2 Fejezet .

68 9 3
                                    


Reggel háromnegyed kilenckor ébredtem fel. Egy nagyot ásítva felültem, az ágyon, s kinéztem, a hatalmas ablakon, olyan jó lenne bajárni, a világot Gültenel mindig is, ez volt, az álmunk. Annyira hiányzik.. Kaptam tőle, a halála előtt, egy nyakláncot, amire jobban vigyázok, mint, az életemre.

- Jó reggelt Züleyha - Tette elém, a reggelimet Lucy.

- Jó reggelt - Mosolyodtam el.

- Reggeli után gyere, a gyerek osztályra - simogatta meg, arcomat, s hagyott magamra.

Gyorsan megreggeliztem, aztán letusoltam , fogat mostam, majd magamra kaptam, egy kényelmes szettet, s már rohantam is, a gyerek osztályra.

A lift előtt várakoztam, mikor hirtelen valaki nekem  ütközött.

- Ne haragudj jól vagy? - Nézett rám,  az előttem álló fiú.

Létezik első látásra szerelem? Igen létezik! Velem megtörtént!   Magas, afro fekete fonott haj, tökéletes száj, amit még, egy piercing is díszít, mogyoró barna szemek maga, a tökéletesség.

- Minden rendben? - Mosolyodott el, a fiú.

- Igen.... Igen persze -  Tértem vissza, a valóságba.

- Tom gyere már nem érünk rá egész nap! - Szólalt meg, az egyik  beteg szállító.

- Megyek! - Kiáltott oda ezek szerint Tom.
- Ühm... Mennem kell szia - Villantott, egy mosolyt, s már el is tűnt.

Amint kinyílt, a lift ajtaja, azonnal be szálltam, s Megnyomtam, a hármas gombot, mivel ott van, a gyerek osztály.

- Ki van kapcsolva, a mobilod? - Kérdezte, Lucy.

- Igen - Mondtam izgatottan.

- Rendben, akkor gyere utánam - Nyitotta ki, az ajtót, s engedett előre.

A szivemet melegség járta át, ahogy megláttam, az édesen szuszogó kisbabákat. Azt se tudtam, hogy melyiket nézzem annyira aranyosak voltak.

- Ühm...  Lucy szerinted hatni fognak, a kezelések? - kérdeztem, miközben, az egyik kisbaba kezét cirógattam.

- Igen csak higyj benne, anyukádnak szüksége van rád - Mosolygott rám biztatóan.

- Tudom... anya miatt fogadtam el, ezt az egészet - Sóhajtottam fel.

Lucy szorosan magához ölelt, s simogatta, a hátamat.

- Tudom mi vidítana fel -  Vigyorgott rám.

- Csokis puding - Kacagtam fel.

- Pontosan, este lefekvés előtt viszek be neked.

-Kettőt kérek - Vigyorogtam, s mutattam fel, a kisujjam.

- Na jó legyen, de most már sipirc vissza, a szobádba.

- Rendben -  Vettem le magamról , a maszkot, s vissza viharoztam, a szobámba.

A nap hátra lévő részében szinte semmit se csináltam, csak könyveket olvastam, rendbe raktam, a gyógyszeres dobozokat, s videó hívásoztam anyával. A fürdő szobában, épp fogat mostam, mikor, egy kopogásra lettem figyelmes.

- Szia ühm.. Lucy küldött hozzád, hogy adjam át neked ezeket - Hadarta el Tom, s át nyújtotta, a kezembe, a két darab pudingot.

- Köszi... -  Néztem szemébe.

- Ugyan -  Mosolygott rám, s csak néztük egymást perceken keresztül.

Kezdett, ez, az egész már elég kínos lenni, ezért gyorsan elköszöntem tőle, s rá vágtam, az ajtót.

Mi, a franc van velem?  Tényleg rá vágtam szegény fiúra, az ajtót?  Most biztos valami hülye, kis fruskának tarthat. Miért van, az hogy, a fiúk közelében leblokkolok? 17 éves vagyok, de még sosem volt kapcsolatom. Mióta beteg lettem, azóta pedig el is hesegettem, a szerelemmel való kapcsolatos dolgokat.

Halálon túl is. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora