Akik mindig visszatalálnak

☆ A Bunkóság mintaképe

Fél tizenkettőkor keltem fel, a tükörbe néztem és a hajam szerteszét állt, a szemeim alatt éktelenkedtek fekete karikák, a fürdőszobába bementem és megmostam az arcom hidegvízzel, és megfésülködtem, lementem a nappaliba, apa és Eszter beszélgettek,

- jó reggelt - mondtam és leültem a konyhai asztalhoz a székre

- neked is - Viszonozta apa és eszter egy mosollyal dijazta.

- apa mikor kell mennem beíratkozni az egyetemre? - Kérdeztem apát mert a közép iskola után beíratkozom az egyetemre és ledoplomázok,

- nem kell menned mert én már elintéztem - mondta Eszter elém rakva a pirítost meg a teát.

- Tényleg? És már holnaptól mehetek? - kérdeztem Esztert

- Tényleg és ma még találkoznod kell a tanárral hogy megbeszélj vele néhány dolgot és igen holnaptól már járhatsz. - Mondta aztán apa elé rakott egy bögre kávét.

- Köszönöm édesem - Mondta apa eszternek és megpuszilta

Én megreggeliztem, megköszöntem és felszaladtam a szobába felöltözten és el akartam indulni az egyetemre csak hogy nem tudtam hogy merre van az egyetem. Így lementem a napaliba

- Megkérhetlek titeket hogy valamelyik jöjön el velem az egyetemre mivel nemtudom hogy hól van. - néztem apára és eszterre

- bocsi kicsim most nem megy 5 perc és be kell mennem a munkahelyemre. - mondta apa
- Semmi baj - mondtam és hátat fordítva meghallottam eszter hangját

- majd Elvisz Dominic - mondta eszter és én megforgattam a szemem

- mi miért pont ő? - mondtam eszterre nézve - hát egyikőtök sem ér rá hogy elvigyen abba a kurva egyetemre - kissé emeltem meg a hangom dühösen

- sajnálom de én meg apád dolgozünk és csak Dominic tud csak elvinni - mondta eszter nyugodtan.

- Jól hallom hogy engem emlegettetek? - Megfordultam és a falnak támaszkodott dominic.

- Fiam el kéne vinned Sofiát az egyetemre. - mondta eszter a fiának Dominic Egy nagy vigyort húz a szájára.

- Ezer örömmel - rám néz.

- majd ha a pokol befagy. Majd esetleg akkor ülök be a kocsidba. - néztem rá dühösen

- nehogy azt hidd hogy engednélek felülni a motoromra te kis szárnyaszegett angyal - mondta mosolyal a száján de a szemeiben gyülölet csillogott és hátat fordított volna de eszter elé sétált

- Vidd el Sofiát az egyetemre és békén hagylak nem foglak tovább nyaggatni, és ne beszélj így vele ez bunkóság és én nem ilyen fiút neveltem - mondta Eszter a fiának enyhe dühvel

- Igazad van anya nem ilyen fiút neveltél, és soha nem leszek az a fiú akinek te szeretnél látni. - mondta dühösen az anyjának utána kikerülte

- ha el akarsz jutni az egyetemig juss el a saját lábadon. - mondta mikor esétált.
- Te bunkó seggfej - kiabáltam utána.

Felvettem a kabátomat és beírtam a telefonomba az egyetem útvonalát azt leszámítva hogy 4× eltévedtem odataláltam felmentem az irodába és beszéltem az osztályfönökkel, minden jól ment és holnaptól már járhatok.

Hazafelé útközben láttam néhány motoros srácot és az egyik egészen közel jött hozzám a motorjával. Majdnem elütött

- vigyázz már te seggfej - vágtam oda.

- nyugi nem ütlek el te szárnyaszegett kisangyal - mondta a hang én pedig egyből tudtam hogy Dominic az.

- Tünny el te seggfej - mondtam dühösen ő meg elém hajtott és keresztbe parkolt a motorjával.

- bocsáss meg ezt nem teljesíthetem. - mondta gunyos mosolyal az arcán

- csak hagyj békén. - mondtam és kikerültem, ő pedig leszállt a motorjáról

- Várj. - Nyult a csuklóm után, Ránéztem. - gyere haza viszlek. - mondta mélyen a szemembe nézve,

- Na azt várhatod nem szállok fel a motorodra, emlékezz mit mondtál délben - mondtam és kirántottam a csuklómat a tenyeréből.

Hazafelé sétáltam és nem néztem vissza, hazaértem és felmentem a szobámba, egy fél óra hossza és apáék hazaérnek, addig zenét hallgattam és elaludtam.

Arra ébredtem hogy apa rázogat és a nevemet mondogattja...

- mi az apa? - kérdeztem, mire felültem az ágyon

- gyere le vacsorázni - mondta apa és megpuszilta a homlokom.

- Most nem vagyok éhes - hazudtam apának, csakhogy ne találkozzak Dominiccal

- akkor szólok az egyik szólgálónak hogy hozza fel a vacsorát, - én erre csak bólintottam, felállt és kiment az ajtóm
5 perc múvla bejött egy szolgáló,

- jó estét hoztam a vacsoráját, - mosolygott és lerakta a tálcát a szekrényre

- Dominic lent van? - kérdeztem a szolgálót
- Igen lent vacsorázik, - mondta a szolgáló és kiment.

Megvacsoráztam, és a telefonom nyomkodtam, aztán jött egy értesítés,
" Dominic O'Conell ismerősnek jelölt"

Az ujjamat a telefonom képernyő felett tartom és, azon gondolkodtam hogy jelöljem vissza vagy ne.
Végül visszaigazoltam,
Egyböl írt,

Dominic üzenete: miért nem jöttél le vacsoránzni húgica? - jött egyből az üzenet.

Én üzenetem: Nem voltam éhes... - válaszoltam ugyan azt mint apának

Dominic üzenete: jolvan húgica.. szeretném megtudni hogy miért kérdeztél engem az egyik szólgálótól? - jött az üzenet

Én üzenetem: csak érdekel hogy itthon vagy e, nem akarom látni a pofádat. - irom neki dühösen

Dominic üzenete: látni szeretnél? 😎 - kérdezte..

Én üzenetem: egy fenét... 🤬 -írom neki és jelezte a telefon higy lemerült.

Feküdtem az ágyon, és elnyomott a mély álom....