Lépj ki a megszokottból.

1 rész

Hol is kezdjem, a nevem Ariana Grayson, a szüleim nyár elején meghaltak, egy ideig a barátnőmnél éltem, de a nagynénémhez kell költöznöm, mert ő kapta a felügyeleti jogot. Jelenleg a Las Angeles-i gépen ülök, és lassan egy új élet elé állok. Kicsit kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az új iskolám, és milyen barátaim lesznek. Bevallom, hogy még nem volt pasim, mert a tanulás mindennél fontosabb. A régi iskolámban "strébernek" hívtak. Nagyon szeretek fotózni, rajzolni és persze táncolni. Az az álmom, hogy híres fotós legyek.

Pár óraval később.

Végre leszállt a gépem, most a nagynénémet keresem, de nem találom, ezért gondoltam felhívom
– Szia nénikém – mondtam – nem látlak sehol, hol vagy? – kérdeztem kíváncsian.
- Szia kedvesem, most értem ide, kint várlak. – mondta, én pedig a kijárat felé vettem az irányt.
- Oké nénikém mindjárt ott vagyok.- köszöntem el. Nagyon sokan vannak itt, a szüleim halála óta nem szeretek emberek között lenni, de én magam se tudom mért, a gondolatomból a nénikém zökkentett ki.
- Szia drágam - köszönt boldogan - nagyon hiányoztál - ölelt meg
-Szia  és nekem is - öleltem vissza.
- Akkor mehetünk haza - kérdezte mosolyogva, én egy bólintással válaszoltam.
Végre  oda értünk az úgy mond új otthonomhoz, egy furcsa érzésem volt de mindegy. Egyébként nagyon szep ház. A nénikém körbe vezetett és megmutata a szobámmat, egy óriási szoba volt benne egy nagy francia ágy vele szembe pedig egy tv volt
Nagyon tetszett.
- Remélem tetszik - kérdezi a nénikém.
- Nagyon teszik köszönöm. - ötletem meg. - Igaz kell bele még pár dolog. - mondtam boldogani
- Holnap el mehetünk meg venni őket ha neked jó. - Suli után jó? - kérdeztem .
- Igen, persze, de én most megyek vacsorát készíteni- mondta és már a szobámba se volt. Miután a nénikém lement vacsorát készíteni, én elővettem a telefonomat.

••••••

Miután megvacsoráztunk, felmentem a szobámba, elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem és lefeküdtem, de előtte beállítottam az ébresztőt. Mivel holnap suli.
Reggel az ébresztőm ébresztett, igaz még aludtam volna, de nem akarok elkésni az első napon. Felkeltem és a bőröndömhöz mentem, mert tegnap nem pakoltam ki. Nagy nehezen sikerült egy elviselhető ruhát találnom, felöltöztem és megcsináltam a reggeli rutinom, szerencsére nem tettem be a bőröndbe a sminkemet és egyebeket, mikor végre elkészültem,  nénikém már nem volt ott, csak egy  cetlit hagyott, hogy "előbb  kelleg mennem dolgozni." Gyorsan csináltam egy pirítóst és egy kávét, mert nem bírom ki nélküle a reggelt. Reggeliztem és elindult a buszmegállóba, szerencsére hogy van egy a közelben.

Miután beértem az suliba, az igazgatói irodát, kerestem, de nem találtam, kérdeztem a többi diákot, de nem válaszoltak, nem értettem, azt hittem, itt kedvesebbek a diákok, de tévedtem, ekkor véletlenül beleütköztem valakibe.
- Nem tudsz a lábad elé nézni. - mondta idegesen a srác, egyébként nagyon helyes srác volt, enyhén göndör barna hajjal és barna  szemekkel, amikben el lehet veszni, de szerencsére gyorsan vissza zökkentem és válaszoltam.
- Véletlen volt és amúgy is odafigyelhettél volna te is. - mondtam kicsit hangosan
- Úgy tűnik, nem tudod, ki vagyok, szerintem új vagy. - akarta folytatni, de gyorsan félbeszakítottam.
- Igen, új vagyok és nem ismerlek, de legalább már tudom, hogy egy egoista barom vagy. - mondtam kicsit idegesen és ott hagytam a fiút, de komolyan, mit gondol magáról? Szerinte minden lány a lábi előtt fog heverni csak mert jól néz ki, még akkor sem, ha  az összes lány a suliban, én leszek a kivétel. – ekkor zökkentett ki a gondolataimból egy nő.
-Szia gondolom te vagy Ariana Grayson.- mondta kedvesen a nő, szerintem tanár vagy valami olyasmi.
-Igen,  én lennék, meg tudnád mutatni, hol találom az igazgatói irodádat? - kérdeztem.
- Igen, persze, gyere - aztán megmutatta, hol van az iroda, az igazgató odaadta a könyveimet, és megmondta, melyik tantermbe menjek. Gyorsan megkerestem de mindegy, mert 10 perce szólt a csengő, szóval az első napom már kések remek.
- Na, végre Grayson kisasszony is megtisztel minket, aki késik az első napján, úgyhogy gyorsan találjon egy szabad helyet, és vegye elő a fizikai füzetét. - mondta idegesen a tanárnő, én már mostnem kedvelem, mindenesetre új vagyok. És alig találtam meg a tantermet. Megcsináltam amit mondott és kinyitottam a füzetet és le írtam ami van a táblán. Nagyon lassan telt el az óra, de végül megszólalt a csengő és a lehető leggyorsabban elhagytam a termet, de nekimentem valakinek, vagyis valakiknek.
– Bocsánat, nem figyeltem – mondtam.
- Úgy tűnik, ez a lány mindenkinek neki megy- hallottam egy ismerős hangot, és amikor felnéztem, megláttam az egoista baromot.
- Mond, hogy nem vagy olyan barom, mint a másik. - mondtam a világosbarna hajú srácnak, miközben a másikra néztem, visszanéztem a világosbarnára mire elmosolyodott.
- Nincs semmi baj, és mellesleg nem vagyok olyan barom, mint Dylan, ahogy mondtad, a nevem Scott. - mondta a srác még mindig mosolyogva és szóval azt a baromot Dylannek hívják
- Az enyém, Ariana, örülök, hogy megismerhetlek, de most megkeresem a szekrényemet szia  -  mielőtt válaszolhattot volna én már ott se voltam.

Nos, itt az első rész, remélem tetszik ez az első könyvem, kérlek nézetek el  a helyesírási hibákat, a kövi részt még nem tudom mikor hozom.
itt lesznek spoilerek a könyvről, ez az egyik barátom vezeti tiktokon, az oldalt neve: wattpadwriter9

Puszi Amina🫶