Mézédes alku

2.

Anastasia

A reggelt iszonyatos fejfájással kezdem, és igyekszem józanul gondolkodni, bár amint kinyitom a fejem, a fejfájás, hányinger eluralkodik. Francba. Kikászkálódok az ágyból, és az konyhába veszem az irányt, ahol főzhetek magamnak egy friss kávét.kb 15 perc múlva a klubban kell legyek, úgyhogy sietnem kell.

Eszembe jut a tegnap este, és az amit Isabella mondott. Baszki, a főnökömmel smároltam... A főnökömmel táncoltam, és ő utasított vissza...Ma pedig szembe találom magam vele...

Amikor elindulok, a torkomban dobog a szívem. Az első pár perc nem is tűnik olyan ijesztőnek, de amint kiszállok az autóból, és megpillantom az épületet, az emlékek újra leperegnek előttem. Ahogy hozzám ért, és fokozatosan szorosabban szorította a derekam, ahogy a fülembe morgott, és ahogy láttam a csillogást a szemében. Odaállok a biztonsági őr elé, aki nagy meglepetésemre már nyitja is előttem az ajtót. Huh. Ez azért, mert látott tegnap este? Vagy a drága főnököm, aki...

– Miss Collins! – kiált egy kisebb férfi, majd odalép hozzám egy papírral a kezében – Mr, Carter már várja, erre tessék – mondja diplomatikusan, majd int a fejével, hogy kövessem. Az emelet, ahol a falak matt fekete, és fekete tapétával vannak ellátva. Felettem vörös led szalag húzódik egészen egy barna ajtóig, aminek az elejére arany betűkkel van kiírva, hogy "Ivan Cartel." Belépek az ajtón, a férfi pedig még sehol. Betessékel a férfi, majd annyit mond, várjam meg itt.

– Ja, és ne nyúljon semmihez! – horkant fel.

– Ki akartam rabolni, uram – kacsintok. A férfi dühösen megrázza a fejét, és kilép azzal együtt becsukva az ajtót. Körbenézek az irodában. Szép, letisztult minden. Barokk festmények vannak a falon, és több milliót érő vázák, kis szobrok...Kb az iroda annyit ér, mint az életem 3x. Megállok a várószék előtt, és figyelmesen hallgatom a lépteket, amik közelednek. Ha belegondolok, hogy találkozom vele, máris izzad a tenyerem, és bizsereg a hasam. Hirtelen kinyílik az ajtó, én pedig lefagyok, az az meg sem mozdulok, amíg a látószögben nem kerül.

– Miss Collins... – hallom meg az ismerős hangot...Istenem. Erre vártam, amióta utoljára hallottam. Nem éghetek be...Nem lehetek hülye picsa. Inkább szexi picsa. Vajon mit reagálna egy csábító játéknak? Mosolyogva, magabiztosan felé fordulok, amit viszonoz.

– Mr. Carter – üdvözlöm továbbra is kimérten, mosolyogva, majd a kezem nyújtom kézfogás gyanánt. A férfi kicsit meglepődik, de utána fogadja a gesztust. A férfi rámutat a székre.

– Foglaljon helyet, kedves – Kedves.Ez igazán kedves! Követem a férfit, aki velem szemben helyet foglal. Nehéz úgy tenni, mintha nem történt volna köztünk semmi. De mi más tenne boldoggá egy 24 éves fiatal nőt, mintsem az, hogy egy nála jóval dögösebb kinézetű férfival űzzön észvesztő, perverz játékot?

– Szóval...Pincérnő, és pultos? – kérdezi miközben előrébb hajol.

– Igen – válaszolom továbbra is mosolyogva. A férfi végigmér, majd hozzáteszi:

– Nekem megmutatta mennyire merész, mennyire jól tud mozogni, és még pia sem kell hozzá...Miért nem táncosnak jelentkezett, Anastasia? – kérdezi, miközben megnyalja a száját, nekem pedig gombóc nő a torkomba. A nézése...

– Talán nem bírnám. Mármint sosem jött be – válaszolom egyszerűen. Tényleg így van. A férfi hosszú percekig néz a szemembe, amit én állok.

– Értem. Ez esetben... Hajrá. Isabella majd betanítja, ha jól tudom igen jó barátnők.

– Köszönöm – mondom.Felállok, hogy távozzak amire int a kezével.

– Még nem végeztünk – suttogja.

– Értem, elnézést... – mondom kicsit elpirulva, majd leülnék a helyemre, de megin megszól.

– Ne üljön le – áll fel a férfi, és sétál oda hozzám. A szívem ezerrel ver, és titkon alig várom, mi következik – Tudja mivel jár, ha egy night clubban pincér? – kérdezi miközben olyan közel sétál hozzám, hogyha egy kicsit is előrébb hajolnák, összeérne az ajkunk. Elveszek a szemeiben, a szikra pedig az egész testem átjárja. Istenem, benne van a játékban.

– Nem. De ha elmondja... – válaszolom szendén. A férfiak szeretik, ha egy nő védtelen, és sebezhető. Felébresztik bennük a vadászösztönt. Hallom, ahogy a férfi felszisszent. Hirtelen össze fogja hátul a hajam, és úgy simítja végig.

– Egyenruhát kell felvenned, Anastasia – suttogja. Nyelek egy nagyot, majd mélyen a szemembe néz. – Menj, vedd fel, és keresd meg Isabella-t – mondja egyszerűen, és elengedi a hajam. Sóhajtok egy nagyot, és követem az utasítását. Amikor becsukom magam mögött az ajtót, kifújom a levegőt. Bassza meg! Hogy képes elvenni az erőm csupán a tekintetével?

Vissza akarok menni...Hirtelen annyi ötlet ugrik be, amit tehettem volna annak érdekében, hogy legalább hozzá érjen az arcomhoz. Megkeresem Isa-t, aki a női öltözőben épp próbálja felhúzni a harisnyát.

– Anastasia! – kiált fel izgatottan - Hogy ment?

– Jól...Azt mondta keresselek meg téged, majd te megtanítasz, gondolom – Az élvezetesebb lett volna, ha ő teszi...

– Szuper lesz! Itt a ruhád – adja át nekem a vékony ruhaanyagot. Semmi más, csupán egy csokornyakkendő, egy fekete harisnya, és egy fekete body. Meg természetesen egy fekete magassarkú, aminek a talpa piros. Elég dögös felszerelés. Gondolom meg sem kell említsem, hogy tökéletes rám a méret, és úgy kiemeli a fenekem meg a mellem, ahogy még sosem volt. Veszek egy mély levegőt, majd neki vágok. Kisétálok, üdvözlöm a pultost, a kezembe nyom egy cetlit amin 6. -os szám van, majd egy tálcát, amin 3 db vodkanarancs pihen.

Elindulok az asztalhoz, üdvözlöm őket, és leteszem az italokat. A két férfi akik az asztalnál ülnek, természetesen nem ismeri a szemkontaktust, csak a mellkontaktust, de mit vártam, ez egy night club, és pincér vagyok egy bodyban.

Szépen eltelik az estém, amikor is épp a 2.-es asztalhoz vinném a piát, megakad a szemem a rúdon táncoló, iszonyat dögös nőkön. Végignéztem, ahogy kecses lábuk ide-oda tevődik a zene ritmusára. Szó szerint együtt mozognak a zenével. Na és a körülöttük lévő emberek...Imádják.

– Tetszik? – hallok meg egy ismerős suttogást a fülemnél. Bólintok, a következő amit érzek, a derekam között a két keze, ahogy a zenére húzza ide-oda. Basszus...Már most nedves vagyok, pedig nem csinált semmit!

A férfi magához húz, és a derekam folyamatos mozgásával együtt mozog ő is, de csak annyira, hogy a fenekem mindig odaérjen...

– Ha annyira felizgat a tudat, hogy táncolsz, megmutathatom milyen érzés a többi – suttogja a fülembe, én pedig hátrafordulva ránézek, bár a fények miatt nem látok semmit.

– Mit szólsz, Anastasia? – kérdezi rekedt hangon, nekem pedig kiszárad a torkom. Bólintok, ő pedig elégedett mosollyal megragadja a kezem, és magával húz az irodájába.

Itt is van a 2. fejezet! Remélem felcsigáztalak titeket!