Felbérelt idegenből lehet tökéletes pasi?
Részlet:
"Taehyung? Kim Taehyung?"
"Aha.. ismerlek? Honnan tudod a nevem?"
"Nem akarok egyszerű ebédet vagy vacsorát. Tudod, hogy drága vagyok."
- Nevezd meg, és megadom.
Ez egy fordítás, az eredeti író
@...
Miután röviden bemutatták néhány üzleti ismerősnek, Jungkook megkérte Taehyungot, hogy élvezze az ételeket, nehogy túlságosan unja a céges megbeszéléseket. Taehyung boldogan bólintott a vezérigazgatója felé, és kimentette magát mások elől. Szeme megcsillant az előtte álló finomságok fajtáitól. Gazdag emberek rendezvénye, minden luxusétel azt az aromát üvöltötte, amibe Taehyung azonnal beleszeretett. Jungkook közben az úgynevezett pasijára pillantott, aki minden ételt élvezett, és nem tudott nem mosolyogni, ez az az érzés, amitől a szíve megtelik örömmel. Taehyung a felénél járt a desszertjének, amikor egy ismerős arcot vett észre a szeme sarkából. Fájó ösztönével úgy döntött, megfordul, hogy megerősítse.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
És ott meglátta volt vőlegényét, amint romantikusan mosolyog a feleségével. - Nem Vancouverben kellene lenniük? Taehyung azonnal megfordult, ahogy pillantást érzett felőlük. Anélkül, hogy befejezte volna a desszertjét, a mosdóba rohant. Taehyung folyamatosan vizet fröcskölt az arcára, hogy megszabaduljon attól, amit látott az imént. Felnézett az előtte lévő tükörre, és szorosan megfogta a márványpultot. - Hah, tudtam, hogy te vagy az.
Egy hang szólalt meg az üres mellékhelységben. Taehyung lehunyta a szemét, és szédülve tudta, kié a hang. Lassan megfordult hogy a másikkal szembe legyen. "Szia." Taehyung halkan beszélt.
"Tae... Hiányoztál." Wooshik előrelépett, bezárva a köztük lévő rést. "Később egy év után tudtam meg, hogy minden anyám terve volt. Kénytelen voltál miatta lemondani az esküvőt, egy idegennel kellett félre lépned, akit ő hozott létre, miatta kellett elmenekülnöd az országból. Sajnálom, Tae, nem tudtam semmit, nem bíztam benned, nagyon hiányoztál. Taehyung némán állt. Már nem bírt semmit mondani. Évekbe telt, mire végre továbbjutott, évekbe telt, míg végre abbahagyta a sírást ezért a férfiért, de most az érzelmek áradata újra összetöri a szívét. - Kicsim, itt vagy? Egy hang hallatszott befelé, amikor kinyílt a mosdó. Taehyung most először érzett megkönnyebbülést az arc láttán, jelenléte miatt biztonságban érezte magát. Jungkook gyorsan átkarolta Taehyung derekát, közelebb húzva és gyengéden megcsókolta a halántékát.
- Mindenhol kerestelek, kicsim. Jungkook kicsit hangosabban beszélt, mint suttogás, de eléggé ahhoz, hogy a harmadik személy meghallja.
"Tae, nem ő játszotta a hamis pasidat 3 éve?" Wooshik gúnyosan kuncogott. - Nem hiszem el, hogy mindketten még mindig hülyéskedtek. - ugratta nevetve Wooshik.
"3 éve járunk, Choi, anyukádnak köszönhetően találkozhattunk. Szerencsés vagyok, hogy Taehyung a barátom, tökéletesen kiegészít engem."
Jungkook nem engedte el a tekintetét Taehyungról, odahajolt, hogy megcsókolja az arcát. Taehyung meg sem rezdült, mert most jött rá, hogy merre húz a szíve és most rajta a sor, hogy megmutassa volt vőlegényének.
- Kookie, nem érzem magam túl jól, visszamehetnénk az otthonunkba? Taehyung Jungkook vállára hajtotta a fejét, és kezével a fiatalabb blézerét szorongatta.
- Természetesen kicsim, hazaviszlek. Jungkook Wooshikra nézett, és elmosolyodott a döbbent arcán.
