Maylin Larissa Ayala egy gyönyörű szép huszonnyolc éves spanyol nő. Nem akart férfit az életében,viszont gyereket nagyon is akart. Egyedül neveli a három lány testvérét,mellette pedig a fiát is.
Az éjjel csodálatos volt. Tele volt lágy érintésekkel,élvezettel. Viszont nem volt helyes kicsit sem. Így döntenem kellett.
Hajnalban kimásztam Elian mellől és a szobámba vettem az irányt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Gyorsan magamra kaptam egy fehér felsőt,egy fehér nadrágot és egy virágos cipőt. Rájöttem,hogy hideg van,kint így magamra vettem egy szőrmés kabátot is. Összepakoltam a bőröndjeimbe és a Prada táskámba is pakoltam pár cuccot. Majd a szemüvegemet még felvettem.
Ezután átfutottam Thianhoz,aki még vígan aludt. De muszáj volt felkeltenem.
-Thian,kicsim! Kelj fel!-keltegettem halkan,miközben simogattam a haját. Lassan-lassan kinyította a kék íriszeit,majd érdeklődve nézett rám.-El kell mennünk.-mondtam elcsuklott hanggal.
-H-hova? Mammà,én nem akarok elmenni.-mondta könnyes szemmel,mire megszakadt a szívem.
-Mi pequeño hijo,muszáj. Kérlek készülődj gyorsan!-mondtam neki könnyes szemmel,majd nyomtam a homlokára egy puszit.
Aztán elment készülődni,én pedig bepakoltam neki is. Pár perc múlva kijött a fürdőszobából készen.
-Thian,vegyél fel kabátot is! Hideg van kint!-utasítottam,mire csak megforgatta a szemét. Nem szokott így viselkedni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután minden megvolt elindultunk vissza sem nézve.
8 hónappal később
Nyolc hónappal ezelőtt változott meg fenekestük az életem. Elköltöztem a fiammal Dániába a nagynénim mellé. Rá egy hónapra kiderült,hogy babát várok. Ráadásul kisfiút. Thian már nagyon várja,hogy megszülessen a kisöccse. Viszont Eliannak azóta nem beszéltem. Sokáig keresett,viszont én számot cseréltem és csak Domenicaval tartom a kapcsolatot. Sőtt néha ellátogat hozzánk és képzeljétek,összemelegedtek Raullal. Egyébként a húgaim miután elmentem,rá egy hátre jöttem utánam.
-Mammà!-kiáltott a kisfiam a szobájából,mire nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és felvettem a papucsom. Nehezemre esik a járkálás,de érthető. Hiszen már az utolsó előtti hónapban vagyok.
-Igen kicsim?-kérdeztem tőle,mikor bementem a szobájába. A gépje előtt ült és játszott valami játekkal.
-Kaleb írt,hogy leszállt a gépjük.-mondta,mire izgalomba kerültem. Gyorsan -csiga tempójára- futottam be a szobámba készülődni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy lenge,világos kék ruhát kaptam magamra és egy fehér szandált. A fülembe tettem fülbevalót és késznek nyílvánítottam magam.
Pár perc múlva csengettek,így nagy lázba mentem ajtót nyítni. Mikor kinyítottam az ajtót,rögtön megölelte a derekam Kaleb. Mire mosolyogva fontam köré a kezem.
-Szia kincsem! Nagyon hiányoztál!-mondtam könnyes szemmel. Hülye hormonok.
-Te is nekem madrina!-mondta mosolyogva.
-Na de fuss fel és szólj Thiannak,hogy itt vagytok!-utasítottam a gyereket mosolyogva,mire izgatottan futott fel az emeleten.
-Hát szia kedvenc nagymamim!-mondta vigyorogva Domenica. Majd félvállal átölelt. A másik kezében Melina volt,illetve vigyázott a hasamra is.
-Sziasztoo mis queridos!-mondtam mosolyogva. Majd Melinanak adtam egy nagy puszit,mire édesen felkuncogott.-Gyertek beljebb!-mobdtam,majd elálltam az ajtóból ők pedig besétáltak.
Közben lejött Kaleb és Thian is,így letelepedtünk a nappaliba beszélgetni. A fiúk egy idő után megunták ,így elvonultak játszani.
-Hogy van Elian?-kérdeztem szomorú mosollyal.
-Még mindig nincs jól. May,ez rohadtul nincs jól!-fakadt ki Domenica,mire meglepetten néztem rá.-Joga van tudni,hogy az ő babáját hordod a szíved alatt.-mondta sóhajtva. Mire elkezdtem bámulni a kezeim.
Igaza van,de akkor is félek. Nagyon félek.
Majd hirtelen csengettek,mire meglepetten néztem. Senkit se vártam.
-Sajnálom!-motyogta maga elé nézve Domenica,majd bármit is szólhattam volna,nyílt az ajtó és bejött rajta Elian.
Kifutott a vér az ereimből,ő pedig csak az arcomat bámulta,aztán a hasamat is,mire oda kaptam a kezem.
-Hát igaz.-suttogta maga elé. Majd sírva a nyakamba borult,mire és is könnyes szemmel megöleltem.
Pár perc múlva helyet foglaltunk a kanapémon,ahonnan rejtélyes módon Domenica és Melina eltűntek.
-Figyelj May,én elváltam Melissatól. Illetve kiderült pár dolog amitől eldobom az agyam. Az az egyik.-mondtam,miközben lenézett a hasamra.-A második meg ez.-mondta,miközben a kezembe nyomott egy lapot.
Az állt a lapon,hogy Thian vérzserinti apja Elian 99,9%-ban.
-E-ez hogy lehetséges?-kérdeztem daddogva.
-Pár évvel ezelőtt Melissa akart gyereket,viszont nem sikerült egyszer sem. Így elküldött orvoshoz és valószínüleg elkeveredett AZ ONDÓ.-mondta nevetve,mire csak a fejsmet ráztam.
-E-ezt azonnal el kell mondani Thiannak.-mondtam mosolylogva.-THIAN!-kiabáltam fel az emeletre,mire pár perc múlva lejött a fiam.
-Elian bácsi?-kérdezte meglepetten.
-Gyere ide.-mondta neki mosolyogva,majd leült közénk.
-Drágám,mondtad pár napja,hogy megszeretnéd tudni,hogy ki az apád.-mondtam mosolyogva,mire a fiú csak bólintott.-Kiderült,hogy Elian az apád.-mondtam,mire lefagyott a gyerek.[...]
Pár óra múlva minden jó volt. Thian apának hívta Eliant,illetve beszélgettünk a férfivel a babáról is,aki a hasamba lapul. Arra jutottunk,hogy megpróbáljuk együtt és,hogy vissza költözök Barcelonaba
