5 Fejezet .

69 9 6
                                    


A tükörben bámulom magam, s már, a sírás határán vagyok. Bűn ronda vagyok, a hajam lekellett teljesen vágni, a kemoterápia miatt, ezért parókát hordok. Egy nagyot sóhajtva alapozót kentem, a könny áztatta arcomra, s erőt véve magamon, végre abba tudtam hagyni, a sírást. Kimentem, a hosszú folyosóra, és mentem fel, a harmadik emeletre Lucyhoz.

- Szia Lucy -  Mosolyogtam rá, s léptem mellé.

- Szia jól áll, a szőke haj -  simogatta meg aromat.

- Ezt inkább hagyjuk..... -  Hajtottam le fejem.

- Ne szomorkodj, a hajad még vissza tud nőni, de, az életedből csak, egy van, és arra nagyon kell vigyázni érted édesem?

- Igen értem Lucy, de így, olyan ronda vagyok.

- Nem vagy ronda, egy gyönyörű fiatal lányt látok magam előtt.
- És Tom is odáig van érted  - Mosolyodott el.

- Mi? Honnan tudsz Tomról? 

- Mesélt rólad nekem tegnap este, odáig van érted.

- Komolyan?  - Húztam mosolyra ajkaimat.

- Csak nem szerelmes vagy?  - Kérdezte Lucy megbökve, a vállam.

- Nem tudom.... Tudod Lucy nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bárkivel is kapcsolatot létesítenem.

- Miért, mondod ezt?  Te is megérdemled, a boldogságot, és Tom mellett hidd el boldog lennél csupa szív fiú.

Egy óráig itt maradtam Lucyval, s segítettem neki amiben csak tudtam, amúgy sincs más dolgom.... És még babázhattam is.

A szobámba érve egyből mosoly terült szét, az arcomon Klarissa ült, az ágyam szélén.

- Uram isten szia -  Ugrottam nyakába.
- Annyira hiányoztál - öleltem még szorosabban magamhoz.

- Te is nekem jobban érzed már magad?  - Húzódott el, egy picit tőlem, hogy, a szemembe tudjon nézni.

Nem válaszoltam csupán, lehajtva, a fejem megráztam nemlegesen.

- Miért hazudtál anyukádnak?  - Simogatta meg kézfejem.

- Nem akarom, hogy, miattam aggódjon -  Könnyeztem be.

Klarissa nem válaszolt csupán szoros ölelésbe vont, és, a hátam simogatta.

- Minden rendben lesz, meg fogsz gyógyulni -  Szólalt meg pár csend után.
- És miután elhagyhatod, a kórházat elviszlek, egy igazi  buliba -  Mosolyodott el.
- Na és mesélj vannak itt helyes fiúk? 

- Hát... Van, egy fiú.

- Milyen fiú?  - Húzta fel szemöldökét.

- Tomnak hívják, és annyira aranyos, kedves, és azt mondta, hogy, gyönyörű vagyok - mosolyodtam el.

- Ő is beteg? 

- Nem, ő itt dolgozik, azt hiszem beteg szállító.

- És történt már köztetek valami?  - Húzogatta szemöldökét, s sejtelmes mosoly terült szét arcán.
- Tudod mire gondolok csók?  Vagy egy kis tipi -  tapi? - Villantott, egy hatalmas mosolyt.

- Jézusom Klarissa de, hogy is! 

- Ahjj de, miért nem?  Így örökké szűz fogsz maradni - Forgatta meg szemét.

- Na jó elég ebből! Ne rólam beszéljünk, hanem inkább rólad.

Klarissa, egy fél órát még maradt nálam, aztán haza kellett már mennie.

Yayımlanan bölümlerin sonuna geldiniz.

⏰ Son güncelleme: Apr 03 ⏰

Yeni bölümlerden haberdar olmak için bu hikayeyi Kütüphanenize ekleyin!

Halálon túl is. Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin