Halálon túl is.

4 Fejezet .

Reggel kipihenten ébredtem fel, viszont iszonyatosan szédültem, s émelygett, a gyomrom.

- Jó reggelt Züleyha, hogy érzed magad?  - Mosolygott rám Dr. Hamid, az orvosom.

- Nem, a legjobban.... -  Ültem fel, az ágyon.

- Meg jöttek, az eredményeid, a vér képed nem lett a legjobb, a tumor pedig tovább terjedett , de még nagyon, az elején vagyunk, a gyógyszeres kezelések még segíthetnek rajtad -  Mosolygott rám biztatóan.
- Öltözz fel, a kemoterápia nem vár meg - fordult sarkon, s hagyott magamra.

Egy nagyot sóhajtva letettem, a lábaimat, a padlóra, s a fürdő szobába mentem elvégezni, a reggeli rutinomat, aztán gyorsan magamra kaptam, egy fekete melegítő nadrágot, s egy fehér trikót, arra pedig, egy kardigánt vettem fel. Kezembe kaptam, a mobilomat, s rohantam Dr. Hamid - hoz.

Kemoterápia után, gyógyszereket kellett be vennem, amiktől állítólag meggyógyulhatok. Pihenni akartam, de Lucy szólt, hogy, itt van anya. Izgatottan csúsztattam lábamat, a mamuszba, s rohantam anyához.

- Anya -  Mosolyodtam el, s ugrottam nyakába.
- Hiányoztál -  Öleltem magamhoz még szorosabban.

- Te is kicsikém, hogy érzed magad?  Jobban vagy már?

- Igen anya sokkal jobban -  Hazudtam, mert egyáltalán nem vagyok jobban, sőt még rosszabbul érzem magam.

- Alig várom, hogy újra otthon legyél - Simogatta meg arcomat.
- Borzasztó nélküled -  hullott végig, egy könnycsepp, az arcán.

- Anya kérlek ne sírj, minden rendben lesz, meg fogok gyógyulni rendben?  -  Nyomtam, egy puszit, az arcára.

Láttam anya arcán, a félelmet, láttam fél attól, hogy elveszít. Borzasztó, ilyen állapotban látni, az anyámat.

Két óra múlva, egy hosszú búcsú után haza kellett mennie anyának, mivel lejárt, a látogatási idő.

A lift előtt álldogáltam, s vártam, hogy végre ki nyíljon, mikor megéreztem valaki érintését, a vállamon. Ilyedten fordultam hátra, de mikor megláttam, hogy ki áll velem szemben egyből el illant, a félelmem.

- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni -  Mosolygott rám Tom.

- Semmi baj -  Hátráltam tőle, egy lépést.

- Nem jössz fel velem, a tetőre?  Úgy tudom szeretsz ott lenni -  Nézett szemembe, s fél mosoly terült szét arcán.

- De úgy is levegőzni akartam -  Szálltam be, a liftbe.

A kezünk össze ért, olyan közel voltunk egymáshoz. Éreztem forró kezének érintését, éreztem férfias parfümjének illatát, ami, az orromba kúszott, és éreztem teste melegét. A gyomromban, egy gombóc keletkezett, ami egyre csak nőtt, a szívem pedig egyre hevesebben dobogott. Zavarban voltam Tom közelében.

A tetőre érve leültünk egymás mellé, egy padra, s onnan néztük, a csillagokat.

Tommal elkezdtünk beszélgetni mindféléről. Szó volt hobbiról, szerelemről, s egy - két személyes dologról is.

- Olyan gyönyörűek, a csillagok - Néztem fel, az égre, s mosolyodtam el.

- Te is nagyon gyönyörű vagy -  nézett szemembe, s ült közelebb hozzám.

Komolyan gyönyörűnek tart?  De hisz, a betegségem óta rengeteget fogytam, s az arcom is megváltozott nem jó értelemben.....

- Kedves vagy, de ez egyáltalán nem igaz -  Sütöttem le szemeimet.

- Ne mondj, ilyet -  Simogatta meg arcomat, s egy puszit nyomott rá.

- Ühm... Nekem most már mennem kell -  Álltam fel, a padról, s siettem vissza, a szobámba.