Maylin Larissa Ayala egy gyönyörű szép huszonnyolc éves spanyol nő. Nem akart férfit az életében,viszont gyereket nagyon is akart. Egyedül neveli a három lány testvérét,mellette pedig a fiát is.
Én egy fehér egybe ruhát vettem fel,aminek hosszú volt az újja. Aztán felvettem a fehér tűsarkúm. A sminkemet nem túloztam el,csak egy natúr smimket csináltam és a hajamat pedig begöndörítettem. Felvettem egy fülbevalót,órát,két karkötőt,egy gyűrűt és a kedvemc napszemüvegem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sóhajtva vettem tudomásul,hogy nem ihatom meg nyugodtan a reggeli kávém,így eltettem a termoszomba és elindultunk.[...]
Éppen nézegettem át a terveket ,amiket majd át kell adjak Mr. Reyesnek,mikor szólt,hogy menjek az irodájába.
Mikor bementem csak nézett rám,végig nézett rajtam. A szeme elidőzött a csupasz combjaimon,mire elpírultam. Tudom,hogy ez nem helyes. Viszont túl nagy a kísértés.
Mikor már kínossá kezdett válni a tekintete,megköszörültem a torkom,mire elkapta a tekintetét,majd a szemembe nézett. Én pedig közelebb sétáltam az asztalához.
-Mr. Reyes,meghoztam a papírokat amiket kért. Illetve jöttem szólni,hogy nem sokára kezdődik az online meetingje. Vegyek részt én is?-kérdezte semleges arccal.
-Megkérném szépen Maylin.-mondta mosolyogva.
Majd kifele vettem az irányt,viszont megszédültem és,majdnem elestem volna,ha a férfi nem fog meg. Nagyon rosszul éreztem magam,majd leültetett a kanapéra.
Oda szaladt a cégestelefonhoz,majd beleszólt.
-Dayan,azonnak hozzon fel egy pohár vizet!-mondta idegesen,majd letette és vissza szaladt hozzám.-Maylin,hogy érzi magát? Mi történt?-kérdezgetett kétségbeesetten. De én egyszerűen nem tudtam neki választ adni.
Tíz perc után helyre jöttem valamennyire,majd csörgött a telefonom. Domenica hívott.
-Szia Nica!-köszöntem neki vidáman,régóta nem beszéltem vele. Viszont csak szipogást hallottam és dörömbölést.
-K-keresztanya,apa nagyon rosszul viselkedik. Kérlek ments meg!-hallottam meg Kaleb kétségbeesett hangját,mire megállt a szívem. Mr. Reyes pedig csak kérdezgetett,hogy mi történt.
-Mi ahijado, jól figyelj rám. Fogd Melinat éy bújjatok anyukátok szekrényébe,tudod,ahol betudod magadat zárni. Ott van egy fegyver is,ha nagyon muszáj használd. Azonnal indulok értetek.-mondtam felállva Mr. Reyes kanapéjáról. Mire abban a percben a férfi is felugrott.-Maradj a vonalban.-szóltam oda a kisfiúnak,közben átmentem az irodámba és elvettem a táskám.
Majd futottam is a kocsimhoz. Gyorsan bepattantam,majd bármit is szólhattam volna, Mr. Reyes bepattant mellém,mire érdeklődve néztem rá.
-Indulj.-sürgetett a férfi,majd fogta a telefonját és a füléhez emelte.-Szia Paul! Helyzet van,szólj Marionak és Adriannak.-mondta szigorúan az utat nézve.
Rákérdeztem volna,hogy mi a helyzet,de inkább azzal foglalkoztám,hogy időbe oda érjek a barátnőmhöz.
-Hova kell menjünk Maylin?-fordult felém idegesen ,mire lediktáltam beki a címet,ő pedig a férfinek akihez beszélt.
Lassan oda értünk ,viszont egy utcával arrébb parkoltam le,hogy ne lássák az őrök.
-Jöjjön utánam!-szóltam oda Mr. Reyesnek,majd kiszálltam a kocsiból. Viszon rájöttem,hogy jobb lenne átcserélni a magassarkút egy cipőre.
Így kivettem a csomagtartóból a cipőt és a lábamra húztam,a férfi csak árgus szemekkel nézett rám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mi van? Így kényelmesebb.-vontam vállat,majd elkezdtem futni,a férfi pedig utánam.
Lassan oda értünk a helyhez,amit mi fedeztünk fel Domenicaval. Már akkor érezte,hogy lesz valami baj,így kerestünk egy helyet,ahol észrevétnül járkálhatunk ki és be a házba.
Mikor bemásztünk a búvóhelyen a nappaliba érkeztünk. Brandon sehova sem tett kamerát,úgy könynű dolgunk volt.
A házba pedig felvolt borítva,sok kép összekarmolva.
-Jézusom.-bukott ki a számon,majd könnyes szemmel,mentem oda Domenicaek szobájába.
Bevolt zárva az ajtó,nem tudtam kinyítni hiába ráncigáltam.
-Menj arrébb.-suttogta a férfi. Majd elálltam az ajtótól,hátrébb ment és neki futásból betörte az ajtót.
Az én egyetlen drága barátnőm a szoba közepén feküdt véresen,meztelenül és megbecstelenítve. Sírva rohantam oda hozzá,majd öleltem meg. Eszémetlen volt.
-Ma-Maylin.-suttogta kábultan.
-Igen,kicsim. Itt vagyok,nem lesz semmi baj.-mondtam sírva,miközben a haját simogattam.
-Maylin,hagyd.-mondta a férfi,majd elhúzott tőle. Mr. Reyes felvette az ölébe.
-Várjon.-kaptam utána,majd lehúztam az ágyról egy plédet és a lányra terítettem.
-Maylin,a gyerekek.-vílágosított fel a férfi,mire bólogattam és a szekrényhez mentem.
-Kaleb,kicsim itt van keresztanyu!-mondtam lágyan,mire hallottam,hogy kattant a szekrény és kinyílt.
Ott ült Kaleb kisírt szemekkel és védte Melinát. Újra belekezdtem a sírásba,majd Kaleb a nyakamba ugrott.
-Jól van miel,itt vagyok! Többet nem bánthat titeket senki!-mondtam határozottan.-Kaleb,te fogsz előttünk menni. Én az ölembe veszem Melinat. A bácsi pedig anyát,és elviszünk innen titeket! Soha többet nem kell vissza gyertek!-mondtam,mire könnyes szemmel elmosolyodott.-Most pedig nyomás.-mondtam,miközben felvettem az ölembe a kislányt.
Nagy nehezen kijutottunk észrevétlenül,aztán pedig a férfi betette hátra Domenicat. A volán mögé akartam ülni,de valaki megakadályozott.
Kalebet muszáj volt az anyósülésre ültetni. Én pedig hátra ültem Melinaval az ölembe. Majd Mr. Reyes hívni kezdett valakit.
-Raul,ne menj a házhoz. Eljöttem már onnan,viszont fogd a a lányomat és hozd a faházhoz. Illetve szólj mindenkienk és mond,hogy pakoljanak.-mondta ellenállás nem tűrőn,majd letette.
-Ma-maga mit csinál?-kérdeztem daddogva.
-Maylin,kedves...tegezzük egymást,hívjon Eliannak. Hiszen kalandos évek várnak ránk.-nézett rám vigyorogva a visszapillantó tükrön keresztül.
