Domino (straykids ff.) BEFEJEZETT

22

Mivel Jisungék nem érték el Felixet telefonon, úgy döntöttek, hogy elmennek hozzá. Ám volt egy bökkenő. Egyikük sem tudott vezetni. Így hát Jisung elhatározta, hogy felhívja Minhot. Az idősebb elsőnek nem értette, hogy a mókus arcú miért hívja őt este tíz órakor. Azt gondolta, hogy Jisunggal van valami baj, így hát az első csöngetésre felvette. Jisung összetört, remegő hanggal szólt bele.

- Minho! Kérlek gyere el a házamhoz, nagyon fontos! Felixhez el kell jussunk de nagyon gyorsan, mielőtt még késő lesz! Kérlek gyere gyorsan! - hadarta, miközben meg-megremegett a hangja. Úgy érezte, menten elsírja magát.

- Miért? Mi van Felix-szel? - kérdezte aggódó hangon a vonal másik végén lévő személy.

- Changbin egy fasz volt, és megcsalta, és Lix tudod hogy túl gondol mindent! Elkezdte magát hibáztatni mindenért, és félünk hogy megöli magát! - ennyi kellett. Jisung elsírta magát. Jeongin próbálta nyugtatni.

- Hyung, kérlek gyere gyorsan! - kérlelte Seungmin.

- Máris indulok! 5 perc és ott vagyok! - mondta Minho, miközben beindította az autóját.

Ahogy mondta Minho, 5 perc és ott volt. Beszálltak a járműbe, s míg Seungmin navigálta az idősebbet, Jeongin továbbra is nyugtatgatta Jisungot. Minhonak megszakadt érte a szíve. Nem mert ránézni a kisebbre, mert félő volt, hogy ő is elsírja magát. Nem értette, hogy ez a szörnyűség miért velük történik meg. Pontosabban, hogy miért Felix-szel.

Hogy tehette ezt Changbin? Tudja, hogy Felix milyen. Ismeri. És mégis. De miért? Felix olyan fiatal még. Előtte van az élet. - ezek a gondolatok cikáztak a fejében út közben.

Mikor odaértek, Minho még le sem állította az autót, Jisung azonnal kirontott onnan és szaladt be a házba. Mögötte Seungminnel, Jeonginnel és Minhoval.

A házban hangos női sírás visszhangzott. Ez az anyukája - gondolta magában Jisung.

Olyan gyorsan rohantak fel az emeletre, amilyen gyorsan csak tudtak. Egyenesen Felix szobájáig. Mikor odaértek, az édesapja telefonon beszélt (valószínűleg) a mentősökkel. Az édesanyja összerogyva sírt a földön a fia mellett. Szörnyű látvány volt. A világoskék szőnyeget belepte a vér, rajta Felix feküdt. Szeme piros, duzzadt volt a sok sírástól. Szőke haja belelógott könnyekkel teli arcába. Jobb kezében egy pengét tartott, bal kezén egy mély, vérző vágással. Mellette sok kicsi vágás volt, valószínűleg régebbiek.

- FELIX! ÚRISTEN! - ordította Jisung elsírva magát, és rögtön rohant oda mellé, és keservesen zokogva lerogyott az anyuka mellé. - Miért?! Miért?! Miért?! - ismételgette.

- Kicsim, kérlek nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz. - ment oda Minho, és átkarolta az összetört, kicsi testet. A kisebb szorosan átölelte, fejét párja nyakába fúrva. Ott zokogott tovább.

Seungmin összetört, könnyes szemekkel állt az ajtónál. Nem mert bemenni. Nem akarta így látni legjobb barátját.

Mellette Jeongin szipogott. Aztán eltört a mécses. Nem bírta tovább. Sírva hullott le a földre. Seungmin felemelte onnan őt, és szorosan magához vonva, gyengéden simogatta a hátát.

Kintről hangos sziréna hallatszódott. Nagy villogással jött, az apuka a rohammentőket hívta. Pár másodperc múlva az ajtó hangos csapódással nyílt ki, és két mentős jelent meg. Minhoék és az édesanya arrébb mentek, helyet adtak a két férfinak, akik azonnal a hordágyra rakták a szőke, eszméletlen fiút.