Raven éjfélre elérte Tündérhon határát. A máguskirály eleresztette a Hollót, és gyalog folytatta az útját. A kopasz fák ágai között éber faőrszemek őrködtek, akik minden neszre a hang irányába szegezték az íjukat. Zöld ruhájukra száraz levelek és törött gallyak tapadtak. A fák ágain szentjánosbogár mécsesek égtek, ezzel világították meg a sejtelmes éjjeli ösvényt. A máguskirályt, amerre ment, a faőrszemek követték tekintetükkel. Bár Raven felkeltette a tündérkatonák figyelmét, azok mégse lőttek. Raven elérte az útelágazást, ahol az egyik tündér leugrott a fáról, és megállt előtte.
- Most nem lépheti át Tündérhon határát! Ashera jelenleg nem fogad látogatókat.
Raven ránézett a fiatal tündérre, aki alig lehetett idősebb Lusciniánál. Szőke haja alatt kék szemek lapultak, melyeket sötétkék tetoválás keretezett.
- Gyerek vagy még, ne üsd bele az orrod a királyok dolgába! – jegyzete meg a Hollómágus.
- Akkor mondom másképp! Nincs olyan helyzetben, hogy tárgyalhasson a királynővel!
Raven annyiban hagyta a vitát.
- Jó, akkor legalább szállást adjanak éjszakára!
A faőrszem bólintott, társai közben leereszkedtek a faágakról.
- Ezt az embert már láttam. – mondta az egyik férfi. – Nem ártott már akkor sem senkinek, nyugodt szívvel beengedhetjük.
A lánygyermek félreállt az útból.
- Fog még emiatt főni a fejed, Filemon! – sziszegte a férfi után.
- Hallgass, Stormy, különben többet nem őrködhetsz velünk az éjjel! – dörrent rá Filemon, aztán Ravenhez fordult. – Ne foglalkozzon azzal a csitrivel nagyuram, mert összevissza beszél.
Stormy nyelvet öltött a távozó Filemon után, aztán visszamászott a fára.
Ravenék elérték a nagy kaput, és a faőrszem kapitány beengedte. A máguskirály szeme előtt feltárultak a kis ösvények, melyek a fákba vájt odúkhoz vezettek. Filemon megmutatta az egyik üres házat, és Raven belépett. A faodú belseje barátságos volt, és nagyon meleg. A forróság ellenére az ágyra vastag dunyhát húztak, azt mondták, hajnalban nagyon lehűl a levegő.
- Megfelel, méltóságos úr? – kérdezte Filemon.
- Rendben van. – biccentett Raven, aztán elköszönt a faőrszemtől.
A kapitány meghajolt, aztán sietve visszatért az őrhelyére. Raven levette a palástját, aztán bebújt a paplan alá. Bár hosszú utat tett meg, mégse jött álom a szemére. A holnap aggasztotta, mikor Ashera elé kell állnia. Nem mintha félt volna a tündérkirálynőtől, de sehogy sem találta vele a hangot, már korábban sem. A máguskirály lerúgta a takaróját, és kilépett a fedetlen égsátor alá. A Kolibri hatalmasra tátott csőrrel ragyogott, nyomában már a Róka sejlett fel halványan. Két kiváló tündérkirálynő csillagjegye volt ez. Az egyik még Arianrhodé, a másik Asherájé. Raven csak remélni tudta, hogy Luscinia ugyanilyen leleményes és okos uralkodó lesz, mint elődei.
Az egyik bokor mögül halk nesz hallatszott, aztán az ösvényen váratlanul megjelent April. Raven a feleségére nézett, aki fehér hálóköntösben állt meg a holdfényben. A Sasfióka rámosolygott férjére, és közelebb húzódott hozzá.
- Azt hittem, később jössz. A hónap végére vártalak.
- Tudod, hogy nincs annyi időm már. Te magad olvastad ki a jóslatot, Tadgh pedig megerősítette.
YOU ARE READING
A Holló hatalma
FantasyA Raven trilógia a végéhez közeledik... Ebben a kötetben Raven rájön, hogy felesége félig tündér, félig mágus. Innentől két dolog vezérli. Megmenteni a házasságát minden áron, és békét teremteni a mágusok és a tündérek között.
