Barbie az Igazi Világba lépve sok-sok új dolgot fedez fel magáról és a földi életről is. Köztük azt is, hogy Ken miért nem tudott kilépni a barát zónából. Igen, ez a Barbie más Barbie-kat szeret. Na de hogy jön rá erre, és vajon sikerül-e megtalálni...
Narancssárgaszínű darabkás hányadék fröccsent a betonra, még ki lehetett venni benne a pizzafalatokat, melyeket Barbie kapkodva tömött magába. Rekeszizma ütemesen préselte össze gyomrát, undok kuruttyoló hangot hallatva, ahogy újabb adag vodka próbálta megtalálni szabadságát a külvilágban.
Mindeközben, ha valaki pont ott állna mellette, és oldalról szemlélné Barbie-t, csak annyit láthatna, hogy derekát a kocsma falának támasztva kecsesen előrehajol, keze óvatosan a hasára simul, mintegy vigasztalóan, miközben szőke hajkoronáján az utcalámpa fénye úgy ragyog át, hogy glóriát rajzol a feje köré.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És egy újabb csattanás a betonon. Hát ebben már kevesebb volt a pizza, ellenben több a vodka. Barbie felnézett, megtörölte a száját. Ez a törlés azért nem sikerült annyira jól, mint szerette volna, mert szegény, drága Barbie-ban még mindig több volt az ital bent, mint amennyi kint, ezért inkább egy kis felöklendezett pizza arcon elmaszatolási folyamatba torkollott a próbálkozás.
Sóhajtott egy isteneset. Majd még egy adagot kilökött, és ez már úgy spriccelt belőle, mint tűzcsapból a vízsugár. Annyi különbséggel, hogy ez nem víz volt.
Bár Los Angeles egy viszonylag külvárosi utcácskáját választotta lerészegedése színhelyéül, azért hébe-hóba megfordultak emberek a környéken. Ha más nem, a kocsmából kitévelygő dohányzó pasasok, akik tőle tisztes távolságban ácsorogtak a kukák mellett, vagy az a párocska, amelyik pont jól időzítette a bormámoros andalgását, így SugárBarbie nem lőtte le őket a lézerágyújával.
Barbie ezután úgy érezte, hogy már csak félig van szüksége arra, hogy a fal megtámassza őt, és már csak korlátozottan forgott vele a világ, ezért megint felnézett. Próbálta volna kivenni az eget szegénykém, de a szmog még ezen a részen is tekintélyes vastagságú fátylat borított a tájra. Ahogy hunyorogva forgatta a fejét, annyit ért el, hogy most már akkor is a piros-sárgán villogó cégért látta, ha a vak eget próbálta fürkészni.
És sírva fakadt.
Ahogyan a nagykönyvben meg van írva, szépen végigcsúszott hátával a téglafalon, és leroskadt a betonra.
Szerencsére azért elég hajlékonysággal áldotta meg a Mattel, és ahogy így félig leguggolva lezuttyant a járdára, éppen csak a rózsaszín csizmáinak az orra ért bele abba, amit néhány perccel ezelőtt a betonra pakolt. Így zokogott tovább. Vagy mondhatnánk azt is, hogy bömbölt, mint egy csecsemő. Vagy artikulálatlanul ordított, és közben kenegette az arcán széjjel a hányásdarabokat, az orrából kiliffenő takonnyal, a könnyekkel és a kezére ráragadt hajszálakkal. Szóval ez volt Barbie. Sztereotipikus Barbie a nagyvilágban töltött másfél hete után.
2.
Talán már a kedves olvasó is kitalálta, hogy nem annyira sikerült jól Barbie-nak az elmúlt másfél hét, mint amennyire gondolta, mikor megmutattam neki, mire számíthat majd az emberi létben. A szenvedés belülről valóban jobban megviseli az embert, mint amikor kívülről látja azt. De elég a bölcselkedésből, Rut.
