbik húgom.
-Jó reggelt Step!-köszönt Abigail,majd vissza ment a nappaliba a bögrével a kezében.
-Jó reggelt segglyuk!--köszöntem neki a szokásos becenevén.
-Hogy aludtál punci?-kérdezte ő is a szokásos becenevemen.
-Fantasztikusan,míg rá nem jöttem,hogy ma hétfő van.-mondtam fújtatva,mire felnevetett.
-Mamá!-hallottam meg a fiam hangját. Ajaj,jön a kisördög.
Jó na,viccelek. Nála cukibb,megértőbb,nyugottabb,okosabb gyerekkel még nem találkoztam.
-Szia mi hijo!-köszöntem mosolyogva,majd oda jött hozzám és átölelte a derekam. Majd leült az egyik bárszékre.
-Hogy aludtál Titi?-kérdezte Stephany az unokaöcsét.
-Jól,de még aludtam volna.-mondta szemforgatva. Mire felkuncogtunk.
-Step,felkeltenéd kérlek Soniat?-kérdeztem a lány felé fordulva,aki csak bólintott,majd felment a lépcsőn.
Sonia a legkisebb és aki a legjobban különbözik tőlünk. Anyám barna hajú volt és barna szemű,ahogy mostohaapám is. Na de akkor hogy lett Sonia szőke és kék szemű? Egyszerű a válasz,félre dugott. Bár a kislány egy igazi tünemény,szóval nem panaszkodhatok.
-Szia May!-köszönt édesem a húgicám,mire elmosolyodtam. Majd átvettem Stephanytől.
-Hogy aludtál mi pollito ?-kérdeztem mosolyogva. Majd egy kézzel tettem mindenkinek ki reggelit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Két féle reggelit szoktam csinálni,mert van aki a sósat szereti enni reggel,de van aki az édest. Na de van aki mindkettőt,mint például én.
Egyébként volt gyakorlatom,azzal ,hogy egy kézzel csinálok mindent. Volt gyakorlatom Thiannal is és Soniaval is,bár mindig is szerettem meg szeretem,mikor a karjaimba tarthatom őket. Bár Thiant már kevésbé,ő már nagy fiú. Az az igazság,hogy nem bírnám el ,de szerintem már ő sem szeretné,hogy az ölembe vegyem.
