Subnautica a mélység titkai

Rendhagyó reggeli (Ne olvasd evés közben!)

Miután felébredtem nem túl pihentető alvásomból újabb útra indultam. Ám mielőtt bementem volna a vízbe megszólalt a PDA.

PDA: Megnövekedett helyi sugárzási szint észlelve. A tendencia egybevág az Aurora hajtómű magjának sérülésével, amit a becsapódás ereje okozott.

- Ez nem jelent túl sok jót...

Ezek után nem maradt túl sok kedvem úszkálni, meg hát baromi éhes is lettem.

- Na nézzük mit tudsz kukucskáló!

Odaléptem a fabrikátorhoz.

Fabrikátor: A fabrikátor megfőzi a kis organizmusokat, miközben megszabadul a vázrendszertől, testnedvektől és belső szervektől, így téve alkalmassá az emberi fogyasztásra.

- Jó tudni.

- Mondtam miközben a fabrikátor mondta tovább.

Fabrikátor: Főtt kukucskáló: Fehérjében gazdag szemgolyók. Jó tápértékkel rendelkezik.

- Hát remélem is.

Fabrikátor: Főtt holyaghal: Szivacsos, porcos és alacsony kalóriatartalmú. Szerencsére szagtalan.

- Mivan?

Fabrikátor: Főtt kalaphal: Virágízű, de csak egy kicsit.

- És milyen ízű egy virág? Mindegy. Szerintem csinálok mindenből egyet. Egyik visszataszítóbb mint a másik szóval úgyis behányok.

Mondtam majd beraktam a vergődő halakat a fabrikátorba ami rögtön le is fogta azokat két robotkarral, nehogy elugráljanak.

Fabrikátor: Táplálék elkészülésének becsült ideje: 2 perc.

A fabrikátor becsukódott és egy csík jelent meg a kijelzőjén, ami lassan kúszott előre.

Fabrikátor: Elkészülési idő: 1:59, 1:58, 1:57, 1:56, 1:55 ...

- Haladj már mert baromi éhes vagyok!

Mondtam majd jobb dolgom nem lévén kicsit körülnéztem a kabinban. A másodlagos rendszereknek annyi, mivel a panelja leszakadt. A rádió is süket. 

- Meg kéne valahogy javítani...

Elmélkedésemből a fabrikátor hangja riasztott fel.

Fabrikátor: 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, Táplálék elkészült.

Mondta a gép majd abban a pillanatban ki is nyílt és megláttam a 3 fogásos reggelimet.

- Jujj!!! Nem akarom! Ez undorító!

PDA: Gyakori jelenség a szintetikus élelmiszerekhez szokott embereknél, hogy irtóznak egy állati tetem elfogyasztásától. Ne feledje, hogy az emberiség évezredekig így tartotta fenn magát. Ön is képes rá.

- Jajj de szeretlek PDA! Jól van... megkóstolom...

Mondtam majd csukott szemmel és a legrosszabbra gondolva beleharaptam a kukucskálóba. Kellemes, kicsit édeskés íz terjedt szét a számban. Mit ne mondjak nem erre számítottam.

- Ez isteni!

Mondtam tele szájjal majd még egyet haraptam a halba.

- Jujj! Ez a szeme.

Kicsit megborzongtam de amikor ráharaptam a kukucskáló szemére még finomabb ízt éreztem.

- Esküszöm ha kijutok biztos viszek haza legalább 1 évre elegendő kukucskálót!

Mondtam és utoljára beleharaptam amivel el is fogyott rendhagyó ám felettébb ízletes első fogásom.

- Jöhet a... na melyik? Jöjjön a hólyaghal!

Mondtam és beleharaptam. Amikor azonban megéreztem a keserű ízt amitől egyből kiszáradt a torkom, kimásztam a kabin tetejére és jó messzire elhajítottam a halat.

- Még jó... hogy.... nem... ezzel... kezdtem....

Mondtam miközben majdnem megfulladtam a keserű, torokkaparó íztől.

- Talán a kalaphal jobb...

Mondtam és kicsit bizalmatlanul és remegő kézzel az utolsó fogás után nyúltam.

- Jöjjön aminek jönnie kell...

Beleharaptam a kalaphalba aminek még rosszabb íze volt mint a hólyaghalnak.

- PFÚJ!! 

Mondtam és kiköptem a hal leharapott fejét majd ezt is a maradékkal együtt a hólyaghal után dobtam.

- Nincs mese... Szereznem kell még kukucskálót...

Mondtam miközben köpködtem a tengerbe, hogy ne érezzem ezt a förtelmes ízt.

- Soha többet nem eszek halat! Csak kukucskálót!

Fogadtam meg magamnak, majd kinyitottam a padlón található zsilipet és elindultam második úszásomra. Célom: kukucskálók találás.